Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2018 december 10, hétfő | 50. hét | Judit, Loretta, Eulália
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Művészi hajlam

Művészi hajlam

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Leipzig6871 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2018. február 23, péntek 17:45
Miért, warum, darum, nur, hiányérzet

Mert nekem van , volt ilyenem. Állítólag vagy a tehetség, vagy a kukacok mozogtak bennem.

Valahogy én mindig valamit akartam csinálni, akár volt érzékem hozzá akár nem. Bepróbálkoztam mindennel. De még élek. Egyszer rámjött, hogy nekem hatalmas tehetségem van a zenéhez. Ezt közöltem édes szüléimmel. Anyu az rögtön vette a lapot és erősen bólogatott, mondta is Apámnak: ez a gyerek igen tehetséges szerintem , mert olyan szépen nótázik és üti hozzá a taktust meg a bádoghordót. Kercs néninek is ige tetszik mert becsukta a spejz ablakot és az udvari ajtót nyitotta ki, hogy a műélvezet jobban eljusson hozzá. Gyerek! szólt hímnemű ősöm és mily hangszerhez lenne kedved? Nekem rögtön a zongora jutott az eszembe, mert az egyik szomszédnál sem volt, ill Bruda bácsiéknál igen , de azon mindig csipketerítő volt meg virágváza tartós virággal és ráadásul igen szép darab volt. Apám csuklott egyet, hiszen ismert kitartásomról, meg ismerte a lakás méreteit, arányitva egy páncéltőkés zongorához. Szeliden lebeszélt, hogy nem férne be a rádiótól, ezért először csak pikulázzak, /ez olyan hosszú egyenes cső fából lyukakkal/ ráadásul beruházási költsége is igen csekély. Szóba került még a szájherfli, de ilyen jellegű tanár nem volt még a kerületben sem, noch dazu , vízfejű unokabátyám sem tudott rajta játszani. A szomszéd Satya viszont igen jól játszott fésűn és fluszpapíron, viszont állandóan kiütéses volt a szája. Ott a hygiénia hangszer törte ketté Satya zenei pályafutását. Mindenesetr hogy szándékomat komolyan vegyék beirattak szolfézsre, hogy közelebbi barátságba kerüljek a kottáknak nevezett vonalakkal és azokon csimpaszkodó kampókkal. Valami eredménye volt mert énekből mindjárt 3-as lettem az éneket okító tanárnőnél. Az ősök ezt jó jelnek tekintették és karácsonyra kaptam egy hegedűt olyan kicsit, amiért nem kár ha felhagy vele a gyerek. Anyúnak tetszett a cincogásom, férfi ősömnek nem annyira, mert mihelyt a kezembe vettem a szerszámot azonnl sürgős dolga akadt a rokonságon belül ill. a politika magas röptű szekerén és órákra elhúzott otthonról. Nem is volt komolyabb probléma amíg meg nem érkezett a tavasz hívó szava, a rigó füttyé és a haverok hívó szava a focihoz amelyhez szintén igen nagy tehetséget éreztem. Különösen a kapus poszt tetszett a legjobban és úgy hittem hatalmas Robinzonádokat mutatok be és talán csak Grosics Gyula volt nálam jobb. Mellesleg még közrejátszott, hogy közel voltam a hegedűhöz mivel az volt az egyik kapufa. Így lehetőségem volt magamhoz közelebb húzni a kaput , egyrészt el ne lopják, másrészt kisebb lett a kapu ezáltal kevesebbszer kellett magam mögé nyúlni. Persze ez veszélyes dolog is volt mert, kapu előtt való tolongásnál rá is lehetett esni és akkor baj is előfordulhatott a gyönyörű zeneszerszámnak. Erre is volt megoldás. Csak a tokot vittem magammal az eszközt a ruhás szekrény koronája mögé rejtettem. Így nem lett baja csak nekem mert a zenetanulással lemaradtam és alig tanulttam meg 2-3 nótát és ezekkel a művekkel szórakoztattam családomat és a hálás vendégeket akiknek el kellett játszani a műveket. Biztosan jó lehettem mert adtak 2 Ft-ot fagyira, vagy mozira meghálálva a zenei élményt. Én örömmel vettem a dotációt, ők meg alighanem azt hogy eltűntem a moziba. Volt egy nagysikerű előadásom is, amikor Debrecenből feljöttek valami futball meccsre anyám rokonai, fiú testvérei húgai. Köztük egyik kedves nagybátyám a Béla bácsi , aki sokat mesélt háborús élményeiről. Aknavetős főhadnagy volt és amikor a románok kiszálltak a buliból a russzkik hátba támadták őket , kapott is egy légnyomást , meg egy darab hús hiányzott az egyik segguből. Sokszor ápolgatta pesti fürdőkben, Én örültem neki mert vitt magával és mindenféle földi jóval ellátott. Az egyik alkalommal amikor feljöttek tudomására jutott zenei tehetségem amire Ő azonnal rákapott. Na Te Pesti Strigó mit tanultál azon a vonosón játszani??!! Húzd csak nekem ide a fülembe és máris meglengetett a szemeim előtt egy tizest. Elővettem a szerszámot, gyorsan letörölgettem, mert hetek ótta nem volt a kezemben és a nagyszámú hallgatóság 8-an előtt elkezdtem játszani a : Szeretnék szántani két ökröt hajtani és még valami gyönyörű darabot. A hálás közönség megtapsolt és sebesen kivonult a konyhába. Egyedül íbéla bátyám maradt bennt és kikövetelte , hogy legalább még egyszer húzzam el , mert őt annyira megfogta a játékom. Csak azt nem tudtam , hogy a konyhában a nézőközönség nagy része miért hempereg a röhögéstől, Béla bátyám erősen megtapsolt, Te Új Paganini és ezzel ő is csatlakozott, a többiekhez. Este tudtam meg hogy Béla bátyám a légnyomástól majdnem tök süket és ha a nagyothalló készüléke nincs bekapcsolva nem hall semmit. Hiába a nagy művészeket sehol nem értik meg.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
« A Szerencse fiai I ^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

Nincs hozzászólás.

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/