Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2020 augusztus 05, szerda | 32. hét | Krisztina
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Közkívánatra, vagy közutálatra

Közkívánatra, vagy közutálatra

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2013. november 21, csütörtök 17:46
Bubuka szösszenetei

Kinek, kinek ízlése, empátiája, vagy annak hiánya, bőrszíne, vallása stb. szerint.
Viszont elsősorban azoknak ajánlom, akik eltudják képzelni, hogy az olvasás végeztével nem az a kép alakul ki, hogy futassa itt magát a népies tejtartó edény.
A múltkor, mikor írtam arról a bizonyos műtétemről, annyi emlék tolult fel, hogy úgy döntöttem megírom életem egyik valóban fontos eseményét. Igyekszem ennyi idő távlatából is tárgyilagos maradni, de mindenképpen megígérhetem, hogy semmit nem teszek hozzá a történésekhez, és most kivételesen nem is színezem ki.

Veserendellenességgel születtem, (meg agyival is persze, de ez utóbbi állítólag menthetetlen)ami már egészen kiskoromtól fogva rengeteg kellemetlenséget okozott. Mit kellemetlenséget, iszonyatos lázzal járó, olykor több hétig tartó vesemedence gyulladást, a hozzátartozó diétával, gyógyszerekkel, injekciókkal, ágyban fekvéssel. Mongyuk a diéta végül is hasznos volt, mert egészen sokáig sikerült megőriznem az aktuális magasságomhoz tartozó nyeszlett alakomat, pipaszár lábaimat, a hozzátartozó horpadt mellel együtt.
(Most így utólag gyanítom, hogy az orvostudomány áldozata lehettem, mert egy se írt fel se unikumot, se sört, pedig mióta ezeket magamtól szedem max. gyógyszer túladagolás szokott nálam előfordulni, de vesegyulladás soha.)
Na, tehát sok ilyen tüneti kezelés után jött a faluba egy új körzeti orvos, aki a második alkalom után rájött, hogy esetleg az okot kéne megszüntetni.
Beutalt Pestre az Urológiai Klinikára, ahol különböző vizsgálatok után (Nagy kedvencem a tükrözés volt, annak is az a változata, amikor összejött 4-5 orvos, és mind látni akarta.)megállapították, hogy jobboldali urétertágulatom van. Ezt most részletesen nem fejtem ki, de higgyétek el annak jó, akinek nincs ilyennye.
Ekkor voltam az a 14 éves kisgyerek, akinek azt mondták, hogy ezt bizony meg kell műteni.
Mit mondhattam volna? Csak tessék, csak tessék.
Valóban egy hosszadalmas, bonyolult műtét volt az, amely közben a már említett másik élet közeli állapotom beállt. Most is állítom, hogy nagyon jó érzés volt. Amikor magamhoz tértem elmeséltem az élményemet a műtődokinak, aki igen kikerekedett szemekkel hallgatott és elmondta, hogy valóban volt a műtétnek egy szakasza, amikor vészesen leesett a vérnyomásom. Annyira érdekelte ez a dolog, hogy több alkalommal is faggatott az élményről.
És ezután jött a lábadozás. Vicc nélkül mondom, hogy pontosan 6 hónapot töltöttem megszakítás nélkül abban a kórházban, úgy, hogy egyetlen napig sem voltam még csak az utcán sem.
Szerintem leltárkor nekem külön rubrikám lehetett. Csillag Benjamin, 1 db.
Ilyen kórházi osztályról akkoriban az emberek 99%-a egy-másfél hét után távozott.
Jó sokan megfordultak a kezem alatt a hat hónap alatt. Ráadásul egy 14 ágyas kórteremben feküdtem, gyakran 39 fok feletti lázzal. Hát nem volt egy húsvéti körmenet.
De ha valami csoda folytán lement 38 fok alá, egy 14 éves gyerek optimizmusával, már nevettem, vicceltem.
Étvágyam nulla és annyira elhanyagolhatóvá váltam testileg, hogy mivel a matracba besüppedtem, a paplannal ha betakartak, nem látszott, hogy ott fekszik valaki.
A délutános nővér, aki egy tündér volt, vacsoraosztáskor csak megszokásból kérdezte meg, hogy kérek e. A szokásos "nem" elhangzása után mindig megjegyezte, hogy "Egyem meg a szívedet". Az a lemondó hangsúly még mindig a fülemben cseng.
A szüleim csak vasárnap jöttek látogatni, és mindig vitték vissza a behozott kaját.
Egyszer Nagymamám, akiről már írtam itt, leküzdve minden a korával járó baját, eljött velük. Busszal jöttek mindig, ami megállt a Nagyvárad téren úgy reggel fél tíz tájékán. Szüleim ilyenkor elmentek várost nézni, így várva ki a látogatási idő kezdetét. Nagymamám meg bejött a kórházba, és addig várakozott, míg a portás megsajnálta és felengedte.
Rengeteg ételt hozott, de éppen nagyon lázas voltam. Láttam a sajnálkozó, könnyes szemét mikor rám nézett.
Csak, hogy örüljön, az összes kaját, ami nála volt, hatalmas erőfeszítések árán megettem. Ha láttátok volna azt a boldogságot az arcán mikor végeztem. Amint hozzáfogtam már tudtam, hogy kifogom hányni, ami meg is történt, de neki persze nem mondtam el mi történt WC-n.
Nagyon sok idő eltelte után, egyik este kifli meg poharas kefir volt a vacsora és én kértem. A nővér szinte repült az ágyamhoz, amikor nagy kegyesen elkértem tőle. Nem osztotta tovább addig, amíg a szeme láttára meg nem ettem. Esküszöm láttam - és ezt most nem utólag mesélem bele- mennyire örül.
Másnap délután a saját pénzén megvett kefirt hozta oda, és ez így ment egy hétig, minden nap. Én ettem, Ő meg örült. (Ezt azóta is tapasztalom, hogy piszkosul könnyű a nőknek örömet szerezni, csupán azzal, hogy jóízűen megeszed azt, amit, fáradságos munkával elkészítve, eléd raknak.) Innentől kezdtem eszegetni mást is.
Jaj, volt egyszer egy ágytársam. Egy féllábú bácsi, akinek mindig vittem, amit kért, hogy ne kelljen állandóan felcsatolni a műlábát. Vele jól összebarátkoztam. A doki, aki műtött, mikor már úgy eszegettem, hozott egyszer egy zacskó narancsot nekem. Honnan volt narancsa 70-ben, mongyuk szeptemberben, azt ne kérdezzétek, de hozott.
Én szépen behoztam a konyháról egy tányért, felbontottam az összes narancsot gerezdekre, és kínálgattam ott a szobatársakat. Senki nem fogadta el, mert szerintük rám fér a vitamin. Én meg visszamentem nagy duzzogva az ágyamhoz, letettem a tányért az éjjeliszekrényre és azt mondtam, hogy akkor nekem se kell. A féllábú "cimborám" - akit egyébként az összes orvos csak Professzor Úrnak szólított (Fogalmam se volt, hogy ki Ő)- megsajnált, levett egy gerezdet és megette. Ezt látván a többiek is elfogadták már. Mikor végeztünk a narancs orgiával azt mondta nekem a féllábú, hogy "Fiam! Maga egyszer még nagy ember lesz, sőt a szememben máris az. Sok felnőtt tanulhatna magától már most is emberséget." Nem igazán értettem én ezt akkor. Na persze most már tudom mire gondolt.
Khm. Azt hiszem, mit hiszem, tudom, igaza volt.

Na, itt most abbahagyom, mert már unom az írást. Majd később befejezem, mert van még hátra egy érdekes fordulat, és az is hosszú lesz.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
« A siker és ami mögötte van ^ lista ^ Na, befejezem. »
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
13 hozzászólás
.:: Bubuka!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-törölt tag- (tothgyuripeti) offline - 2013. november 21. 18:02
tothgyuripeti
Piszkosul és őszintén tetszik az a mérhetetlen életbölcsesség, amit - mikor szájmenésed támad- különféle bazmegek és egyéb klasszikusok formájába becsomagolva felraksz ide az asztalra.Kezdve a nép szája és egyéb kocsmahivatali filozófiai fifikák és azok szereplői által idézett disszertációk, vagy kedves Nejed féltőn gondoskodó beszólásai, folytatva saját kútfődből eredő tudományok, de mindebből olyan konzekvenciák jönnek ki, melyeket igazándiból ámulva konstatálok. Mikor tud egyszer nekem ennyi tapasztalat összegyűlni? Egy módon: éljünk minél tovább mindketten, hogy olvashassalak. Akkor talán.

.:: Mondd csak légyszi, Beni !
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2013. november 21. 19:11
rigotibi
Ha kiszínezted volna a mondókádat - amit ugyi menten az elején sztorníroztál - mit olvashattunk volna ?
Nagy bohém, bohóc vagy, s mily jó nekünk, hogy kiütötted a ringből akkori kínodat,bajodat.
Nem találom a 10-ből 10-es pontozótáblámat, csak az 5-ből 5-öset. Az viszont nem nyílik, csak a legtetején. .

.:: (nincs cím)
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak szárazjani offline - 2013. november 21. 20:25
szárazjani
Csak igy tovább, ez kell a népnek.
Mfg.: Száraz János

.:: Bocsánat előre is. de ez jutott az eszembe
newyork (Vendég) (Vendég) - 2013. november 21. 21:36
newyork (Vendég)
nem biztos aki mindig panaszkodik annak van ( volt ) baja és nem is kevés.
Meg még az is, az élet nem egy bohókás tánclépés !

.:: két vélemény hozzá(d)
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2013. november 22. 10:02
Zsolt52
Az elejéhez: így is színes...

A végéhez: ezek szerint én nem untam annyira olvasni, mint Te írni...

Prológ: kedvelem az érdekes hosszú fordulatokat... ezért majd benézek megint.

.:: Ezt megúsztad!
Felhasználó profilja
-törölt tag- (lenke.) offline - 2013. november 22. 12:41
lenke.
Csak azt nem értem,hogy tudtad eddig magadba tartani.Egyik mondatod után részvéttel voltam a 14 éves kamasz fiú iránt,másik mondatod után nagyokat nevettem bubukán.
Ki vele,ha van még a tarisznyába hamuba sült pogácsa.

.:: Lenke !
newyork (Vendég) (Vendég) - 2013. november 22. 12:46
newyork (Vendég)
Én is csatlakozom.
Más unom annyit mondtam az életben egy másodperc a jó.
A terheket le kell(enne) tudni rakni. c
A többit meg humorral lehet elviselni egészségesen.
Igen amikor másokat ítélünk meg ( vagy el ) akkor tudnunk kell ,nem ismerjük ki honnan jött , és sose szabad feltételezni , hogy pihe -puha gyönyör volt az élete.

.:: Bubukám!
Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak voxhumana offline - 2013. november 22. 15:21
voxhumana
Az sem a véletlen műve, hogy CSILLAG BENJAMIN a neved!!!! Csupa nagybetűvel írva!
Ugye azért lehet sírni egy kicsit?
Az írást pedig ne und, mert az a lehető legjobba kifejező eszköz, nem néha, hanem mindig! Főleg, tegyük hozzá, azt is, ha valaki így tud írni!
Puszillak Bubuka szeretettel!

.:: beismerem
Email küldése Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak öregszünk offline - 2013. december 03. 19:26
öregszünk
èn is olvastam, de nem voltam benne biztos, hogy örülnèl-e ha valamit szólok, vagy megint lehurrogsz, hogy ne zavarjalak annyit, a fejed búbját megsimogatni, meg mégùgyse mertem volna, meg eleget simogatja a Gizus, de az is lehet, a sok felesleges gondolat àrtott a sèròdnak

.:: Jaj mán Melinda!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2013. december 04. 11:17
bubuka
Ne hisztizzé! Neked nincsenek (voltak) rosszabb periódusaid?

Email küldése Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak öregszünk offline - 2014. augusztus 15. 22:38
öregszünk
hát ezt olvastattad / ismèteltetted velem eddig mèg soha senki nem talált hisztisnek, èn vagyok a nyugalom kèpviselöje, ha nem is úgy néz ki

Nem tudom itt találtam-e, az öreg 100 èves nénit kérdezik, hogy sikerült 100 évet megélni, hàt úgy, hogy nem idegesítette fel semmin magát, ellensège meg egy sincs ! ! -hàt az hogy lehet, mindenki szerette nem, mindet túléltem, a dögöket

Hàt így, minek izgulni, minden megtörtènik, aminek meg kell

.:: Nahát Melinda!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak tépelődő offline - 2014. augusztus 16. 10:22
tépelődő
Te még tépelődésben rajtam is túl teszel December óta idáig vártál, hogy vissza revolverezz Bubukának

.:: csak azèrt
Email küldése Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak öregszünk offline - 2014. augusztus 16. 10:37
öregszünk
mert tegnap felhìvta rá a figyelmemet, mi mièrt történik úgy ahogy törtènik és nem máskènt

A bubuka persze azt hiszi, nálam mindig minden fenèkig tejföl volt, de èppen mert nem így volt/van, kell tiltakoznom, de nem hisztizni

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/