Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2021 október 20, szerda | 42. hét | Vendel, Irén, Kleopátra
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » 2011 Balatonföldvár » 2011 Balatonföldvár » 2009 Balatonlelle » 2. NDK-s találkozó
Balatonlelle, 2009 június 5-7.

2. NDK-s találkozó
Balatonlelle, 2009 június 5-7.

A találkozó résztvevőinek visszajelzései:

A találkozó szombati napján egy német résztvevőnk, Jutta Reinhardt nyilvánosan köszönte meg Katona Tibornak, hogy az NDK.HU webportál létrehozásával és folyamatos üzemeltetésével elindította ezt a közösséget, valamint Gergely Mártának és Bedy Ibolyának a találkozó szervezésében végzett kiemelkedő munkáját.
Itt őrízném meg Jutta Reinhardt köszöntőjét:

Mindenki megbízásából, akik szeretnék a nyújtott munkát megköszönni!

Ahogy én látom a magyarok és az egykori NDK-s németek találkozóját.
(Marbach, 2009. 05. 27. Jutta Reihardt)

A 60-as évek elején Magyarország és az NDK között egy csereprogram működött. Azok a magyarok, akik az NDK-ban dolgoztak, teljesen bekapcsolódtak a mi NDK-s életünkbe.

Én személyesen sok kellemes órát töltöttem el az NDK-ban dolgozó magyarokkal. Ezért személyesen úgy találom, hogy komoly teljesítmény, amit Ti az NDK weboldal létrehozásával megteremtettetek.

Sokaknak most családjuk, gyerekeik vannak, sok német úgy határozott, hogy Magyarországon éljen, de valamennyiünknek egy dolog közös.
Szívesen emlékeznek a közösen eltöltött NDK időkre.
Sok magyar is döntött úgy, hogy az életét Németországban folytassa és ott alapított családot.

Én "tulajdonképpen" Drezdából jövök, és egyszerűen felbecsülhetetlennek találom, hogy a valamikori egész NDK területéről az emberek itt újra összetalálkozhattak.

Ez a weboldal lehetővé tette, hogy az legyen az érzésünk, kicsit visszakerültünk a korábbi időkbe.
Drezdában a magyarokat egy nagy családként éltem meg, pontosan úgy, ahogy most az NDK.HU oldalon, csak egy kicsit valamennyien öregebbek lettünk.

Személyes köszönetem mindenkinek, Gergely Mártinak és Bedy Ibolyának is.
Ide ugyanis pénzre, a pénzhez pedig bizalomra van szükség.

A programokat, melyeket meghirdettetek, nem könnyű megszervezni.
Személyesen is megkíséreltem, hogy egy német adó, vagy egy német folyóirat a találkozó iránt érdeklődjön. Néhányuknál nem voltam benne biztos, hogy Németország számára az NDK valóban olyan rossz időszak volt, hogy senki sem mutatott érdeklődést. Miközben éppen Németországnak is szüksége van pozitív hírekre.

Azt hiszem, olyan sok barátságot, amennyi az NDK.HU rövid ideje alatt keletkezett, csak nagyon nehezen lehetne utánozni és megvalósítani is.

Meine Sicht der Treffen, von Ungarn und Deutschen der ehemaligen DDR
(Marbach, 27.05.2009. Reinhardt, Jutta)

Von der frühen 60er Jahren an wurde Austauschprojekte mit Ungarn und der DDR gemacht. Die Ungarn, die in der DDR gearbeitet haben waren voll Integriert an unseren Leben in der DDR.

Ich persönlich habe viel schöne Stunden mit arbeitenden Ungarn in der DDR verbracht. Auf diesem Grund finde ich persönlich, es ist eine Leistung war Ihr mit dem Webportal NDK.HU vollbracht habt.

Viele haben jetzt Familie und Kinder, viele Deutsche haben sich entschlossen in Ungarn zu Leben, aber alle haben eins gemeinsam.
Sie erinnern sich gerne an die Zeitin der DDR was beide Landsleute erlebt haben.
Auch haben viele Ungarn sich entschlossen ein Leben in Deutschland zu führen und eine Familie zu Gründen.

Ich bin "eigentlich" aus Dresden und finde es einfach gigantisch, dass aus der ehemaligen "gesamten DDR" sich die Menschen hier zusammengefunden haben.

In diesem Webportal wird sich untereinander geholfen, es ist als würde man in die frühere Zeit zurückgesetzt.
Ich habe die Ungarn in Dresden wie eine grosse Familie erlebt, genau so ist es heute noch im NDK.HU, nur das wir alle etwas älter geworden sind.

Mein persönlicher Dank, und ich spreche hier sicher für alle, gilt auch der Marta Gergely und Ibolya Bedy.
Denn hierfür braucht man Geld dafür braucht man Vertrauen.

Die Programme, die Ihr aufgestellt habt sind nicht leicht zu organisieren.
Ich selber habe versucht ob ein deutscher Sender oder eine deutsche Zietschrift an dem Treffen Interesse hat. Bei manchen war ich mir wirklich nicht sicher, ob die DDR für Deutschland so ein schlechtes Kapitel war, dass alle kein Interesse zeigen. Dabei braucht doch gerade Deutschland nun auch mal positive Meldungen.

Ich glaube, soviel Freundschaften, wie sich innerhalb der kurzen Zeit im NDK.HU gebildet haben, kann man nur sehr schwer nachvollziehen und auch realisieren.

Néhány további visszjelzés a fórumokból és az üzenőfalról:

Köszi
Közel 30 év telt el a hazatérés óta és bármikor ha véletlen összefutottunk kinti ismerősökkel szóba jött „de jó lenne egy találkozó” Sokkal kisebb méretekre gondoltunk csak a gyári vagy lakó cimborákra, és mégsem vágott bele senki közülünk hogy megszervezze.
Ezer köszönet a lelkes csapatnak, akik túljutottak a mi lustaságunkon és megadták nekünk ezt a lehetőséget. Igazán nagyon jó dolog hogy ők nem csak a szűk ismeretségi körükre, hanem az egész országra, sőt 2 országra kiterjesztették ölelő karjaikat és befogadtak minket „lustákat” is.
Én ott voltam és társaimmal együtt nagyon jól éreztem magam.
  Ripszi - 2009. június 09. 08:50

2009 B.lelle
Tisztelt Szervezők, ezúton szeretnénk "panaszt" tenni a Balatonlellei találkozóval kapcsolatban. Kifogásaink a következők:
- a szervezők azt hitték a nehezen beinduló regisztrálás végett nincs érdeklődés
- barátaim panaszkodtak a sok öleléstől, hátba veregetéstől fájó csontjaikra
- örömtől, mosolygástól volt, akinek az arcizma fájt 3 nap után
- a konyhai személyzet nehezményezte, hogy a soljankát nem tudta megkóstolni, mert felfaltuk
- nem tudtunk rendesen sétálni, mert mindenütt ismerősbe botlottunk
- motorok dübörgése késztette intézkedésre a rend őrét
- az áttáncolt éjszaka után a Balatonban kellett áztatni a lábunkat
- a szervezők csak maguknak intézték el, hogy a nap 24 órájából 48-t dolgozzanak, barátainkra nekünk maradt az 1nap=24óra változat
- a retró kiállítás felszakította az elfeledettnek hitt régi emlékeket

Még sorolhatnánk érveinket, de azt hiszem ennyi is bőven elég, hogy kártérítési igénnyel éljünk; ezért kérdésünk a következő: MIKOR LESZ A KÖVETKEZŐ ??
Tisztelettel: Gombos Ernő és Gombosné Fazekas Anikó.
  G.Ernõ - 2009. június 08. 13:51

B lelle
Köszönetemet fejezem ki mindenkinek ezért a 3 jó hangulatú csodálatos napért. Ugy éreztem, megint 20 éves vagyok.Igy 35 év távlatából jó volt látni ismét a régi barátokat, ismerős tárgyakat, felidézni a régi dolgokat. Köszönöm nektek BARÁTAIM. Viszontlátásra a kővetkező találkozon. Hippy

 
  labuscheva - 2009. június 08. 11:37

Az MZ Motoros Klub fórumából
A találkozó frenetikus, csodálatos, nagyszerű, és felejthetetlen élmény volt! Sok Mz-s jött el, kb 40-en voltunk. A bevonulásunk nagyon jól sikerült. Az NDK-sok is kitettek magukért, szeretettel fogadtak, és mi is sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak.

 
  molcsaba - 2009. június 06. 23:22

lelle
Igen jól éreztem magam és a nejem is.Jó volt újból találkozni az ismerősökkel és megismerni pár embert azok közül is akikkel ez ideig nem sikerült csak a honlapon találkozni (képletesen)Szóval köszönet a szervezőknek áldozatos időt nem kímélő hozzá állásukhoz.A tombola sorsolás lehetett volna pörgősebb is sok időt elvett!!!Üdv mindenkinek picinyem.

 
  picinyem - 2009. június 07. 13:34

Kedves Márti és valamennyi kedves segítőd,
Mi, akik ott voltunk élményekkel gazdagodva a találkozón szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert megismertünk Benneteket és részesei lehettünk a hétvégén egy csodás élménynek. Tudjuk, hogy e kellemes napok és órák mögött nagyon komoly szervezőmunka volt. Köszönjük.

talált örömök forrásából merítve jó szívvel emlékeztünk az Erfurtban töltött évekre. A volt NDK-sok nagy családjába tartozóknak szóló nagy szeretettel gondolunk Rátok. Sok boldogságot és jó egészséget kívánunk mindnyájatoknak a mielőbbi viszontlátásig!

  (Levélben érkezett)

  Bíróczky Irén (Erfurt, Optima) - 2009. június 08.

Szervusztok kedves Gyerekek!

Engedtessék meg nekem ebben a pár sorban, hogy Gyerekeknek szólítsalak benneteket, lehessen ez most az én privilégiumom. Engem sajnos már régóta nem szólítanak, és nem tekintenek gyereknek – gondolom benneteket sem sokan.

Azért is jutott eszembe ez a megszólítás, mert amikor visszagondolok az NDK-ban töltött évekre, a mostani eszemmel gyerekeknek látom magunkat – hány éve is volt? Le nem merem írni.

A találkozóra a szervezők élmények megírását kérték, élményekét, kalandokét, romantikus, vagy éppen kellemes/kellemetlen eseményekét. Nekem is vannak emlékeim, élményeim, de most nem tudom már azokat leírni. Az lehet a rejtett oka, hogy az akkori élményemlékeim közé szépen lassan, alattomosan bekúsznak a már tapasztalatokkal tele életem gondolatai is. Már nem csak az akkori érzéseim és gondolataim vannak a lelkemben, hanem már a felnőtté is, és az anyáé is. Ha meggondolom, milyen merészek és bátrak voltunk, miket tettünk és éltünk át – én magam is – kiver a hideg veríték. (El nem szabad felejteni, amit nekünk is a "régi öregek" mondtak, hogy "bezzeg a mi időnkben más volt még a világ is").
Pillanat alatt az eszembe ötlik, mit tennék, vagy mennyire izgulnék, hogy ha mind ezeket a gyerekeim tették volna, vagy esetleg most is tudnék az ők – talán előttem is eltitkolt – cselekedeteikről. Az ember valami érdekes módon van megalkotva – akkor rémül meg, amikor már megtette hirtelen felindulásból, vagy hirtelen gondolattól vezérelve a Tettet.

A felsorolt aspektusok helyett írok inkább a jelenről, ezt most élem át, most ebben élek.
Életem egyik nehéz szakaszában találkoztam a médián keresztül – rádió, net – Veletek. Érdeklődéssel fordultam a csoporthoz, és az élet azt is kiforgatta, hogy sok erőt meríthessek az újbóli találkozásokból, a régi-új ismerősök/barátok segítségéből. A személyes találkozások, a Chat-kapcsolat számomra összehozza a múltat és a jelen technikáját. Természetesen az is hogy összekötnek bennünket a következő tények: a múlt évszázadban olyan országban olyan országból olyan pénzért és olyan ifjúi korban dolgoztunk, amelyek már vissza nem térnek, nem lesznek, kicsit fellengzősen fogalmazva – történelem.

Örülök nektek, az esti csevegéseknek, a viccelődésnek és a sokak által nyújtott segítségnek. Pillanatokra ismét Gyerek tudok lenni, és jókat tudok kacagni, és természetesen ily módon kicsit kitárul a világ is (számunkra). Jó érzés.

Visszakanyarodva azonban a múltba, biztosan eszetekbe jut, hogyan mentünk/mentetek együtt sörözni, hogyan zajlottak a „súlyemeléses” estek, sokszor mennyire „csapatban” voltunk. És ha ezek a „csapatok”, társaságok most ismét egymásra találnak, és együtt mennek, annak csak gyönyörű eredményei lehetnek. Talán segíthetünk egymásnak a „súlyt emelni”, talán a "terhet viselni", vagy csak együtt lenni és nevetni, egymást erősíteni, és egymásnak örülni – sokáig, nagyon sokáig.

Kedves Gyerekek – ezt kívánom nektek/nekünk, itt Lellén pedig olyan napokat, amelyekre még számos év leforgása és elmúlása után is nagy-nagy szeretettel gondolunk.

Mindnyájunknak kívánok szép napokat, jó egészséget és sok örömöt gyerekeinkben, uno-káinkban, dédunokáinkban... itt tovább már nem tudom.

  Szeretettel doczygitta


« vissza a találkozókhoz
« vissza az archívumhoz




This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/