Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2018 szeptember 19, szerda | 38. hét | Vilhelmina, Januáriusz, Dorián
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Perverzitás és következményei

Perverzitás és következményei

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2018. július 05, csütörtök 08:59
Perverzitásom és következményei

Alcím: az Apokalipszis utáni jövő metafórája = egy séta ma a Nagykörúton

Az idő múlásával szokásaink megváltoznak. Egyes korábbi tulajdonságaink úgy eltűnnek az idők folyamán, mint nagyapa arany zsebórája a temetés után.
Ezzel szemben új szokások, esetleg bizonyos perverzitások is kialakulhatnak bennünk. Ez természetesen nálam sem zajlik másként. Például egyik új perverzitásom, hogy mióta ingyen utazhatok a tömegközlekedési eszközökön, egyre gyakrabban sétálok csak gyalog az útvonalukon. Persze ehhez az is nagyban hozzájárul, hogy ha kocsival hajtok be a belvárosba, azt a napot nevezem szerencsésnek, amelyiken később megtalálom a valahol leparkolt kocsimat. Ilyenkor az embert már csak nehezen engedik el egyedül otthonról. Pedig én még a nyugdíj mellett dolgozom. Feltétre a főzelékembe.

A minap éppen a Nagykörúton sétáltam végig a Borárostól a Vígszinházig, ahol egyébként dolgom akadt. Utána meg kimentem a Margit-hídig, és a 2-es villamossal zárattam be a kört.
Séta közben ugyan csak elámultam. Egyrészt rengeteg a turista. Meg az itt élő/tanuló külföldi. Már magamban sem mertem hangosan magyarul motyogni, mert még kinéznek innen.

De azért hallani magyar hangokat is. Már a második saroknál megszólítanak valahonnan hirtelen megjelent elemek, és napszemüvegeket próbálnak eladni nekem. Megfoghatatlan számukra, hogy ha már az emberen van egy napszemüveg, miért nem akar venni rögtön egy másikat is? Ennek megmagyarázása lehetetlen feladat volt számomra.

A leánykori nevén Üllői útnak nevezett (most az elegánsabb Corvin-negyed néven ismert) aluljáróban jelentős tarkaság fogad. A színek szokatlan kaválkádja olyan, mint egy Cézanne festmény. Csak valahogy lelkevesztett. Az emberek rohannak színes pólójukban, ügyet sem vetve a másikra. Olyan érzésem van, mint ha egy múzeumi teremben járnék, amelyben szép képek vannak kiakasztva. Csak a fal felé fordítva.

A Blahán betérnék egy fagylaltra, meg kávéra a Mc Donalds-ba. A pult előtt, attól illő távolságban várakozik a tömeg. Egy idő után feltűnik, hogy a többségnek kis cetli van a kezében. A kijelzőn megjelenik egy-egy szám, mire egy-egy egyed a pulthoz járul és elveszi az előre kikészített ételét. Ekkor kapcsolok, hogy a bejáratnál alig kikerülhető (de nekem sikerült!) függőleges oszlopok a rendelést automatizáló kis számítógépek, ahol egyben fizetni is kell.
Nem gond! Meg tudom csinálni! – bíztatom magam. Odaléptemkor az érintőképernyő éppen fekete. Érzékkel körbetapogatom mint vak a női mellett. Végre fény gyullad előttem. Megjelenik a lehetséges fizetőeszközök képe. Mondjuk a nálam lévő Visa kártya szimbólumát nem találom. Na, ne! Ebből nekem elég! Megkerülve a várakozókat a pultnál foglalatoskodó nemrég született hölgyhöz lépek. Itt készpénzben nem lehet fizetni?- kérdezem. – Kicsit várjon! - nyilatkozik lepasszolóan a tinédzser, rám sem nézve. Ekkor hagytam el a boltot.

A New York Kávéház előtt odalép hozzám, egy papucsos, sortos, hátizsákos fiatalember, enyhén tetovált barátnőjével az oldalán, és megkérdezi: - Please! Where is the New York coffee-house? /Persze lehet, hogy kötőjel nem volt a mondatában, ezt most pontosan nem tudom./ Az én számban is rögtön összefolyik a nyelvtudás és részletesen elmagyarázom, miközben mutatom is: - Here!
Mire ő a tényleg fantasztikusan rendbe tett épületre néz, majd elismerően biccent, faképnél hagy, és elkezdi telefonjával fényképezni.

A Blahától éktelen zaj, légkalapácsok fültépő hangja, pótló buszok fékcsikorgása kísér tovább utamon. Barátságos sitthalmok néznek rám. Én meg bután ki a fejemből, hogy már megint fel kell újítani a villamospályát?! Mert nem csak a síneket cserélik, hanem a teljes vasbeton alapozást is. Ez persze együtt jár forgalomtereléssel, mely Budapesten olyan szervezetlen, mintha a legpocsékabb zambiai marhahajcsárt kérték volna fel közlekekedésbiztonsági szakértőnek. A káosz, a kosz, a zajszennyezés, a forgalomlassítás olyan gondolatokat társít bennem, hogy ennél egy hawaii-i aranyszínű homokstrandon is akár jobban tudnám érezni magam, még talán naplementekor is. Esetleg.

Feltűnik, hogy a helyi lakosok egy része, a közértbe leugorva közel sem ad a külsejére. Kócosan, ebédtől pecsétes pólójukban - mely lezseren lóg rá kitérdelt farmerjükre, vagy takarja el szoknyaszerűen a sortjukat - haladnak el mellettem. Az igyekvőbbek belém. Igaz, ébredés után én is hálóruhában lépek ki a kertembe, na, de az nem egy világváros központja.

Elhaladok egy régi, egykoron szép épület bejárata előtt. Ezt is átépítik éppen. Az innen is kiáramló por enyhe dohszagja csap orron. /Ismerős bűz! Múltkor éreztem hasonlót, mikor pénteken, a munkahelyemen, a maradék sajtos szendvicsemet dobtam a papírkosárba, majd hétfőn reggel, beérkezésemkor az már magától kísérelt meg abból kimászni./ Végül is a felújítás jogos. Ezeket az épületeket 1884 - 1906 között építették. És nem újítgatták fel tíz évente, mint a villamospályát.

A Körúton megdöbbentően sok a giroszos. Kár, hogy nem vagyok most éhes. Nagy előnyük viszont, hogy mindegyikben hatalmas kivetítő látható az utcáról is. Így csekély kihagyásokkal ugyan, de menet közben is tudom követni az aktuális VB-meccset.

Néhány bolt azonban be van zárva, sőt méltatlanul lepusztulva morcoskodik. Van amelyiknek üvegportálja betörött, de a többség azért ad magára, és ezeken csomagolópapír dizájn koszolódik a kirakatban. Ez sem vet jó fényt a városra. Van egy tanult barátom, aki a gazdasági helyzetet a Körúton bezárt üzletek számával azonosítja be. Időnként megszámolja őket a két híd között, majd pontosabb analízist ad az aktuális gazdasági helyzetről, mint a pénzügyminiszter.

Én Budapesten születtem és három évtizedig éltem itt. És nagyon szerettem azt az állapotot. A mostanit viszont kevésbé. Lehet, hogy ez már egy érzelmi anyagcsere, amit itt folytatok Veletek, de engem lehangol, amit tapasztaltam.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
8 hozzászólás
.:: A korod a Te bajod Zsolti
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2018. július 05. 10:33
bubuka
Túl korán születtél, és van összehasonlítási alapod. Viszont a humorod sok mindenen átsegít, gondolom, remélem. Mongyuk én sem bánom, hogy már 62 éves vagyok, bár vannak még villanásaim. A meki erre egy jó példa:
Időnként lehetett ott kapni valami csirkeszárnyat, és az nekem kivételesen nagyon ízlett. Bementem egyszer a Szolnoki mekibe és csirkeszárnyat kértem. A kislány úgy nézett rám, mint aki egy másik bolygóról érkezett, és látva előrehaladott koromat, lesajnálóan közölte, hogy nem tartunk ilyesmit, ez ugyanis a mekdonaldsz.
Jaj mán Kisasszony! Örüljön, hogy nem pacalpörköltet kértem. Kérek viszont egy (levegővétel nélkül) hatos meknagetsz menüt közepes kólával és krumplival a kólát jég nélkül meg egy édes-savanyú mártást és nem várok.

A hatás leírhatatlan volt. A kislány fejének színe vetekedett a cóla felirat pirosával.
A tömeg úgy nyílt szét előttem, mint Mózesnek a tenger.

.:: Apokalipszis
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-newyork- offline - 2018. július 05. 10:56
-newyork-
Kis kiigazítás , nem csak idén , de tavaly és 2016-ban sőt 2015-ben csinálták a felújítást a 4-6-os vonalán az én kedves, volt lakóhelyemen.
Mond miért is jársz pénzért távol és közel Keletre, mindenféle veszélyes helyekre , mikor ingyen is lehetsz katasztrófa turista ?

.:: Üdv a Való Világban
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak tépelődő offline - 2018. július 05. 11:12
tépelődő

Látod Zsolt! Milyen rácsodálkozásokkal lep meg a 65 év feletti szépkorúság Gondolom, lefárasztott a sok élmény, mely bármelyik utad nehézségén túlteljesíttetett! Hatalmasakat nevettem, milyen gyermeki lélekkel tapasztaltad meg, a mások számára megszokott, régóta jellemző állapotokat, melyek eddig elegánsan elkerülték Cezannetól maszatos lelkivilágodat
Azt viszont némileg kellemes kajánsággal konstatáltam, hogy a kitartásod már az első körben egy kisebb csatában elvérzett, és magadbanézésre kényszerített...(csak halkan jegyzem meg, hogy az érintőképernyőspénztárgépet nagy magabiztossággal kikerültem én is, DE meghátrálásra-feladásra NEM vetemedtem ;-, mint világlátott ösmerösöm ) Azt hiszem jobban elismered a szépkorúak bölcsességét, akik egy röpke séta után, kristálytisztán látják a gazdasági-morális-és egyéb dolgok állandó változását, és ehhez túlélési ösztönüktől vezérelve energikusan tolakszanak-letipornak-leelőznek a számukra már ismerős terepen a Bábeli zűrzavarban

Nem kell szólni a családodnak,-akik ártatlan bóklászásodat a számodra ismeretlen terepen, jogosan tartják csak felügyelettel megengedhetőnek-, hogy igazuk van!!!Legközelebb már felszerelkezve merészkedj be fajtársaid közé Bátorságtúrára.( görbebot, méltán népszerű, ámde rettenetes gurulósbevásárló..stb.Már van férfiaknak való színekben is, és ócóóó)
Ne csüggedj, remekül fogsz itthon is szórakozni

.:: Három igazán célratörő hozzászólás!:-D
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2018. július 05. 13:50
Zsolt52
Örömmel konstatálom, hogy a célszemélyeket elérte kis hozzá(juk) szólásom. Ezt szeretem, mikor ennyire támogatva vagyok, nem csak két oldalamról, testileg, de így lelkileg is.

Mózesnek meg csak annyit, hogy közepes kólához édes-savanyú mártást?? A salátát meg a hernyók legeljék fel a kertben? Örülj, hogy csak a tenger, és nem a Föld nyílt meg alattad!

.:: (nincs cím)
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
katmandu offline - 2018. július 08. 15:42
katmandu
ilyen retkes még sosem volt Bp.

.:: Tényleg
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-newyork- offline - 2018. július 08. 22:28
-newyork-
már a frekventált helyek is koszosak. Ma voltam Pesten- és Budán is. Szutyok és szemét a köbön.

.:: Szerintem....
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak tépelődő offline - 2018. július 12. 13:58
tépelődő
A fiatalság harmatos lelkivilága miatt van a nagy kosz Régen azzal ijesztegették őket, hogy tanulj, mert csak utcaseprő lehetsz! Inkább eltűntek ezek a hasznos és felettébb szükséges foglalkozások, csak az ifjúság ne legyen ilyen perspektíva emlegetésének kitéve!

Aki nem hiszi, járjon utána...de nézzen a lába elé, hogy mibe lép

.:: Mosolygok az aranyos kommenteken.
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2018. július 17. 09:42
kalucsni
A humor komoly dolog és fontos. Zsolt megint jó témát talált és értem is az okát, mert egy ilyen séta felér egy kisebb társadalomrajzzal.
Én a fővárosba járok dolgozni, de a városban ritkán járkálok. Autóval érkezem, mélygarázs, lift, iroda, hazafelé ugyanez és a vásárlásaimat rég megtanultam ott intézni, ahol könnyen parkolhatok és nem sétáltatnak velem végig többszáz métert, ha csak háromfélét akarok venni. Néha van intéznivalóm a Nyugati környékén, ilyenkor igyekszem egy nagy levegővétellel átrohanni az aluljárón, sietek a zebrán, de a szagok megtalálnak, a látványt meg nem is próbálom meg leírni. (Politikusainknak kötelezővé tenném a heti egyórás sétát ilyen helyeken.)
Viszont azt meg kell mondanom, hogy kerület és kerület között óriási a különbség! Én nem tudom mitől függ, de kétségtelen, hogy pl. az V. VI.kerület egyes részeit gyönyörűen rendbe hozták. Ahonnan régen szinte menekült az ember, pl. a Bazilika körüli utcák, most tiszták, egyik-másikból kitiltva az autók, étterem éttermet ér, színházak, bárok, romkocsmák, boltocskák, van egy kedves, különös hangulata az egésznek. A XIII. kerület meg teljesen megújult. Rengeteg az irodaház, azokban ezrével a cégek, akik nyilván fizetik az iparűzési adót és abból elég jól gazdálkodik a kerület. Önkormányzati lakások épülnek, felújítják az iskolákat, óvodákat, komoly felszereléseket vásárolnak és ők az az üdítő kivétel, ahol még pedagógushiány sincs, meg gyerek is van elég.
Szóval lehet ezt jól is csinálni. Zsolt ezeken a helyeken sétálgass!

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/