Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2018 június 22, péntek | 25. hét | Paulina, Tamás
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Városi nomádok

Városi nomádok

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2018. február 21, szerda 13:24
Városi nomádok

Amennyiben nyugdíjad megfelelő hosszúságú számsorból áll, akkor van rá esélyed, hogy egy hatalmas szoborcsoport egyik lovasának arca a te arcodról legyen mintázva. Ez a lehetőség nem túl messze Ulánbátortól áll fenn, ahol ilyen költséghatékony módon építik tovább az ország leglátogatottabb műemlékét.

Történik ez egy olyan országban, ahol egyszerre tapasztalhatod meg közvetlen egymás mellett a 19. századi nomád állattenyésztő életformát, és pár kilométerre onnan sétálhatsz a 21. századi üveg toronyházak között. Szerintem ez a világon fellelhető egyik leglátványosabb időutazás. De azért, ha ezt így látni akarod, akkor igyekezz! Hisz a jelenlegi az ország történetének legturbulensebb korszaka.

Már én is közvetlen megfigyelhettem a brutális változást. Először 1979-ben kerültem ki Mongóliába. Akkori munkahelyem még olyan hiú ábrándokban leledzett, hogy az általuk Szonginóban létesítendő Oltóanyagtermelő Intézet építésében némi hasznomat veszik. Akkortájt a középkori-, majd a 19. századi hagyományok még javában mindenhol éltek.
Egy nagy hagyományrontás ugyan már történt 1938 környékén, amikor is szovjet parancsra megszüntették a vallást. Kihirdették, hogy mostantól kezdve nem vallunk! Hanem a szocializmust építjük! És lerombolták, felgyújtották a mongóliai buddhista kolostorokat. Ezek kincsei eltűntek.

Így történhetett aztán meg, hogy az 1970-es évek végén, Ulanbátor mai belterületéhez tartozó részén, akkori kollégám a Tola folyó partján horgászott, és belerúgott valami fényesbe. Kikaparta az értékes templomi kegytárgyat, melyet nyilván a folyó hozott évtizedeken át oda, egy egykori kolostorból.

Vagy, hogy egy ott dolgozó magyarhoz éjszaka becsöngetett egy batyus mongol, és szép réz buddha szobrokat kínált eladásra, olcsón. Az illetőnek megtetszettek a szobrok, és három darabot vásárolt belőlük. Pár év múlva, mikor az előjegyzett zsiguliját ki akarta itthon váltani, és hirtelen pénzre volt szüksége, bevitt két ilyen szobrot a bizományiba, hátha adnak érte valamit. A becsüs meglepődött, eltűnt vele, hívta idősebb kollégáját, majd darabjáért letejelt az arany szobrokért - melyben még a „Buddha lelke„ is benne zörgött igazgyöngy formájában - 40.000,- Ft-ot. Tehát a kettőért egy zsiguli árát.

2014-ben több mint két hetet utaztam terepjáróval a Gobbiban, és megtapasztaltam, hogy az évszázados állattenyésztési hagyományok továbbra is élnek a középkorosztályú, és idősebb mongolok körében. A nomád családi gazdálkodásból élők száma megcsappant ugyan, de a vidéki Mongóliában mindenhol fellelhető még. Az állatállományt jelenleg kb. 60 milliósra teszik. Valahol olvastam, hogy értékbecslésükre sajátos mongol zsinormérce alakult ki. Ha egy birkát számítunk alapegységnek, akkor pl. egy kecske 0.8, míg egy szarvasmarha 4 birkának felel meg. A borzalmas méretű téli állathullás, a „dzud” természetes szelekciót okoz. (Ezért is építette anno Magyarország a 70-es években Szonginóba, - ami akkor még csak egy nagyobb jurtatelep volt - a már fent említett állatgyógyászati vakcinákat előállító intézetet. A vezető dolgozók, laboránsok betanítása Budapesten történt. Az üzem tudtommal még ma is termel.)

Érdekes megemlíteni, hogy most voltam olyan családok jurtájában, ahol a tizenéves gyerekek hagyományos népi ruházatban, a régi módszerek mellett az állattartásban dolgoztak. Nyáron. De elárulták, hogy a tanév idején a sok száz kilométerre fekvő városban tanulnak, és nem akarnak utána végleg ide visszaköltözni. Viszont ugyanakkor hiányzik nekik a városban a tágas látóhatár, az állatok, a friss levegő, így a nyarat mégis itt, sokkal szerényebb keretek között töltik el.

A gyorsan fejlődő városokban, az oda született fiatalság viszont mobiltelefonnal a kezében nő fel, és külföldi munkavállalásról álmodozik. Földrajzilag ideális lenne nekik Kína, de a történelmi hagyományok miatt inkább Japánba, vagy Dél-Koreába mennek.

A városok főleg a bányászat, az új bányanyitások miatt fejlődnek ilyen rohamosan. /Mongólia gazdag ásványkincsekben. Szén, molibdén, arany, ón, réz, wolfram, van bőven./ Az emelkedés viszont állítólag mostanában megtorpan, mert a külszíni bányák kimerülnek, ökológiai sebeket, környezeti problémákat okoznak. Ennek ellenére utcák tömege nyílik, de az ott modernnek nevezhető kőházak mellett a telken gyakran megtalálható a családi jurta is. /Emlékszem, 1979—ben mesélték, hogy a Szovjetunió által felépített tíz emeletes panellakásokba beköltöztették a kádereket, akik aztán ide jártak haza a munkából. Majd este, a sötétben felkeresték korábbi jurtáikat a város szélén, és ott aludtak./

Ulan Bator egy teljesen új seb Mongólia térképén. Ma a központban minden talpalatnyi helyet beépítettek. Toronyházakkal, üvegpalotákkal. 35 évvel ezelőtt itt két hotel, és néhány központi kormányzati épület állt csak kőböl. Ha jól emlékszem, első kintlétem alkalmával két portalanított útja volt a városnak, és tevék is sétáltak a Tola folyó egyetlen hídján. Ha meg felment az ember az ottani „Gellért-hegyre”, mindenfelé palánkkerítéssel körbevett jurtatábort, illetve tevéket, yakkokat fényképezhetett. Ma viszont a River Garden Luxury Village nevű 21.-ik századi modern lakótelepre látok le.

A főváros peremén viszont egyre kúsznak fel a dombokra az új jurta táborok. Vidéki nomád családok felpakolják egy bérkocsira összes ingóságukat, és letelepszenek a főváros szélén. A mongol törvények, az ősi váltó legeltetési szokások miatt, mindenkinek lehetővé teszik egy fél hektáros terület birtoklását. Gyakorlatilag bárhol. Viszont a nomád betelepülőknek pénzük nincs, felszerelésük pedig csak a hagyományos életmódjuknak megfelelő. A városi léthez ezek a tárgyak alkalmatlanok, szegényesek. Komfortjuk fokozására fa építményeket eszkábálnak a jurta mellé. Ezek többnyire import berendezések ládaanyagából származnak, és gyakran szép tarkára vannak festve. Mégis hatalmas munkaerőhiány van itt, hiszen a befektetők által gyorsan felhúzott munkahelyek, ipari létesítmények, építkezések munkastílusához (pl. kötött munkaidő) képtelenek alkalmazkodni.

Ulan Bator egy Magyarországnál tizenhétszer nagyobb terület fővárosa, állítólag 1,2 M emberrel. Meglehetősen központosított, hiszen Mongólia teljes lakossága nem éri el a 3 M főt. Ma már ez a város is szinte élhetetlen a szmog miatt. A széntüzelés, és a sok használt autó miatt, továbbá mert egy zárt, mély völgyben fekszik, az egyik legszennyezettebb levegőjű főváros a világon. És arról a helyről beszélünk, ahonnan hazatértükkor egykori kiküldött dolgozóink Budapesten napokig fulladoztak, mert megszokták a kinti tényleg nagyon tiszta levegőt. Erről már 2-3 hetes kinttartózkodás után is panaszkodtak.

A motorizáció más gondot is okoz. A főváros utcái a rengeteg ide összpontosított autó miatt gyakorlatilag bedugultak, használhatatlanok. Ezt súlyosbítja, hogy a végtelen pusztákhoz szokott népet nem könnyű valamiféle KRESZ-re szoktatni.

Vidéken persze más a helyzet. A térképen a főutat a mellékúttól többnyire csak a pusztában egymás mellett futó keréknyomok száma különbözteti meg. Mára viszont elkészülni látszik egy K-Ny irányú transzmongóliai autóút. És már a fővárostól egyes déli megyeszékhelyek irányába is elkezdtek portalanított utat kiépíteni. A nagy távolságok miatt ezek befejezéséhez még idő szükségeltetik. Ha elkészülnek, akkor ezeken a területeken megváltozik az a számolási metódus, mely szerint, ha nem esett előtte eső, akkor óránként 30 – 40 km-es reális átlagsebességet kalkulálnak az utazásokra. Esős időre nincs képlet.

A modernizáció egyelőre nem rendezte át a vidéki élet alapjait. Az állatállomány, különösen a ló, ma is a család gazdagságának mércéje. A változások a technikai eszközökben érhetők tetten. A jószág terelése a fiataloknál a lóról áttevődik lassan – ahol használható – a motorra. A jurták mellett napelemek jelentek meg. Akkumulátorokról szól a rádió. És nem utolsó sorban van három mobilszolgáltató is Mongóliában.

Táplálkozásuk nyáron főleg a tejre, és az ezekből készült étkekre korlátozódik. Télen a húsféleségek kerülnek előtérbe. Tehát amit saját maguk, másoktól elvágva, elő tudnak állítani.

Vidéken még uralkodik az ősi, viselet. Három jellegzetes összetevője a mongol kalap, mely főleg bőrből és szőrméből készül. A kaftánszerű „del” viselet, mely évszázadok óta szinte változatlan formájú. Lovagláshoz, állatok tereléséhez télen-nyáron praktikus. Deréktájt selyem övvel kötik össze, és felette ez hatalmas zsebként is szolgál. Így a kezek szabadon maradnak. A csizmának felkunkorodik az orra. Világi magyarázat szerint, így a láb nem csúszik ki a kengyelből. De azt is mesélték nekem, hogy a föld istenét ne sértsék meg azzal, hogy belerúgnak a talajba.
A fővárosban viszont már inkább farmert, és pulóvert hordanak. Ha éppen nem zakót. Csak néhány idős emberen láttam hagyományos viseletet. Pár évtizede a többség még mindenhol ezt hordta.

Az ország változatos tájain rengeteg számunkra érdekes jelenség van:
- jelenleg kb. 200, még vadon élő Perzynski ló /thaki/, a vadló egyetlen ma élő alfaja, a Hustai Nemzeti Parkban;
- nyár végi melegben több méter vastag, és kilométer hosszú jégfolyam a Yolyn Am szurdokban;
- szemnek szép sziklaképződmények, sivatagi homokdűnék, Bayanzag lángoló (égővörös) sziklái, és kézzel (egyelőre még) kikaparható dinoszaurusz-csontok.

De ezek külön írás tárgyai lehetnének.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
6 hozzászólás
.:: .......hát ez remek.
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Leipzig6871 offline - 2018. február 21. 17:59
Leipzig6871
Élvezettel olvastam. Erről az országról igen keveset tudunk, hallottunk. Tanultuk hogy 1922 óta kommunista berendezkedésű ország "volt". Most milyennek látod.? Irod üvegpaloták? Kik épitik. Melyik befolyás a nagyobb? Orosz, vagy a kinai? Érdekelne. Írjál.!!!

.:: Huhhh, Zsolti! Most kizökkentettél
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. február 21. 19:12
rigotibi
minket - engem legalábbis mód felett - a nem városban élő mongolokénál civilizáltabb világba vetett hitem felsőbbrendűségéből.
Amíg a megszokott módon, önszántukból élik így napjaikat, s teszik, tehetik ezt erőszak és ellenvetés nélkül - mind emellett így érzik jól magukat - csak irigyeik lehetnek, lehetünk, lehetnénk.
Ennyit és így - egy kazalba, szálára rakottan - még sehol, senkitől sem olvastam, s nemcsak Mongóliáról, de más országokról sem. Az élményeid elbeszélésének módja rád vall, Veled így /potyautasként/ szinte útitársaddá válhattam anélkül, hogy mindezekért fizetnem kellett volna akár egyetlen forintot, vagy tugrikot is.
Egy érdekességet, de inkább számomra érthetetlent találtam az írásodban. Nem idézlek, csak körülírom, de remélem, meg fogod érteni a tamáskodásomat.
Úgy írtad - grosso modo - hogy mindenkinek lehetővé teszik egy fél hektáros terület birtoklását. Mire elég, illetve mire szolgál ez a terület ? Ha ezt szolgálja az ideiglenes telephelyül a vándorlás /nomád életmód/ során, úgy értem, de ha nem, mert ekkorka hely, terület rendkívül csepp az állataik legeltetésre, úgy nem.
Utolsó kérdésem : milyen módon, mely nyelven tudtál velük beszélni ? Volt áthidaló megoldásod ?
Summa summárum : inkább és szívesebben mennék Veled a világ, vagy az országunk bármelyik, kevésbé ismert tájaira, részeire, az ott élőket látni s megismerni, mint azzal a társasággal, amelyik a dömping-túráknak nevezhetőekre mindig harap. Megy továbbra is az etetés, az éhes falkát jól kell lakatni...
Tiszakécskére szándékozom elruccanni. Nincs rettent' messze, továbbá az ott élő, idős kékfestő mesterrel és bubukával is szeretnék találkozni, beszélgetni.
E nyár közepén már én is obsitos, 'nyögis' leszek, ha addig nyúlik, s el is ér a tenyerem elég kurtának látszó életvonala.
Szólok Neked, amikor tűzkész leszek, OK ?!

.:: Zsolt!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kisskarcsi offline - 2018. február 22. 00:49
kisskarcsi
Nagyon jó. Az embernek kedve támad ellátogatni Mongóliába.

.:: Kérdéseitekre a válaszok:
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2018. február 23. 22:30
Zsolt52
Kokónak:
Mongólia hivatalos államformája a köztársaság. De – tudtommal - itt is, mint a szovjet utódállamokban, a korábbi vezető réteg komoly szerepet játszik az állami döntésekben.

Kína alapanyag-felvétele hatalmas. Ezért nagy a befolyása az országra. De egyéb hatalmas bányatársaságok, pl. kanadaiak is, részt vállalnak a bányászatból. A magas, modern, de testidegen üvegépületeket is ők, meg a bankok építik a fővárosban.

Találtam egy cikket, mely nálam bővebben és élvezetesebben foglalja össze a válaszokat a kérdésedre.

http://www.karpatinf...-hosszu-labu-lany

Tibi:
Fél hektáros terület birtoklása: ezt én olvastam valahol. A gyakorlatban azt láttam, hogy a nagy Gobiban bárki letelepedhet bárhol. És mikor felverték 2-3 jurtából álló lakóhelyüket, akkora területen legeltettek, amennyi szükséges volt. Aztán, ha a legelő kimerült, továbbálltak. Két tevére fel tudtak kötni egy jurtát, és annak teljes berendezését. Mondjuk nem árt, ha van ott víz is, ahol tábort vernek. (A hatvanas-hetvenes években magyar vízkutatók ástak rengeteg artézi kutat.)

Amikor hivatalosan voltam kint, volt mindig oroszul beszélő tolmácsunk. Ez az építkezésnél a kommunikációhoz alap volt. Egyébként a tanultabb mongolok mind a Szovjetunióban végeztek. De akadt közöttük olyan is, aki Magyarországon. Én meg elég jól beszélek magyarul, így ez nagy előny volt mindkettőnknek.

Pár évvel ezelőtt néhányan összeültünk, és egy bő utiprogramot álmodtunk meg. Sajnos a tervezetthez képest csak egy évvel később tudtunk megfelelő kinti partnert szerezni. Egyedül nem lehet kolbászolni a Gobiban, mert éhen és szomjan halsz. Jobb esetben megfagysz. A két jó állapotú terepjáró is alapkövetelmény. Két Mitsubishi Delica 4x4 típussal utaztunk. Ők végi jól bírták a gyűrődést. Mi kevésbé.

A sofőrök mongolok voltak, és meglehetősen biztos helyismerettel rendelkeztek. Sosem tévedtek el nagyon. Egyszer kb. 50 km-el eltévesztették az esti végcélt, de ez korrigálható volt. (300 km-t levezetni a pusztában a nap - az égitest- után néha nem egyszerű.) Térképünk csak nekünk volt. Ők ezt feleslegesnek tartották.

Előre meghatározott helyeken aludtunk, jurtákban, ahol már korábban is megszálltak európaiak. Pont a szállások megszerveztetése volt nehéz. Meg az étkezésé. Meg időnként az üzemanyag szerzés.
Az egyik, az idősebb, oroszul beszélt, a fiatalabb valamit angolul. Kérdésedre: „áthidaló megoldás” is volt a mutogatás.

Útközben néha bekéredzkedtünk jurtákba is. Volt akik nem fogadtak, de a többség nagyon kedves volt. Itt a sofőrök tolmácsoltak. A legnagyobb gondot ilyenkor általában a jó szívvel nyújtott étel lenyelése okozta. Nagy könnyebbség volt, ha később máshol távozott, mint ahol bement.

Este a jurtákat be kellett fűteni, mert éjjel többnyire fagyott. Mindegyikben volt dobkályha, felül kivezetett füstcsővel. Általában szárított yaktrágyát adtak, de volt ahol fát. Mondjuk abból mindig keveset. Néhol a papír is hiányzott a begyújtáshoz.

11 éjszakát töltöttünk jurtában és kb. 2000 km-t útaztunk autóval, ebből csak 300 km volt az aszfaltút.

Összességében nagy élmény volt.

.:: Köszi Zsolt
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Leipzig6871 offline - 2018. február 24. 01:20
Leipzig6871
Igazán remek volt, a kiegészités is. Elgondolkodtató, hogy eg ilyen országot végül is tönkre tesznek. Valahogy népét sajnálom, mert ajóságokból kevés jut nekik,

.:: Nekem meg
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-newyork- offline - 2018. február 24. 09:59
-newyork-
az jutott az eszembe . A sztereotípiák szerint a mongolok relatíve alacsony kis tömzsi emberek. Nos nem mind. Én a múltkor a reptéren olyan magas mongol fiút láttam . Legalább 185 cm volt. Kifejezetten szép férfi volt.

A jóságokból kevés jut ? Igen ezen sokat lehet elmélkedni . Mi is jó nekik, ha a nagy modern világ betör(t) hozzájuk, vagy élnének a maguk szép , természetközeli életüket. Nem tudom , de azt igen , a világunkban csak a változás állandó .

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/