Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2020 augusztus 05, szerda | 32. hét | Krisztina
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Az a fránya betonkeverő.

Az a fránya betonkeverő.

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2014. március 17, hétfő 18:34
Bubuka szösszenetei

Előrebocsájtom, hogy őszintén sajnálom a Tibi által megírt betonkeverős fiút, de hát ilyen az élet. A sorsát senki nem kerülheti el. Mekkora mondás, kár, hogy nem én találtam ki.
A korábbi, szomorú eset kompenzálására írok egy kicsit vidámabbat.

Közületek is biztosan sokan ismerik az alaptörténetet, azt, amit mindenki úgy mesél, mintha ő is ott lett volna, amikor a dolog megtörtént.
Tehát:
"Képzeljétek! A hét végén alapozni voltam.
Ment a meló ezerrel és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik srác fogja a betonkeverő kézikerekét - tudjátok azt amelyikkel ki lehet a bekevert betont a keverőből önteni - és rázza a felemelt jobb, vagy bal lábát (elbeszélő függő).
Rögtön azt hittem a mozdulatokból, hogy biztosan megrázta az áram. A többiek is észrevették persze, de senki nem mert hozzáérni, nehogy őt is megrázza.
Az egyiknek végül mentő ötlete támadt és a lapátjával hátba vágta az áram ütöttet, így szabadítva ki életveszélyes helyzetéből. Az elengedte a keverő kerekét, majd ájultan a földre rogyott. Kisvártatva, mikor magához térítettük, derült csak ki, hogy nem az áram rázta, hanem kavics ment a szandáljába és azt akarta a keverő kerekére támaszkodva kirázni."

Na, ezt a sztorit a nyolcvanas években, kis változtatásokkal, több alkalommal is hallottam, és mint ahogyan említettem kivétel nélkül mindenki úgy mesélte, hogy ő is ott volt.

Aztán, hogy, hogy nem '95,'96-ban dolgoztam egy berlini cégnél.
Volt egy ilyen brigádvezető féle német versenyző, aki, hogy finoman fejezzem ki magam, nem annyira szeretett engem, viszont annál jobban utált, és ennek elég gyakran hangot is adott. Mer' hogy elveszem itt a munkát a németek elől, hangoztatta a beszűkült agyával.
Már éppen hazafelé készültem a két év után, néhány hetem volt már csupán hátra a szerződés végéig, mikor egy hétfőn reggel szokás szerint gyülekeztünk a műhelyben a brigádvezetőre várva, aki minden hétfőn "érdekes" dolgokat mesélt nekünk az elmúlt hévégéjéről.
Ezen a hétfői reggelen azzal kezdte a mondandóját a szokásos köszönés után, hogy: "Képzeljétek! A hét végén betonozni voltam az egyik ismerősömnél, és egyszer csak azt látom, hogy a keverő mellett álló ember....."
Eljött az én időm. Mondom neki, Állj! Ne folytasd! Befejezem. Ugye az történt, hogy:
"fogja a betonkeverő kézikerekét - tudjátok azt amelyikkel ki lehet a bekevert betont a keverőből önteni - és rázza a felemelt jobb, vagy bal lábát (elbeszélő függő).
Rögtön azt hittem a mozdulatokból, hogy biztosan megrázta az áram. A többiek is észrevették persze, de senki nem mert hozzáérni, nehogy őt is megrázza.
Az egyiknek végül mentő ötlete támadt és a lapátjával hátba vágta az áram ütöttet, így szabadítva ki életveszélyes helyzetéből. Az elengedte a keverő kerekét, majd ájultan a földre rogyott. Kisvártatva, mikor magához térítettük, derült csak ki, hogy nem az áram rázta, hanem kavics ment a szandáljába és azt akarta a keverő kerekére támaszkodva kirázni."
Szátok meg. Látnotok kellet volna az arcát. A sötétvörös is csak sápadt árnyalatnak tűnt mellette.
Szó nélkül sarkon fordult és bement az irodájába. A többiek meg persze nem értették mi is történt valójában. Elmeséltem nekik a fent leírtakat - meg azt, hogy ezt én már a nyolcvanas években hallottam otthon. Igazából csak akkor tört ki a hatalmas röhej.
Utána a csóka már kezet sem fogott velem amíg ott voltam, nem is köszönt, de lesza rtam. Igaz, hogy én meg köszönés helyett mindig megráztam a felemelt lábamat, ha találkoztunk.
Nem tartom magam rosszmájú embernek, de ez akkor nagyon jól esett.
Az én lelkem már megvolt hájjal kenegetve, az éppen elég volt.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
« Na, befejezem. ^ lista ^ Egy törölt üzenőfali bejegyzés ... »
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
4 hozzászólás
.:: Poéngyilkos....
Felhasználó profilja
-törölt tag- (lenke.) offline - 2014. március 17. 19:24
lenke.
Te aztán tudod,hogyan férkőzz közel mások szívéhez!!!!

A májadról és hájadról legjobb lesz,ha megkérdezzük a háziorvosod,vagy Gizust!

.:: bubuka
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak ildiko561031 offline - 2014. március 17. 20:12
ildiko561031
hoztad a formádat! Köszi!!!!!
Jót derültem az írásodon.
Ha emlékszel a a cinkfürdő mellett dolgoztam, Feladatom volt a hibás kötések javítása. Számítógépek alaplemezeit, valamint a rádiós lemezjátszók alkatrészeit ellenőriztem.
Frank volt a brigádvezetőnk. Ő sem bírta nagyon a magyar kollégákat. De voltak kötelező feladatok amit el kellet látnia. Pl. a hibás alkatrészek javíttatása, pótlása. Itt megjegyezném, hogy sokan voltunk akiknek volt technika ismeretsége én pl. elektrotechnikából érettségiztem. Ő mint kiderült asztalos volt. Szóval ez az ember megrendelt a lakatosoknál egy alu tálat a cink padhoz. Fél délelőtt méregette, rajzolgatott. Majd leadta a megrendelést. A 3. napon megjött az új tál olyan gyufásdoboz nagyságú. Néztük, hogy ez hova kerül. Frank is odajött. Meglátta majd hangos káromkodásba kezdett. Márton Józsi volt akkor az ügyeletes cinkfürdő kezelő. Én azt láttam, hogy röhög majd a hasát fogja. Leállította a padot. Mi van - kérdeztem. A nevetéstől alig tudott megszólalni. Majd két röhögés között közölte, hogy Frank a centimétert milliméterre cserélte. Frank viszont nagy büszkén körbevitte a megrendelt remekművét. Kinevette az egész Abteilung.
....és ő volt a mi főnökünk.

.:: Ezt a felemelt lábbal történő
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2014. március 20. 08:45
Zsolt52
üdvözlést én is jól ismerem. Bennem ez egyből ugrási reflexeket indít el. Ugyanis az egyik kutyám szokta az újonnan érkezőket (rosszabb napokon a gazdáját is) felemelt hátsó lábbal üdvözölni és így jelzi, hogy a tulajdonába vette. Bizony, ha a vendég nem elég gyors, foltos lesz a nadrágszára…
Nálunk a postás sem a megharapástól fél, hanem a kerítésen keresztül történő levizeléstől.

Egyébként egyre jobban rá tudok hangolódni a kutyám érzéséire. Ránk is kutyavilág vár. Bizonyos életkor után pasiknál sem rossz az, ha a menetrendszerűen gyakori ingerek hatására vannak az embernek stabil helyei, ahol kiteheti az anyagot. Sörözés után meg hatványozottan… Mondjuk én a postásnál még nem tartok.
Egyre gyakoribb azonban az olyan barátaim száma, akik módosított köszönéssel érkeznek hozzám: „Szervusztok! Hol a WC?”

.:: Visszatérve az alap sztorihoz:
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2014. március 21. 19:36
Zsolt52
Eredeti változat:
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik srác fogja a betonkeverő kézikerekét, és rázza az egyik felemelt lábát. Rögtön azt hittük a mozdulatokból, hogy biztosan megrázta az áram. A többiek is észrevették persze, de senki nem mert hozzáérni, nehogy őt is megrázza. Az egyiknek végül mentő ötlete támadt és arra gondolt, hogy lapátjával hátba vágja az áram ütöttet, hogy így szabadítsa ki életveszélyes helyzetéből.

A mi folytatásváltozatunk:
Mivel hirtelen azonban nem találtunk a közelben lapátot, ezért kiderülhetett, hogy nem az áram rázta, hanem kavics ment a cipőjébe és azt akarta a keverő kerekére támaszkodva kirázni. Mi meg átgondolva a helyzetet – hogy ha már van benne kavics és már úgyis rázza a lábát, - gyorsan töltöttünk a cipőjébe némi cementet, meg öntöttünk bele vizet is. Hamar jó minőségű beton keveredett ki a cipőben, mely ment egyből felhasználásra. Az ötlet megtetszett, ezért így is folytattuk.
Az új technikához nem kellett áram, így olcsóbb volt, és áramütés sem fenyegetett. Későbbiek során a termelékenység javítására vettünk neki nagyobb cipőt.

A legvégén eladtuk a felesleges betonkeverőt, és elittuk az árát.

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/