Ezeken az oldalakon témakörönként olvashatod mások webnaplóinak publikus bejegyzéseit. Nálunk mindenkinek lehet saját webnaplója. Ha már van regisztrációd, bejelentkezve létrehozhatod saját webnaplódat, amibe akár azonnal írhatsz is.
Körülményes születésemet már leírtam, ezután már csak a növekedés jöhet szóba, írásba. Ahogy az ordítozást befejeztem, mivel anyám a számba dugta a dudlit és a kettőt egyszerre nem lehet csinálni, mármint ordítozni és enni. Mondták is magyarember evés közben nem beszél. Némi kis szünetet hagyva próbálkoztam szemem kinyitásával, tudatosítani hova is csöppentem, szemrevételezni a környezetet meg a rám csodálkozó embereket. Világos lett előttem rögtön az a dolog , hogy a gólya miért áll sokat egy lábon, márha igaz a tétel hogy a gólya hozza a gyereket. Nos azért áll így hogy tökön ne rúgja a béka. Én is tökön rúgtam volna, hogy ilyen helyet szemelt ki számomra. Valószínű kora tavasz lévén nem volt kondija tovább cipelni a 4 kilós terhet. Csak úgy ukk-mukk -fuuk, engem meg sem kérdett hogy jó lesz-e itt.
avagy az erősebb kutya ba..k ? /Nincs mit szépíteni a közmondásainkon, szóból ért a magyar./
Felhívás az egyre kisebb számú közösségünk számára:
IMMÁRON ÉRETT KORÚ SZÜLŐ- ÉS MÉG ÉRETTEBB NAGYSZÜLŐTÁRSAIM !
Alig hiszem, hogy ne ismernétek - legalább fél füllel hallottak útján - a perui magyar nagykövetünk, Kalota Gábor - 'díjnyertes produkciójáról'. Az ellene lezajlott büntetőpert követően már az ítélet is megszületett. Keményen elmarasztalták ezt a rohadékot, mondja és írja a közmédia. /Nézz utána, ha kétségeid támadnának !/
Nekem mégis hiányérzetem van !
Kényszeresen üldöz a mániám arra, hogy összefuthassak vele bárhol, akárhol, s szétrugdoshassam a tökeit, mintegy 'érdemei elismeréseképpen'.
Feltehető, mi több valószínű, hogy az én unokáim fényképei nem szerepelnek a gyűjteményében - s remélhetőleg a Tieitekéi sem - ám ezzel nem nyert bűnbocsánatot.
Semmi, de semmi nem szól a javára - hacsak az nem, hogy "mélyen vallásos" életet él, ám mégis megúszta egy ejnye-bejnyével.
Lopva hazahozták Magyarországra a mi költségünkre, holott ha ott elkapják, már ülhetne, mint varjú a karón.
Mielőtt végképp az egysíkúság csapdájába esnék, észbe és a fejemhez kaptam, hisz ha a mindennapjaimat csupán és csak az én kontra mások világnézetének birkózására szánnám, oly monotonná válhatnának a napjaim, mint azé a mókusé, amelyik nem tud kiszállni a pörgettyűből. Kár lenne még levegőhöz is jutnom ha mindazzal beérném, de mindeddig még nem szorultam, elkerültem mások általi istápolásomra. A kény- és szükségszerű rendszeres fürdetés, pelenkázás, Cavinton-kúra és a többi, ezeknél egy cseppet sem kevésbé rettenetes - következményektől eddig megóvott a Sors.
Maradhattam a magam ura.
Ki ne hallott, olvasott volna erről a történetről, amit ez a név fémjelez. Egy fekete bőrű - volt - amerikai, akinek halála okán ezernyi, tízezernyi, de lehet, akár százezernyien is kifejezték nemtetszésüket az utóbbi napokban. Tudnék konkrétabban is írni az eseményekről, de minek ? Már nálunk is ez folyik, dől mindenhonnan, mert amíg ezzel vagyunk elfoglalva, nem kell másra figyelnünk.
A járványügyi mizéria-hisztéria csillapodófélbe jutott, már csak az utórezgéseik csiklandozzák az előző hónapokban átéltjeinket.
A koronás krízist épp jókor követte ennek a bűnözőnek a kimúlta, okot adván az itthoni eszetleneknek is a balhéra. Plusz a Deák téri, kettős gyilkosság körüli ramazuri, ami ismét lefoglalta sok ember figyelmét.
Amíg ezek az események viszik a prímet sok ember gondolatvilágában - én szarok az afroamikra, s az itthoni gyilkos cigányokra is - addig több millió példányban el fog készülni a nemzeti vizsgalap, 'a la jelenlegi rezsim'.
Én már várom, készülök rá. Fogyóban a klozettpapírom...
Derekas embernek tartom magam és erre leginkább a reggeli belenyilallások figyelmeztetnek. Ugyanakkor sportosnak is hiszem magam. Mondjuk, régi vágyamat, hogy a patológus elejtse döbbenetében a szikét kocka hasam megpillantása okából, már rég feladtam. De amikor jó néhány évvel ezelőtt barátommal elkezdtünk újra rendszeresen konditerembe járni, még élt bennünk a remény, hogy ennek eredményeként, naponta kapunk majd leveleket, melyekben fiatal lányok kínálják fel ártatlanságukat, középkorú asszonyok a tapasztalatukat, idősebbek a főztjüket, meg az általuk részünkre kötött meleg sapkákat, sálakat.
Szülei egy-két éjszakára időnként hozzánk deportálják öt éves gyermeküket. Ilyenkor az embert próbáló nap végén sincs nyugalom. Fürdés után gyünnie kell a mesének! Anélkül természetesen elalvás nincs! Én ugyan néha már közben szoktam, de az unokám általában csak utána(m).
Nálunk az esti mese általában három fázisban zajlik.
Első felvonás, mikor a nejem, az ágyban felolvas neki hagyományos csutkáig rágott meséket. Egy idő után a gyermek átkiabál a másik szobába, hogy:
- Papa gyere mesélni, mert a mama bealudt.
(Eme kutyulmányom – nevezzük kisebb tudományos értekezésnek, enyhén morbid befejezéssel - nem jött volna létre, ha most, május elején nem csíptek volna már meg az első szúnyogok.)
Sokan Isten nehezen megbocsájtható tévedésének tartják a szúnyogot. Mások a paradicsomi kiűzetés járulékos büntetésének. Én egyszerűen csak egy rohadt dögnek. Nem csípem őket. Én viszont kívánatos vagyok nekik. Azt hiszem, ezt hívják egyirányú szerelemnek.
Minden hiú férfiemberben felmerül a kérdés, hogy ki szereti őt, és vajon mit is szeretnek őbenne? Na, ez a szúnyogok esetében hatványozottan érdekelne.
Most találtam valami fogódzót (kivételesen nem vakaródzót) e témában. Kivonatolom:
Állítólag a kisgyerekeket kevésbé csípik. (Lehet, hogy nyáron cumival és bepelenkázva kellene közlekednem.) Olvasom, hogy a szúnyogok a kilégzésünkben távozó széndioxidot érzékelik. Így mérik be messziről a kínálkozó vacsorát. (Mert többnyire este támadnak.) Ezért is ismert az „egy szép kövér szúnyog” kifejezés. Mert, mint tudjuk, a kinézetére valamit is adó ember - ővelük ellentétben - este már nem eszik. (Aztán persze éjjel felkel, és kiüríti a hűtőt. De mivel ezt titokban és sötétben teszi, így ez nem számít.)
A szúnyog állítólag már 50 m-ről is kiszagolja potenciális áldozatát. És ezen az sem segít, ha esetleg a korod miatt már csak korlátozott potenciállal rendelkezel. (Tudom, ez nekünk most kétszeresen sokkoló hír.)
Mindenre 'fussa', amire rászánjuk. Még az unatkozásra is jutna, de abból megélni? No nem,az igazán nagy pazarlás lenne ! Különös tekintettel a korunkra, ami ugye a finishez, a célszalaghoz már közelebbinek látszik, mint a startvonal, ahonnan indultunk.Rettent' nagy ráértemben már félig 'kiolvastam' a netet, még két-három hónap bezártság, s kívülről fújom az egészet.
»
Blogok
Blogok
Ezeken az oldalakon témakörönként olvashatod mások webnaplóinak publikus bejegyzéseit.
Leipzig6871 offline
elérések
