Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2020 augusztus 05, szerda | 32. hét | Krisztina
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » A madárfészek

A madárfészek

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2011. január 06, csütörtök 14:01
Bubuka szösszenetei

Az udvarunk végében állt két hatalmas fa.
Nyári szünetben, lehettem vagy 9 éves, éppen otthon unatkoztam, és az egyik fán, jó magasan felfedeztem egy galamb fészket

Ettől a naptól kezdve, minden nap megnéztem magamnak, és arra gondoltam, csak meg kéne, nézni mi van benne, de piszok magasan volt.
Addig - addig míg egy délután rászántam magam.
Nekiindultam, másztam ágról ágra, mígnem odaértem. Belenéztem, volt benne néhány tojás. Gondolkodtam, hogy kiszedem, de a végén mégiscsak hagytam, és mint aki jól végezte dolgát elindultam lefelé...volna. Ugyanis lenéztem, és csak akkor vettem észre, hogy milyen magasan vagyok. Na, besz artam rendesen, és nem mertem elindulni lefelé.
Belekapaszkodtam egy vastag ágba, és remegő lábbal ott maradtam.
Az idő telt, de én nem mertem mozdulni. Órák múlva nyílt a kiskapu, és hazajött Apu.
Rögtön kiabálni kezdtem neki segélykérően. "Mit keresel ott fenn te gyerek? Gyere azonnal lefelé!"
Mennék én, de nem merek, nagyon magas.
Idő telt mire Apu felfogta, hogy képtelen vagyok nekiindulni.
Nem volt mit tenni, felmászott hozzám, majd alattam mászva, néha egyik kezével engem tartva lehozott. Csodálkoztam, hogy nem vert el. Bárcsak megtette volna, és ezzel lezárta volna, de nem.
Viszont cserében bárhol voltunk, mindenkinek elmesélte, hogy mi történt, és hogy a hül ye gyereket a végén neki kellet lehozni.
Majd elsüllyedtem ilyenkor szégyenemben, és a galambfészek gyűlölt ellenségemé vált.
Minden nap megnéztem, újra és újra, és ilyenkor égetett a szégyen.
Az egyik reggel döntöttem, ez nem mehet így tovább.
Nekiveselkedtem és újra felmásztam. Odaértem, lenéztem, és remegő lábbal, nagyon óvatosan nekiindultam a lefelé tartó útnak. Nagy sokára ismét földet értem.
Emberek azt az elégedett boldogságot!!
Kipihentem magam, majd újra felmásztam.
Az út lefelé már csak töredék ideig tartott.
Aznap még egy párszor felmásztam, és később is, ha kicsit rosszabb napom volt, újra és újra megtettem. Erőt adott a tudat, hogy legyőztem magamat, a félelmeimet.
Apu néhányszor még elmesélte a sztorit, de már akkor másfajta, mondhatnám elégedett érzést váltott ki belőlem.
Neki soha nem mondtam el a folytatást. Elég volt, hogy én tudom.
Az életem során képletesen megmásztam még néhány fát újra és újra. Erőt ad.
Azóta is így élek. Nem számít ki mit mond, vagy gondol rólam, elég ha én tudom.
Megtanultam magamat magamhoz mérni, ez elhozta a lelki békémet, és azt a fészket míg élek nem felejtem el.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
« Szigorún csak fikció ^ lista ^ A siker és ami mögötte van »
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: érdektelen (8/8) (8/8)

időben növekszik időben csökken
25 hozzászólás
.:: Tudod mi jutott eszembe?
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-törölt tag- (tothgyuripeti) offline - 2011. január 06. 14:25
tothgyuripeti
A "Most és mindörökké" regény főtörzse. Amikor a kapitányáról azt írta: "megfulladna a saját nyálától, ha ki nem kotornám a szájából"
Rád ezt nem mondhatja senki. Te megtanultad magadtól, hogy állj meg a lábadon, ha senki nincs is körülötted.
Becsüllek!

.:: Fészek
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-törölt tag- (Hód) offline - 2011. január 06. 14:37
Hód
Számomra is fontos szerepet játszik, mélységekkel és magasságokkal...

Margó de Hód

.:: Első olvasatra...
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-törölt tag- (lenke67) offline - 2011. január 06. 14:59
lenke67
...a történet rólad szól meg a galamb fészekről a kíváncsiságodról a félelmedről,majd a mindent legyőző bátorságodról.Aztán felfedeztem benne Édesapád nagyszerűségét.Megmutatta,óvatosan előtted mászva,hogyan kell legyőzni a félelmet.Mert egy szülőnek ez a feladata,hogy a "*** gyerek"megtanulja legyőzni az akadályokat.Úgy látom,jó tanítvány lettél.

.:: Egyedül feljutni,felérni oda
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2011. január 06. 15:56
rigotibi
ahol senkire nem számíthattál,no ez lehetett a életed tippadója csemetegyerekként:megy ez,s menni fog.
Ugyi nem tévedtél?
Akartál,győztél.
Lefelé menetben más(ok) segít(h)enek?
Szok ilyen is történni - vannak ily ismereteim - de nem mindenki számára kötelező e tantárgy.

.:: te dudics...
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-törölt tag- (csapágy) offline - 2011. január 06. 17:00
csapágy
...azt hiszem minden embernak van egy fája ..csak van akit lehoznak de vissza megy és le jön van aki felsem mászik és van akinek megnem fordul a fejében hogy nem tud vissza mászni....

.:: Te Csapágy!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-törölt tag- (nandi) offline - 2011. január 06. 17:24
nandi
Én azt hiszem,ezuttal a Bubuka és nem Dudics
mászott a fára.

.:: Fészek
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Eva-Szabo offline - 2011. január 06. 17:31
Eva-Szabo
Nehogy kitörüld a blogot, nagyon sok embernek tanulság lenne, hogy kell leküzdeni a félelmet a nehéznek látszó helyzetekben. Ebből tanulhatnak, hogy nincs lehetetlen csak akarni kell.

.:: a történet....
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-törölt tag- (csapágy) offline - 2011. január 06. 23:16
csapágy
.....igazi tanúlsága.... gogy akinek három müszakba jár az apja dolgozni az jól gondolja meg mikor mászik fel a fára....

.:: Nandi
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2011. január 07. 11:30
bubuka
Jó mongya a Dudics.
Mindenkinek van egy fája.
Van, akinek meg sem fordul a fejében, hogy nem tud visszamászni.
Na, ezeket többnyire az élet hozza le. Viszont nem olyan óvatosan, mint engem Apu.

.:: bubu ...
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-törölt tag- (csapágy) offline - 2011. január 07. 13:17
csapágy
...nem dudics mondta ...

.:: Színek nyílnak újra így tavasz-előben.
Felhasználó profilja
-törölt tag- (kóócos) offline - 2011. január 16. 12:35
kóócos
Csillag Benjámin, különleges név a hozzáillő embernek.
Nem esik messze a fájától, ügyesen lemászott akarat próbálón, fajin volt ő már gyereknek is. Most mán, hogy így lekeveredett, hozhatna közös asztalunkra rendre valami újabb csemegét!

.:: Figyu, bubuka...
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak uhrinimi offline - 2011. január 22. 13:11
uhrinimi
láttad bizton a "Csendőr nyugdíjban" c. Lui de Funes filmet. No abban targonca rakja föl a lóra a nyugdíjas főhőst...Te ennek pont az ellentéte Vagy...fogadtál már el életedben bármit, amiért nem kellett rohadtul megdolgoznod?...nem is esne jól, úgy látom. Te a mai kor embere Vagy, akit kőkeményen megtanított az élet (főleg ez a "rendszereváltott fogdalóvétésfuss rabolókapitalista" középkeleteutrópai része), hogy mindennek ára van. Nagyon jó, amiket írsz, de sokaknak nem a relista lírára, hanem a csípkelődő "macera groß"-ra van igénye...Most nem okoskodni akarok, csak én magam ezért nem mertem még eddig rászánni magam az írásra. Piszkosul majrézok az elutasítástól...Én azt mondom, írj, amikor csak szükségét érzed. Én szívesen olvasom. De az írásod mindíg a Tiéd marad (és egy kicsit Te részeddé nemesedik, mint a forrásával a jó bor.) És az emlékeid örökre a Te kincseid lesznek, senki el nem veheti Tőled azokat. És hogy Dudics sikeres? Végülis Ő is az ndk-s brancs tagja...

.:: Imikém
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2011. január 22. 14:07
bubuka
Most röhögni fogsz. Komolyan mondom, hogy, én, legalábbis úgy érzem, semmiért nem dolgoztam meg keményen.
Jön ez nálam magátul, és ezért semmi mást nem kell tennem, csak magamat adnom.
Testestül, lelkestül.
De dolgozni?...brrrr.

.:: Ja, Imi
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2011. január 22. 14:14
bubuka
Ha meg félsz az elutasítástól, akkor ne is írjál baz meg, mert be fog következni.
Esetleg még azt tudnám tanácsolni (de ki vagyok én?) hogy sza rd le, ki mit gondol. Írjál, ha akarsz, hisz eddig sem szeretett téged mindenki, pedig úgy szeretted volna.

.:: Bubuka, megvígasztaltál...
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak uhrinimi offline - 2011. január 22. 20:25
uhrinimi
a lelkemből szóltál...na akkor zum Wohl! oder Prosit vagy inkább egészségünkre! Vagy mindegyik...

.:: éppen ez a szó hiányzott
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kawamaria offline - 2011. február 17. 23:28
kawamaria
azt a fát mindenki megmássza egyszer.Ki így,ki úgy.Akár akarja,akár nem,de muszály megmásznia.Az egy másik dolog,mikor vissza tekint az ember a múltra mit lát az egészből,milyen tapasztalattal megy nyugovóra.mindenesetre fel a fejjel,még élünk,s ez a fontos!!!/nem szeretm a magyar sört,mert keserű.Rodleben falucskában volt egy éttermes -kocsmáros,éjszakai műszak után,reggel ott reggeliztünk.Finom Schaschlick-ot csináltak,/különösen télen szerettem reggel/egy üveg sörbe finom málna szörppel inni.Hol van már a régi idő,de jó emlékezni rá.Báj,báj...

.:: ka.ma.
Email küldése Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak öregszünk offline - 2011. február 21. 18:30
öregszünk
Akàrmilyen keserü a magyar sör, màlnaszörppel meg lehet azt is inni, biztos ízletes. Schaschlikot is csinálhatsz, hurkapálcára is fel lehet húzni a hùs- hagyma- paprika, májdarabokat.
Èn is másztam elég fàra, mindig szerencsésen lejöttem ròla, mèg tavaly is, almát szedniés mèg fogok is, szilvàra inkàbb nem ajánlatos, anyàm 70 évesen, úgy lezuhant, majd belehalt.
Egyszer én is, eldölt a lètra, épp csak elkaptam egy ágat ès màr repültem is, csodàlkozásra nem volt idö.
1974-ben mìg az akkori fèrjem katona volt, Egerben dolgoztam, a buszmegàlló elött be a talponállóba egy felesre, megèrkezve a munkahelyre,Egerbaktára, be a talponállòba egy felesre, ìgy kezdtük a napunkat.
Különben akinek magas a vérnyomàsa, egy-egy kis pálinka tágítja az ereket, jobb mint a gyógyszer, de mi a legegèszsègesbb? meg kell kérdeznetek a viccíròkat, ill. elolvasni.

.:: Öregszünk
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Leipzig6871 offline - 2011. február 21. 20:05
Leipzig6871
Az első tanács szilvafa esetén: Ahogy elnézlek még van jó néhány éved nyugodtan másszál fel a fára. 2. Ajánlás: A nagy Magyar Álmoskönyv szerint a 2. feles után jön a 3.és ha kinézek a tanya vizfelöli oldalán, látom jön a szomszéd a4.és5......felessel

.:: megint elkéstem
Email küldése Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak öregszünk offline - 2011. március 29. 14:19
öregszünk
a válasszal, mert annyi olvasmány, szösszenet van itt, hogy csak most jutottam ide vissza.
Leipzig, ahogy te engem elnézel, a látvány csal, mondhatnám délibáb, (érzéki csalódás) a felesek is lecsökkentek, söt 0-àzódtak csaknem, szomszèd egy se.
Làsd a jeligém, ami miatt az elején többen akárhová kívántak.
Viszont oxigényhiánnyal nem küszködöm.

.:: segítség!
popi (Vendég) (Vendég) - 2011. március 30. 08:49
popi (Vendég)
Gyerekek! Én vagyok a "popi". Már sem a régi, sem az új oldalra nem tudok bejelentkezni. Kérlek, próbáljatok szólni Adminnak!

Felhasználó profilja
-törölt tag- (kavalak_judit) offline - 2011. március 30. 13:58
kavalak_judit
Remélem idetalálsz már .

.:: segítsetek!
popi (Vendég) (Vendég) - 2011. március 30. 17:34
popi (Vendég)
Sziasztok! Megint én vagyok a \\\"popi\\\". Még mindig nem tudok bejelentkezni, pedig Admin reggel azt írta, hogy ma már menni fog. Azóta próbáltam már teljesen Új azonosítóval és jelszóval is regisztrálni, de abban is valami \\\"hiba\\\" történt. Én lehet, hogy tök vagyok, de a lányom is megpróbálta, neki sem megy. Nem tudom mit csináljak... Admin...! Segítség!

.:: popi:
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Admin offline - 2011. március 30. 18:10
Admin
Küldtem neked levelet, benne a segítséggel.

.:: Admin
popi (Vendég) (Vendég) - 2011. március 30. 19:32
popi (Vendég)
Szia Admin! Megkaptam a legújabb email-edet. Kipróbáltam: nem tudok belépni. Ha a BELÉPÉS-re kattintok, magától kiírja az azonosítómat:"popi" és egy hatjegyű jelszót.A jelszót töröltem, beírtam az általad generáltat, - nem fogadja el. Próbáltam azzal is, amit a gép magától megad. Azzal sem jó. Már tényleg nem tudom, mit tegyek...

.:: Az eredeti nagyon jó bloghoz, kicsit megkésve
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2014. október 14. 20:52
Zsolt52
A fura az, amikor síkvidéki emberként a fádat egy kopár magas sziklacsúcs tetején találod meg. Mint én 1975-ban.
Némi börzsönyi előkészületekkel. - pl. átmentünk a hegységen egy nap alatt É-ról D-i irányba, ami kb. 40 km, és egy regiment szint, de persze csak könnyített szerelésben, – utána meg irány a Fogaras. Gerinctúra! 10 napi kajával a hátunkon. Az, hogy mire a fővonulathoz elértük, már paprikaszesszel kentük görcsölő vádlinkat az egy dolog. De a Surul ház, ahol aludni terveztünk, még mindig vagy 800 m-el volt felettünk. Ez pedig azontájt vagy 3-4 óra kemény menet. Lift meg sehol!!!

A harmadik napon viszont elértük a Kárpátok második legmagasabb pontját, a Negoj-csúcsot. /2535 m/. Ez hosszú meredek kapaszkodás után egy kis él, ahova leültünk pihenni. És ere beindultak alattunk a felhők. És a csúcs elkezdett dőlni. Ha legalább Budán nőttem volna fel! De én pesti vagyok. Igaz, hogy első emeleti, de az azért más. Alattunk úgy 500 m-rel rohantak a felhők, addig meg majd függőleges sziklafal. A hegycsúcs meg gőzmozdony sebességével süvít a fenekem alatt. Tényleg eldőlni készült. Szédületes élmény volt!

Öten voltunk, de kettőnk félelemtől remegő lábait az alattunk lefelé mászó úgy helyezte be bokánál fogva a sziklamélyedésekbe, mert lenézni nem volt nekünk szabad. És így jöttünk le kb. két Gellért-hegy magasságból. Utána már csak sima meredek hegyi terep volt.

Később én is edzettem magam még sokat tériszony ellen. Most már minden magasabb sámlira is fel merek ülni. Ja, és körbe jártam azóta a teljes Kárpátok koszorúját, és azok számos csúcsát is. De a fent leírt váratlanul rám tört, borzalmas élményt nem felejtem el soha. Néha kicsiben még előjött ez a szédülés, lábremegés egy-egy kitettebb sziklán, különösen ha gyorsan mentek a felhők alattam. Manapság persze már inkább csak alulról nézem őket.

Ezeket csak azért írtam le, mert mindegyikünknek vannak félelmei. És tényleg nem árt megküzdeni velük. Nekem is meg van az az érzés, amit te is átéreztél, majd utána legyőzted. Szerintem jól tetted!

Írásod nem tanulságmentes!!!!

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/