Ha már egyszer a "gyerekeknek" megígértem, meg is nyitom. Ide majd csak úgy írogatok, reagálgatok, estleg vitatkozok, viccelődök, elleszek. Majd ne vegyetek komolyan!
Én őt antialkoholista baromnak neveztem, pedig ha már házakat tervezett, vélhetően egyetemet végzett entellektüellel állunk szemben.
Na, nekem azért evvel az egyemet végzett mérnökökkel vannak kis fenntartásaim.
Most írok egy, kettő az egyben blogot. Rohattul szórakoztató lesz, de már most szólok, ha nem olvassátok el vagy húszezren, kiregizek, kardomba dőlök, nem adok enni a Gizó halainak, nem locsolom többé a virágait, fölrúgom a szomszéd macskáját, kicsavarom a fűnyírót a kertészünk kezéből, leszokok az unicumról, stb.
mivel az ital beszél belőlem: 5 unikum, 7 sör, ( mert Palikáná kifogyott az unikum, kínnyába 2 sörrel kárpótolt, mer' a Herőce ökle mán lendült) könnyen ugatok
Tehát: Nézem az M négyen a GÓL című műsort. benne két "szakértővel". Az egyik "szakértő" az ISTENKIRÁLY Détári Lajos, aki játékos korában pl, akkora gólt vágott a Lengyeleknek a bontásra ítélt Népstadionban, oda a bal fölső hálótartó vasba, hogy beszartam.
Előrebocsájtom, hogy őszintén sajnálom a Tibi által megírt betonkeverős fiút, de hát ilyen az élet. A sorsát senki nem kerülheti el. Mekkora mondás, kár, hogy nem én találtam ki.
A korábbi, szomorú eset kompenzálására írok egy kicsit vidámabbat.
Kinek, kinek ízlése, empátiája, vagy annak hiánya, bőrszíne, vallása stb. szerint.
Viszont elsősorban azoknak ajánlom, akik eltudják képzelni, hogy az olvasás végeztével nem az a kép alakul ki, hogy futassa itt magát a népies tejtartó edény.
A múltkor, mikor írtam arról a bizonyos műtétemről, annyi emlék tolult fel, hogy úgy döntöttem megírom életem egyik valóban fontos eseményét. Igyekszem ennyi idő távlatából is tárgyilagos maradni, de mindenképpen megígérhetem, hogy semmit nem teszek hozzá a történésekhez, és most kivételesen nem is színezem ki.
A korábbi cégemnél volt egy kollégám.
Én vettem fel még 2000-ben a Gábort. Fiatal, két nyelvet beszélő, agilis fiatalember volt.
A cég sikeresen működött.
Az udvarunk végében állt két hatalmas fa. Nyári szünetben, lehettem vagy 9 éves, éppen otthon unatkoztam, és az egyik fán, jó magasan felfedeztem egy galamb fészket
Mi annak idején rendszeresen dolgoztunk a MAL-nak. Először fizettek rendesen. Később már csak akkor fizették ki az előző munkát, amikor kellett nekik a következő, viszont szükségük volt ránk, tehát fizettek.
»
Bubuka szösszenetei
Bubuka szösszenetei
bubuka offline
elérések
