Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2020 augusztus 05, szerda | 32. hét | Krisztina
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Nah, Cimborák!

Nah, Cimborák!

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2016. május 03, kedd 20:26
Bubuka szösszenetei

Most írok egy, kettő az egyben blogot. Rohattul szórakoztató lesz, de már most szólok, ha nem olvassátok el vagy húszezren, kiregizek, kardomba dőlök, nem adok enni a Gizó halainak, nem locsolom többé a virágait, fölrúgom a szomszéd macskáját, kicsavarom a fűnyírót a kertészünk kezéből, leszokok az unicumról, stb.

Tehát döncsetek okosan, mert életek múlnak rajta.

A múltkor, az üzenőfalon belekezdtem a Glashütte órám, (Mit órám? Óráim) vásárlásának történetébe, de abbahagytam, mert rájöttem, hogy túl hosszú lesz. Most megírom.
Időt spórolandó, idemásolom az akkor már leírtakat:

"Lassan kezdek rájönni, hogy mekkora csóka voltam, vagyok. A cimboráimmal 76 augusztusában volt egy kék Skodás keletjurópien (JUNÓ?) túránk Cseszszlovákia, Lengyelország, NDK. Mivel a szüleim szorgalmasan kapáltak a téeszcsében, egyes gyerek létemre jól elengedtek pénzzel.
Most haddjuk cseszkót, haddjuk a lengyeleket, (pedig azokról is mesélhetnék) és akkor beértünk Drezdába a Prágerstrasszéra. Nem messze a Centrum áruháztól az árkádok alatt volt egy órabolt. A kirakatban két gyönyörű óra. Az egyik valami 350- 400 a másik meg ilyen 400- 450 márkába került. Böngésztem a betűket G L A S H Ü T T E. Szép volt mindkettő, és egy életem, egy halálom alapon megvettem az olcsóbbat.
Abban az időben az órákat ugye, felkellett naponta húzni. Én is húzgáltam néhány napig, de egyszer csak elfelejtettem. Két-három nap után eszembe jutott, hogy felhúzzam."
Levettem a kezemről, és meglepve tapasztaltam, hogy jár a másodperc (Kislányom szerint, kétéves korában, mésfélperc) mutató. Mutatom a cimboráknak. Azok is döbbenten forgatták, nézegették. Minden mozdulatnál, közelről hallhatóan, kiadott az óra egy olyan hangot, mint amikor felhúzzák. Na, a három falusi parasztgyerek kb. fél óra után konstatálta, hogy "bazmeg, ez nyilvánn autómatta"!
Lettem is olyan büszke magamra, mint utoljára akkor voltam, amikor azzal volt tele a falu, hogy a moziban, villanyoltás után, a kis Csillag gyerek csókolózott a Kovács Margitkával.
Tehát, megvolt az óra, utána még elmentünk Berlinbe is. (Ami ott történt, arról már írtam egy blogban.)
Onnan irány Tiszakécske.
(Jajj, ezt még elmesélem. Közel egy hónapig voltunk úton. Augusztus elején úgy este 11 óra tájban indultunk el itthonról.
Elértünk a kécskei húsbolthoz, megállít a rendőr, billeg a sarkán, nézi apapírokat, és megkérdi: "Hova, hova fiatalság ilyen későn?" Mire mondtuk, hogy külföldre készülünk, ráadásul 1 hónapra.
Eltelt az egy hónap, odaérünk a kécskei húsbolthoz este 11 óra tájban, megállít ugyanaz a rendőr. Szokásos sarkon billegés, papírnézés, meg a szokásos kérdés: "Hova, hova fiatalság ilyen későn?" Szakattam a hátsó ülésen, mondom neki, hogy há' haza, mert letelt az egy hónap külföldön. Higgyétek el, zavarba jött, mert tuti beugrott neki valami, de azért még körbejárta az autót. "Na! Jó utat." Esküszöm megtörtént, még hónapokig ezen nevettünk, mert a több ezer kilóméteres úton, szerencsénkre, egyetlen rendőr sem állított meg bennünket. Bezzeg Sanyi bácsi, a kécskei húsbót előtt, oda- vissza!
Vissza az órára:
A turnénk utáni első munkanapon - mikor még lakatosként vertem azt a rohatt vasat VEGYÉPSZER Tiszakécskei Gyárában - reggel az öltözőben mutogattam mindenkinek a gyönyörű, "bazmeg, ez nyilvánn autómatta" órámat.
Nem mertem levinni a műhelybe, nehogy megkarcolódjon, ezért felraktam a lemez öltözőszekrény polcára.
Délután kettőkor, miután vége volt a szokásosan termelékeny műszakomnak, megyünk az öltözőbe. Furán állt a lemezajtó, mutattam is a cimborámnak. Alig bírtam kinyitni, de miután kinyílt, döbbenten láttam, hogy eltűnt az órám.
Hozzáfogtam rohangálni, rendész, meg ilyesmi, de természeten hasztalan. Az óra soha többé nem lett meg.
Magam alá szartam rendesen Szerintem még sírtam is, de az nem publikus.
Ez 1976 augusztusában történt, de már akkor tudtam ugye, hogy októberben megyek Drezdába dolgozni.
Nem szaporítom a szót. Majd' minden nap elmentem az árkádokhoz, az órabolt kirakatát bámulni, és megfogadtam, hogy ha éhen halok is utána, az első fizetésemből megveszem a még szebb, még drágább GLASHÜTTE, "bazmeg, ez nyilvánn autómatta", órácskámat.
Így is történt, megvettem, éhen se haltam, kerek lett a történet.
Ez az óra nagyon sokáig megvolt, mígnem egyszer elejtettem. Az üvege kicsit megrepedt, majd néha kiesett, a mutatók belegabalyodtak a pulóverem ujjába, ezért otthon a fiókban landolt, majd egy költözés után eltűnt.
De ám ezzel még nincsen vége.
Nem foglalkoztam már az óra történetével, fogalmam sem volt, mi is az a Glashütte, mígnem néhány évvel ezelőtt a kollégáimmal sétáltunk Bécs belvárosában. Megálltunk egy órabolt előtt és földbegyökerezett a lábam. Tele a kirakat szebbnél szebb Glashütte órákkal. Ugyanaz a felirat, mint volt 1976 - ban, és gyönyörűek voltak, de basszus! Aszonygya a diszkrét árcédula, hogy 4 500 EUR, és innen fölfelé, egészen hihetetlen összegig. És nekem ebből 20 évesen volt kettő is.
Én ott jöttem rá, hogy mekkora őstehetség voltam már fiatalon is.

A bevezetőben ígért másik blogszerű:
A Tibiék az üzenőfalon írogattak valami Kádári kölcsönökről. 3%, 8%, meg ilyesmik.
Mi is építkeztünk '83, felvettük az OTP kölcsönt, és tisztán emlékszem a havi törlesztőrészletünk 1080 Ft volt. Ezt az összeget, mivel sajnos az asszonnyal mindkettőnknek dolgoznunk kellet, (Pedig hányszor mondtam neki, hogy elég lenne, ha csak ő dolgozna, és vállalhatna másodállást is, mert ha szeret áldozzon rám.) viszonylag könnyedén kifizettük.
Azután a rendszerváltáskor a törlesztőrészletünk brutálisan, valami tököm tuggya négyezer környékére ment fel, ami már veszélyeztette a megélhetésünket.
Viszont valóban volt egy rendelkezés, ha az összes meglévő tartozásod felét kifizeted, a másik felét elengedik.
Erre mit ad Isten, '89 -ben, egyik péntek reggel szól egy cimborám ismerőse, hogy hallja, tudok németül. Mondom, igen.
Az jó, mert kimehetnénk Nyugat-Berlinbe feketén dolgozni. Egy hónapig tartózkodhatunk ott vízum nélkül, és jól is keresnénk.
Mehetünk. Mikor indulnánk? Há' vasárnap, mert hétfőn reggel már kezdeni kellene.
Na, gyorsan fizetetlen szabi, Schönefeldre repjegyvásárlás és gyerünk.
Hazajöttünk egy hónap múlva, majd visszamentünk még egyre. Másfél havi ottani fizetésemből kifizettük a házon lévő tartozás felét, oszt jónapot.
Nem is értem, hogy miért nem mindenki így csinálta.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
« Ezt a bejegyzést nem vállalom, ^ lista ^ A firkafalon, ma délelőtt ... »
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
22 hozzászólás
.:: Azért
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 03. 20:53
bubuka
remélem ismertek már annyira, hogy nem vesztek komolyan. Minden amit fentebb leírtam, megtörtént, de valójában míg élek nem felejtem el azt a szar érzést, amit akkor éreztem, mikor bejött ez a törlesztőrészlet emelés.
Ott állsz egy hároméves gyerekkel és egyszeriben minden annyira kilátástalannak tűnt.
Soha többé nem vettem fel kölcsönt, és remélem már nem is fogok.

.:: Hát én sem értem.
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2016. május 03. 20:57
kalucsni
Lehet, hogy nem volt már jegy a repülőre?
Bubuka, küldjél egy törölközőt, mert még most is csorog a könnyem, annyit nevettem!

.:: én értem
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak szárazjani offline - 2016. május 03. 21:11
szárazjani
Evvel a jó emberrel dolgoztam drezdába 76-79ig.

.:: Hát hallod..
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Admin offline - 2016. május 03. 22:36
Admin
két dolog is eszembe jut.

Egyik, hogy nekem szerencsém volt. Mert sose nézte ki belőlem egy bankember, hogy vissza is fizetem a kölcsönt. Pénzben persze.
Ez persze csak vicc (mert nem is kértem sose kölcsönt) - de az nem, hogy ... nem is tudom ... de nem értem. Bennem valahogy sose merült fel, hogy kölcsönből jussak egyről kettőre. Igazán nem akarok senkit se cikizni, de azt kell elkölteni, amink van. Nem azt ami majd lesz - egyszer - talán.
Én sem voltam sohase krőzus. De..
Lakást akkor vettem, amikor összejött az ára. Részint az NDK-s takarékbetétből, másrészt apámék segítségével (igen, ez utóbbi volt a nagyobb). Talán ez volt az egyetlen segítség, amit anyagilag kaptam. Autót akkor vettem, amikor volt rá pénzem. És olyat, amilyenre tellett. Ennek ellenére volt néhány autóm: skoda105, lada1200, lada1300, sierra, probe, most-éppen-egyfurgon-már-a-harmadik. (tudom, nem túl díszes sor ez így, de kabbe - evvan, nekem megfelelt)

Egyszer majdnem beleugrottam egy lakáshitelbe, 2005 körül. Pedig nem is kellett. Akkoriban valami szabályok voltak, miszerint kedvezményes hitelt lehet felvenni X%-ra, mikozben Y%-os kamatot fizettek a bankbetétekre. És X kisebb volt mint Y, azaz ha hitelt vettél fel, azt betetted a bankba, akkor elvileg a betétkamatokból fizetted a hiteledet és még maradt is. Hja, volt ilyen.
Nahát, bementem az ótépébe. Olyan másfél óra várakozás után úgy beszélt velem az ügyintéző, mintha a seggiből rángatott volna ki. Fél perc - mondom, dugjátok fel a pénzeteket magatoknak, nekem nem kell.
Mondjuk tényleg nem kellett, csak nyerészkedni akartam egy kedvezményes hitelen.
Utána X évvel - áldottam a jószerencsémet, hogy nem ugrottam be abba a devizahitelbe!

A másik dolgot közben elfelejtettem. Nem baj, ha eszembe jut, majd folytatom itt.

.:: A legjobbakat, Bubuka!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2016. május 04. 07:37
Zsolt52
Felszólítottál a firkán, hogy olvassam el ezt a blogodat. Egyébként is meg szoktam tenni. Sőt, ha rossz kedvem van, néha előveszem valamelyik régebbit tőled. És a kedvem még jobban lekonyul. Hogy én miért nem tudok ilyeneket írni? Bizonyításképpen, ezt a felsőpolcos óralopást már olvastam tőled korábban. Ezek szerint - nagyon helyesen - figyelsz rá, hogy mindig ugyan azt hazudd.

Viszont az óráidtól beindult a nyálelválasztásom, és beugrott néhány kőkorszaki sztori. De Isten ments, hogy túl akarjak tenni rajtad, így csak kettőt lökök ide.

1.
Többször írtam, hogy járogattam ki a Nagyon-Távol-Keletre. Munkaügyileg, pénzt keresni, meg a megkeresett pénz elköltése céljából, magánban is. Ez a vidék a híres óragyárak földje. Mert itt tudják a márkás órákat legeredetibben utángyártani. Na, hogy ezt tudd, még nem kell a bölcsek kövével rendelkezned.

Egykoron, még a „túlteszek mindenkin korszak”-omban, megláttam egy nagyon drága és szemet gyönyörködtető Rolex órát. Olyat, amit a gazdagok a páncélszekrényükben őriznek, és csak a másolatukat merik a hétköznapokban hordani. Igazi szakboltban pillantottam meg, mert az árus, az utcán, mind két karján csak ezt a márkát viselte. És ebből sem többet féltucatnál. Tehát Rolexre specializálta magát. Mondta, hogy darabja 5 dollár. Mikor zsigerből alkudozni kezdtem vele, sértődötten megjegyezte, hogy ne szórakozzak már vele, hiszen ezek eredeti számozott órák, és megmutatta a hátlapját, ahol a gyári sorozatszám, de még az eredeti sorszámozás is szerepelt. Így, mivel meggyőződtem, hogy tisztességes márkakereskedővel van dolgom, összesen 8 dollárért rögtön vettem kettőt. Egyiket öcsémnek ajándékoztam itthon. Csak arra kértem, ne viseljük egy helyen, egy időben, mert ha valakik jogosan megcsodálják őket, magyarázkodásra adna okot, hogy a gyártási sorozatszámuk azonos.

Igazából én nem sokáig hordtam, ugyanis több barátom mondta, hogy ez tulajdonképpen égés, és egy messziről átlátszó csalás, mert egy ilyen drága órát sosem tudnék megvenni. Ha meg igen, akkor meg már velük nem állnék szóba. Így aztán ezt is öcsémnek adtam. Végül is két csuklója volt.

Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2016. május 04. 08:38
Zsolt52
A másik egy komplexebb történet.

Szintén a keleti végeken járva, az óramizériából már rég kinőve, láttam az utca kövére fektetett pokrócon egy nagyon decens küllemű „extra small” Omega márkájú órát. Tudtam, hogy az Omega a visszafogott jellemű, de jelentős üzletemberek márkája, ellentétben a hirtelen feltörekvő újgazdagok feltűnő Rolex óráival szemben. Meg én akkor bolondultam a nagyon lapos órák után. És ez tényleg ilyen volt. Na, de ezt nem is sikerült négy dollárért megkapnom! A profi szakeladó látta rajtam, hogy mennyire megtetszett (nem ő, mert pasi volt!), és így alig engedett nekem az árból 40 százalékot. A szívem szakadt meg, mikor a hét dollárt kiperkáltatta velem. Igaz – mivel bő volt kicsit a fém lánca – rögtön ott az utcán kiszedett belőle kis fogóval egy szemet, és azt újságpapírsarokba rendesen be is csomagolta nekem. Így már csuklóbaráttá vált. Jó, ne gyere most azzal, hogy az ilyen órákhoz kígyóbőr szíj való! Természetesen tudom! De mivel én már akkor környezettudatos voltam, így a fém óraszíj is megtette.

Ezt az órát viszont méltósággal hordtam évekig. Nem volt hivalkodó, mint említettem, kellemesen lapos volt, és még pontos is. Viszont a jóllét miatt – mert, hogy rendszeres edzőtermi munkákra csak némi füllentéssel foghatnám rá - a csuklóm enyhén vastagabb, az óraszíj meg rövidebb lett. Így elvittem a Deák-téren - az akkor még meglévő - bodegasorba, egy ismert óráshoz. Hogy tegye már vissza a pár éve kivett és félve őrzött szemet. Ő megnézte és azt mondta, 5.000,- Ft. Akkor kerestem tán harmincat. Hülyén nézhettem rá - ez egyébként nem feltűnő nálam – viszont ő megjegyezte: - Ja, uram, aki mercedesszel jár, az fizesse meg a szervizköltséget érte. Különben is speciális fogó kell hozzá - mondta még. Azóta sem tudom, hogy egyszerűen csak pofátlan volt velem, vagy nem vette észre a hamisítást.

Sokkal emberibb volt az a csepeli órás, akihez utána vittem el, és ingyen – speciális fogó nélkül – betette a szemet. Ő csak azt jegyezte meg az ingyenmunka közben, hogy nagyon szép darab, bár lehet, hogy nem teljesen eredeti.

Utána még meg volt vagy tíz évig. De egyre kevesebbet viseltem órát. Utóbbi 20 évben viszont egyáltalán nem hordók sem órát, sem gyűrűt, sem teknősbéka-páncél nyakkendőtűt, de még csak köldökpiercinget sem. Viszont most magamat el, igen..

.:: Annak idején
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak ildiko561031 offline - 2016. május 04. 14:32
ildiko561031
bubuka mi is így csináltuk. Kifizettük a felét és el volt intézve. Van olyan lakó a házban aki később költözött be.A 90-es évek végén. Hitelt vett fel. A törlesztőt nem tudta fizetni. Így sajnos már két lakónak is elárverezték a lakását. Ilyen világot élünk.

.:: Jó van Zsolti!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 04. 20:08
bubuka
Látom figyelsz. Basszus nekem is rémlett, hogy ezt már egyszer megírtam. Vissza is olvastam előtte néhány blogomat, de mivel nem találtam, hittem, hogy csak akartam.
Viszont ezek szerint mégiscsak.
Mentségemre legyen szólva, hogy ebben a korban az ember néha már felejt.
Egyébként ezt már többször észrevettem, de ha emlékeztetnek rá, általában műarroganciával azt szoktam mondani, hogy ezek szerint én vagyok maga az élő történelem, aki, ami ismétli önmagát.
Ha történelemnek elnézitek, akkor nekem se kéne beszóni csak azért mert még itt vagyok.

.:: Tudod mit Zsolti?
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 04. 20:14
bubuka
Mindig büszke voltam, vagyok a legendásan jó memóriámra, ezért véletlenül sem tudom elképzelni, hogy olyat írnék, amit már egyszer megírtam. Azt meg, hogy ismételném önmagam, teljességgel ki van zárva.
Bár látom figyelsz. Basszus nekem is rémlett, hogy ezt már egyszer megírtam. Vissza is olvastam előtte néhány blogomat, de mivel nem találtam, hittem, hogy csak akartam.
Viszont ezek szerint mégiscsak.
Mentségemre legyen szólva, hogy ebben a korban az ember néha már felejt.
Egyébként ezt már többször észrevettem, de ha emlékeztetnek rá, általában műarroganciával azt szoktam mondani, hogy ezek szerint én vagyok maga az élő történelem, aki, ami ismétli önmagát.
Ha történelemnek elnézitek, akkor nekem se kéne beszóni csak azért mert még itt vagyok

.:: Bubuka!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2016. május 04. 20:45
Zsolt52
Annyi szenzációs blogot olvastam már Tőled. Nem akarok ötletet adni Neked, de alkalomadtán írjál majd valamit például a karórákkal kapcsolatban. Ez egy nagyon hálás téma lehetne, és biztos sok érdekesség történt Veled is ezekkel. Mint ahogy mindannyiunknak. Te viszont humorosan is le tudnád írni. Én nagyon készülök rá, hogy egyszer még olvashatok ilyesmiről is a Te tolladból is.

.:: Szerintem ebből
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 05. 20:18
bubuka
kihoztuk a maximumot.

.:: Nincs olyan széna- vagy szalmakazal,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2016. május 05. 21:58
rigotibi
amire ne lehetne még egy villával dobni.
Már majdnem hiánylistára tettem azt a számomra jó szájízt adó élményt, amit hirtelenjében pótolni tudott ez a társalgás. Elsősorban ti kettőtöknek - Bubukának és Zsoltinak - köszönhetően és köszönendően, s mely diskurzus annyi, de annyi mindenről lereppenti a fátylat.
Mint pl arról, hogy Bubuka "legendás" memóriája a csillagokig ér...
Tetszett az egódat csipkedő önkritikád, Beni !

.:: Na jól Tibi,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 06. 07:47
bubuka
de ugye ismered Cyrano de Bergerac legendás mondását, miszerint: "Mert magamat kigúnyolom, ha kell, de, hogy más mondja, azt nem tűröm el!"

.:: Frappáns - bubukás - a válaszod Öregem !
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2016. május 06. 14:34
rigotibi
Ha az itteni hozzászólások fele - de mit is beszélek (?) legalább a harmada - lenne a Tieidhez hasonlítható replikákkal felérő, sokkal jobban érezhetnénk magunkat. Erre még várnunk kell, ám ha elég türelmesek vagyunk s leszünk, talán megérjük.
Vagy nem...

.:: Bubukám
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Ferkó offline - 2016. május 06. 17:27
Ferkó
annak idején én is igy voltam 1980-ban vettem fel az épitési hitelemet és a rendszerváűltásnál a felit elengedték és nagy keservesen de kifizettem a másik felét.Három gyerek mellett nem volt könnyü de már ez is a múlt!!
De a te eseted is jól végződőtt!!

.:: Hát nem mindegy Tibi?
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 06. 17:33
bubuka
Nem vagyunk egyformák.
Különben meg, ha agyonütsz, se tudnék többet idézni Szervantesz Búsképű Lovagjától.
Ezt hívják tipikus félműveltségnek, de leszarom.
Sokkal inkább aggaszt, hogy még messze vagyok a húszezres olvasástól. "Na csiga! Szorul a hurok."
Már megvan, hogy tőlem nem esznek a halak, hogy a virágok felőlem már elhervadtak volna, a szomszéd macskáját már nem érem utol, a kardom már be sem tudom tolni a hüvelyébe, a kertész kapott még néhány év laufot, ha kiregizek, nem látom az eredményt, de basszus! Legalább a májamnak kegyelmezzetek!

.:: Keresem az értetlenkedő smile-t,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2016. május 06. 21:24
rigotibi
de nem találom Beni. A legutóbbi írásodra küldeném, válaszként.
Lehet, hogy az én 'készülékemben' van a hiba.(?)

.:: Na látod!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 07. 00:43
bubuka
Ezért nem vagyunk egyformák. Fogaggyunk, hogy minden szavam érthető volt, csak nem mindenkinek.
Komolyan nem szeretnék szájbarágós lenni, mivel mindketten tudjuk, hogy nem is Szervantesz írta a Donkihótét, aki közismert nevén a Búsképű Lovag, hanem Rejtő Jenő. Ő meg, meg nem erősített források szerint, az alapötletet Edmond Rostandtól csente, akinek az egyik főhőse, Cyrano de Bergerac, Rakhmár oázis kocsmájának a csaposa volt.
Haggyon mán Nővérke a hülye piruláival! Jöjjön vissza reggel! Addig megnyerem ezt a kis csatát, itt Vaterlónál.

.:: Tibikém!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 07. 01:24
bubuka
De most komolyan. Nem kell itt értetlenkedni. Ezt hívják abszurd humornak. Én pontosan tudom, hagy ezt nem lehet megtanulni. Vagy benned van, - és akkor jót szórakozol, akár magadon, vagy akár másokon is, akik hasonlóak- vagy nincs. És ha nincs benned, akkor még esetleg zavarhat is.
Például ez a "Na Csiga! Szorul a hurok" Ez egy ősrégi vicc poénja. A vicc úgy van, hogy:
Medve berúg, mint állat, tántorog haza, Nyuszika gondol egyet, elkapja, és baromira összeveri. Másnap felébred medvekoma, persze nem emlékszik semmire. Összehívják az erdei közgyűlést, kihallgatások, minden. Medve mondja:
– Nem emlékszem semmire, csak körvonalakat láttam. Azt tudom, hogy a fején ilyen két lengedező izé volt... Erre a nyuszika:
– Na csiga, szorul a hurok!!!

Ezt a poént például mi mindenre használjuk, mert annyira találó, annyira emberi. De közbe meg állati ám.

.:: "Sic itur ad astra ."
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2016. május 07. 12:07
rigotibi
Így már mindjárt más !
Jól mondod : nem egyformán kattognak a kerekeink,de a főm világosodására a magyarázatod kenőanyagként hatott.
Ami pedig a címben szereplő, ebben a formájában hamisítatlan, idézőjeles mondatot illeti : csak a szójáték kedvéért írtam.
Durván átépítve e mondás általam kifundált lényege, természetesen az írásod részemről való értetlenkedése kapcsán :
Így már, a segítségeddel felérem ésszel, mit és miért is írtál, azaz így jutok el a Csillaghoz.

.:: Tibikém!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2016. május 07. 13:01
bubuka
Sajnos nem én mondtam, így jobb híján csak idézni tudom: " A fák nem nőnek az égig,"
Pedig várok rájuk.

.:: Tessenek olvasni
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak ildiko561031 offline - 2016. május 08. 22:44
ildiko561031
bubuka rekordot akar dönteni.

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/