Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2020 január 19, vasárnap | 03. hét | Sára, Márta, Márió
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » BLOGOK » Kaland Lengyelországban 1.

Kaland Lengyelországban 1.

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak KatonaTibor offline Felhasználó profilja 2011. január 25, kedd 01:00
csak úgy firkálgatok...

Nem tudom, más hogy volt vele, nálunk a középiskolában az volt a menő, ha valakit hosszabb időre elengedtek a szülei nyárra. Volt, aki a Balatonra "költözött le" júniustól augusztusig, mások a szokásos vidéki rokonnál nyaralást abszolválták ilyenkor. Én két egymást követő nyáron Lengyelország felé vettem az utamat.

Óbudai gyerek lévén siheder koromban a lakótelepen lógtunk délutánonként, tizenvalahány fős csapatunk a Zápor utca egyik játszóterén táborozott le minden délután. Folytak a pingpong csaták, meg ki tudja már, mivel múlattuk az időt hétköznap - szombaton meg irány az Ifipark és hasonló szórakozóhelyek. Akkoriban már álltak a 10 emeletes házak azon a környéken is, egy-két régi bérház maradt csak meg mutatóba a régi Óbudából. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy egyikünk szülei házmesterek voltak egy ilyen régi bérházban (a ház ma is áll), mindjárt lecsaptunk a légópincére. Kulcsot kaptunk hozzá, szépen kicsinosítottuk, lehordtuk a technikát - amit egy BRG magnó, egy erősítőnek használt Videoton rádió bazinagy hangfalakkal és egy házilag barkácsolt fényorgona (lévén hogy elektronikai műszerészeknek tanultunk) testesített meg. El is indultak a hétvégi saját bulik, mi voltunk a rendezők, meg a közönség magja, de a többi környékbeliek is hamar odataláltak a kiszűrődő zenére. Jó társaság jött össze esténként, szerencsére a ház lakói sem anyáztak nagyon a ricsaj és a jövés-menés miatt...
Nahát itt hallottuk először, mi a menő nyaralás manapság - autóstoppal végig Lengyelországon!

Nem sokan, fél Óbudából talánha 4-en vállalkoztunk az útra 1973 nyarán. Én egy osztálytársammal (szintén óbudai gyerek) mentem és volt egy másik páros. Előtte már tavasszal lázas tervezgetés, készülődés folyt - szereztünk hálózsákot, felszerelést, kérdezősködtünk, útikönyveket bújtunk... Emlékszem, volt, aki teljes értetlenségének adott hangot, kicsit talán ütődöttnek is nézett. Túl nagy vállalkozásnak látta a tervet, szerinte felelőtlenség úgy egyénileg elindulni Lengyelországba nyaralni, hogy egy szót sem tudunk lengyelül. Merthogy hogyan értetjük meg magunkat? Naná, hogy nem tudtunk, honnan is tudhattunk volna?... Oroszul tűrhetően megtanultunk - kötelező volt - Pista sváb gyerek lévén németül is elpötyögött néhány szót, gondoltuk, ez elég lesz.

A nagy út vonaton kezdődött. Felszállás a Krakoviára este nyolckor, gyötrődés az ülőhelyes kocsiban egész éjjel, tömegnyomor (kibírtuk), aztán rácsodálkoztunk az északi Kárpátok vidékére a hajnali derengésben. Végállomás Krakkóban, gyors felfrissülés után indultunk meghódítani a várost. Elsőként is a Rynek (főtér). Az előzetes instrukciók szerint itt lehetett legjobban leváltani a forintot feketén. Kb. háromszoros pénzt adtak a banki váltáshoz képest az utcai pénzváltók, volt hát elég zsé nálunk, királyok voltunk.

Krakkóban le is táboroztunk pár napra. A szállás előre kinézve, egy apácazárdában laktunk. Tudni kell, hogy akkoriban Lengyelországban erősen támogatták az ifjúsági turizmust, bár akkor még nem ilyen szép szavakkal illették, mindenhol találtunk ifjúsági szállást. Sőt - az infó szintén már itthonról volt - egy PTTK nevű irodában váltottunk 55 zlotyért autóstopos igazolványt is. Jó, ha van... de erről később.

Szóval az apácazárdánál tartottam... Egyik fele ifjúsági szállónak volt kialakítva, de szabad átjárás volt az épületen belül az apácák szekciójába is - ez úgy látszik, addig nem okozott ott semmilyen problémát. Addig... Merthogy, amíg mi a közeli kocsmában a táncos sörrel ismerkedtük, a másik páros társulat, akikkel addig együtt vonatoztunk, nem bírt magával és mindjárt az első este meghajtotta az apácákat. Egy kis kalandra vágytak, no... Igen barátságos nép a lengyel, de módfelett szenteskedő is - és ezt az affért nagyon nem bírták tolerálni - másnap el is tanácsolták őket onnan... Mi még maradtunk pár napot, de az apácáknál már nem mertünk bepróbálkozni.

Néhány nap Krakkói városnézés után tényleg útnak indultunk. Persze, autóstoppal, ahogy illik. Hát én előtte itthon is autóstoppal jártam be a fél országot, szóval rutinom, az volt, de ez az utazási mód ott maga volt a kánaán. Teljesen bevett utazási szokás volt, a (fentebb említett) autóstopos igazolványhoz adott kilométer kuponokkal fizettük ki az autósokat - volt aki elfogadta, volt, aki nem. Állítólag sorsoláson lehetett vele nyerni év végén mindenfélét. Jó ötlet, hamar megálltak az integetésre.
Nekünk különben is nagy fórunk volt a magyar zászló! Na, ezt is itthon tanácsolták, mondom, készültünk mi jóelőre. Egy kb. 40x60-as zászlót is csomagoltunk az útra, ha ezt meglobogtattuk, sohasem kellett pár percnél több, hogy megálljanak.

Olyan vidékeken jártam, ahol azóta sem - Varsó, Mazuri tavak, Gdansk, Sopot, Szczecin, Poznan, Wroclaw. Rengeteg látnivaló, közvetlen emberkapcsolatok, állandóan úton, valami mindig történt... És soha nem tudtuk, hol fogunk aludni. Nem voltak ám előre lefoglalt szállásaink, mindig reggel döntöttük el, merre megyünk aznap! Legtöbbször találtunk ifjúsági szállást magunknak, de volt, hogy az út mellett, az árokparton, a fűben aludtunk - már nem tudom, mi tetszett benne, de akkor az is megfelelt. Máskor meg, épp egy faluban ért az este, kijött a gazda, beinvitált, olyan igazi szíveslátással vendégeltek meg, ahogy csak egy született falusi parasztember tud. Hátmég, amikor a karattyolásunkból megértették, hogy magyarok vagyunk! Na, akkor lett csak terüljasztalkám!

Nagyon szerették akkoriban a magyarokat, főképpen az idősebbek - akkor nem értettem, miért ez a kivételezett bánásmód. Ezek az emberek a maguk egyszerű módján nem tudták elmondani, később olvastam utána: a háborúban, amikor a németek és az oroszok két oldalról egyszerre rohanták le Lengyelországot, Horthy - dacolva a német akarattal - tízezerszámra engedte be Magyarországra a lengyel menekülteket, és itthon a lakosság is szívesen látta őket. Na, erre emlékezett még 30 év után is hálával főleg az idősebb lakosság, ezért ajnároztak ott minket, magyarokat.

Az út végefelé volt egy pár napos kitérőnk is. Útközben összeverődtünk egy lengyen társasággal, jó fejek voltak, elhívtak egy kellemes helyre. Valahol Kalisz mellett, egy tó partján kempingben időztünk pár napot. Kellemes idő, jó sörök, jobbnál jobb csajok, buli - minden, ami kell egy nyaraláshoz. Jó volt, na, méltó betetőzése az egész kirándulásnak.

Hazafelé a cseheken keresztül vezetett az út. Persze itt is stoppal próbálkoztunk, de itt már végetért a kánaán. Alig haladtunk, itt már nem volt hatása a zászlónknak sem... Lesz*tak, autóstopos igazolvánnyal, zászlóval, kutyafülével együtt... Egy darabig erőltettük a dolgot, Prágában még szétnéztünk - szép város, mindenkinek csak ajánlhatom - közben le is telt a betervezett egy hónap, úgyhogy fel a vonatra és tűz haza.

Ennyi volt, talán addigi életem legkalandosabb nyarának sikerült. Volt mit mesélni ősszel, következő évben már többeknek is kedve támadt ilyen világjárásra. Én magam is útnak indultam következő nyáron is. Hogy hová? Naná, hogy Lengyelbe!

Mellesleg megtanultam párszáz szót is lengyelül, végére egész tűrhetően elgagyarásztunk - talán még ma is megértenék valamit belőle, ha lengyelül szólnának hozzám. És - nem múló barátságot oltottak belém ott út közben azok az egyszerű emberek, akik tök ismeretlenül is kitették a lelküket a kedvünkért. Csak azért, mert magyarok vagyunk. Vagy amúgy is? Ők ilyenek?

Egy év múlva a nyár újra lengyel földön talált, csak ekkor a visszafelé utat már egy nagyobb ívben, az NDK-n keresztül terveztük. De erről majd legközelebb...
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
« Neuhausi karácsonyok - ahogy én ... ^ lista ^ Thüringiai Churchill - avagy ... »
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: érdektelen (14/14) (14/14)

időben növekszik időben csökken
4 hozzászólás
.:: Hasonló élményeim ...
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
Behan offline - 2011. január 25. 10:42
Behan
Írásodat olvasva,nekem is felelevenedett emlékezetemben,mikór kint dolgoztam az NDK-ban meglátogatott egy magyarországi barátom.Gondoltam,ha már ilyen nagy utat tett meg,emlékezetessé teszem azt a pár napját amit kint eltőlt.
Felpakoltunk a motorra és átugrottunk egy hétre Lengyelországba.Amit csak lehetett bejártunk.Nagyon jól éreztük magunkat,és azóta sem felejtettük el.

.:: Admin!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak arvajozsef offline - 2011. január 25. 10:59
arvajozsef
A lengyel nép mindig szerette a magyarokat!Testvérek vagyunk!Nagyon jóleső érzés ilyett olvasni.Örülök!

.:: javítás!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak arvajozsef offline - 2011. január 25. 14:37
arvajozsef
a figyelmetlenség eredménye/ilyett/helyesen ILLYET bocsánat mindenkitől!

Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
NagyMihaly offline - 2011. január 26. 01:17
NagyMihaly
Még helyesebben: ilyet...

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/