Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2018 augusztus 22, szerda | 34. hét | Menyhért, Mirjam
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Tanácsom bogácsi szobatársamnak

Tanácsom bogácsi szobatársamnak

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2018. július 15, vasárnap 23:29
Tanácsom bogácsi szobatársamnak

Hát, Tibor, rohadtul elhagyott Téged a szerencse ezen a világbajnokságon. A kakasosok mégis megnyerték. Most csak egy dolgot tehetsz: hétfő reggel, mikor bemész dolgozni, pókerarcot felöltve elsőnek gratulálj nekik, hangoztatva, hogy de hisz nem is történhetett volna ez másként, és ezt ti előre megmondtátok. Dicsérd éleslátásukat és a franciáknak, mint sportnemzetnek az erényeit. Mert hiszen valahogy ki kell húznod még náluk a nyugdíjig.

Nekem mondjuk a horvátok játéka sokkal jobban tetszett. De ez szubjektív. Meg ezt a labdakergetést gólra játszák. Ha a szépség utáni eredményre vágyom, akkor majd műkorcsolyát nézek.

A horvátokhoz kötődik egyik legemlékezetesebb sportélményem – már azon kívül, amikor kölyök koromban lementem a Vasasba boxolni, és ezt az ötletet ott gyorsan ki is verték belőlem – az 1998 évi franciaországi VB-negyeddöntőjén a horvát – német mérkőzés.

Éppen a horvátországi néplavorban, Rovinjban nyaraltunk egy nagy üdülőparkban. A meccset a közös kultúrteremben lehetett nézni. Ez hangulatilag leginkább egy egykori westerfilm szellemét idézte. A teremben annyian voltak, hogy egy sörösüveget sem lehetett volna elejteni. De szerencsére ezt nem is akarta senki.
A közönség úgy 50 %-os arányban belföldiekből, a többiek meg külföldi elvtársakból állt össze. A béketábor népeiből. Csehszlovákok, lengyelek, magyarok tették ki nagyjából a 40 %-ot. A maradék 10 % meg az NDK-s elvtársakból, és a néhány osztályidegen NSZK-s úrból tevődött össze. Már a mérkőzés kezdete előtt hatalmas volt a hangulat. Az első tíz perc után már kialakultak az erővonalak. A szurkolási arány olyan 90 : 10 %-ra állt. Hagylak hülyén meghalni, hogy a 10 % kikből jött össze. A gólok számával versenyt emelkedett a teremben a testek kipárolgásának szesztartalma az euforisztikus hangulattal. 3 : 0-ra győztek végül a horvátok. Ott a helyszínen néhány órára összeállt újra a Monarchia. A lengyel csatlósállammal kiegészítve.

A világbajnokságot végül akkor is a franciák nyerték, miután a döntőben 3: 0 arányban legyőzték a címvédő Brazíliát. Úgy, hogy mindössze két gólt kaptak az egész tornán. Az egyiket pont Horvátországtól, amely végül a bronzérmes lett. Az aranylabdát is a horvát Davor Šuker kapta, aki 6 góljával a legeredményesebb volt.


A futball társadalmi presztizse meglehetősen nagy. A VB-t a világ országainak többségében figyelemmel követik. Horvátország sikere gyakorlatilag a térképre helyezte ezt az akkor új országot. Korábban sokfelé még azt sem tudták, hogy létezik ez a fiatal állam. Így az ország 1998-ban a VB-n elért szereplése miatt komoly külpolitikai ismerettségre is szert tett.
Ez a mostani második helyezésük nyilván sikeresen erősítette ezt meg.

Még egy záró megjegyzés. Gondolom, nem csak nekem tűnt fel, hogy a díjátadó ünnepség zápora miatt a prominens emberek fölé ernyőt tartottak. Mármint a férfiak fölé: Infantino úr, Putyin elnök, Macron elnök voltak a kedvezményezettek. Az első sorban csak a horvát elnökasszony ázott.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
20 hozzászólás
.:: Pro primo: Mea culpa Zsolti
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. július 22. 16:21
rigotibi
az eddigi hallgatásomért. Okkal tettem. Vártam, amíg valaki - bárki az itteni elleneim közül - az írásod hatására tapsikolni kezd a vereségemért, azaz a franciákat vesztesként látni levonulni a döntő után. elhagyni. Utólag már csak magyarázkodással ér fel ezen érvem, de tényleg számítottam a rajtam, s a káromra élvezkedőkre.

Buktam a partit, be kell dobjam - még így megkésve is - a törölközőt.
A meccsről nincs mit írnom, hisz akit érdekelt, láthatta: nem az a csapat nyert, amelyiket én szerettem volna, de ez a hajó most elúszott, süllyedt.
Csak a fair play kedvééért, s nem pedig a szívből jövő érzéseim miatt mondom /így/: világbajnok lett a "francia válogatott".
Ehh, a morva életbe !
Ezen kesergésemen túl kéne esnem, de nem hagynak békén az itteni - azóta ismertté vált - események, történések.Csak egyet hadd meséljek el, de van ilyenből tucatszám. Rájuk vallót, őket /ezeket/ jellemzőt.
Ismert a számotokra is a francia forradalom, illetve a köztársaság kikiáltásakor híressé vált jelmondatuk, s itt hagyok egy kis időt a wikis tájékozódásra azok számára, akiket ez újdonságként érint, de a továbbiakban írandóimra is kíváncsiak.

Pro secundo:

LIBERTÉ,EGALITÉ,FRATERNITÉ.

Lehet, azaz több, mint csak valószínű, hogy felkiáltójel, jelek nélkül is messzire hangzott, sokak füleiig eljutott ez a jelmondat üzenete, s éltették ezen gondolatban kifejezett, megfogalmazott s remélt jólétüket, szabadságukat.
A történelemnek, az eddig hitelesítettnek vége van, vége lett.Az eddig skandált - három részre osztott - jelmondatukat kibővítették újabb hárommal.

(A fejlődésben megállni annyit jelent: a hanyatlás eleje, ami a véghez vezet/het/.)
Az eredeti jelmondatnak csak az első három szavát, a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget őrzi a száj- és néphagyomány, az utolsó háromról hallani se akar.
Azok pedig így hangzanak: "vagy a halál". /...ou la mort !"/
Nem volt nehéz a választás, noná, hogy senki sem akart idő előtt meghalni, ezért addig addig játszották az látszategyenlősdit, míg el nem jutottak az észak-afrikai országokban tett - ideiglenesnek nem nevezhető - látogatásaikhoz.
/Ugye ismerős a fogalom ? Ott és azt gyarmatosításnak, nálunk pedig - sok-sok évvel később - a munkásosztály hatalmának megvédéseként definiálták. Moslék népség úgy az első, mint a követője !/
Pro tercio:
Most ugratom a majmot a vízbe, ami felér egy cirkuszi - s annál többet nem érő - mutatvánnyal.
A hazaérkező 'francia' focistákat, a bajnokokat az öntudatos hazafiak ily módon éltették:
Tessetek figyelni, mert ilyet, vagy ehhez hasonlót a világon sehol sem látni, de még hallani sem lehet.
Keresem, kerestem azt a videót, amire rákattantam, de nem lelem. Itt volt, itt láttam, lelkem rajta. Eltüntették netán, avagy én bénázok ?
Mit is láttam, s hallottam azon a videón ?
Kék, fehér és piros színű lobogót, csak a francia zászló színeit lengetőket. Eddig rendben is van. Nyertek, övék a glória.

Azonnal és országszerte elszabadult a pokol. A számomra apróbb részletek - mint pl. a csürhe tombolása, a törés és zúzás - már kevésbé számít újdonságnak, de ezek a figurák ennél többre is képesek.
Például, elrettentő például: Rettent örömükben így ünnepelték, harsogták az övéiknek hittek neveit:
Liberté, Mbappé! Egalité, Mbappé ! Fraternité, Mbappé!
Akkor és emiatt végleg kiakadtam.
Én már nem hiszek a vágyakozó természetű emberek reményeiben, miszerint Párizst látni és meghalni...
Régebben igaz lehetett.

.:: Te komám,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Admin offline - 2018. július 22. 18:03
Admin
azt Rómára mondták, nem Párizsra.

Amúgy minden soroddal egyetértek. Már amennyire ez releváns vélemény úgy, hogy még életemben nem jártam Franciaországban (őszintén, nem is igazán vágyom oda).

.:: Köszi a három ponttal végződő
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. július 22. 21:42
rigotibi
mondatomra való észrevételedet Öregem, druszám ! Sikerült kiugrasztatnom a bokrot a nyusziból.
Zsolti az igazi menő az efféle, becsapósdis játékok kiagyalása, mint pl az a huncutsága, amit a vízzel kapcsolatosan írt nem is oly régen, a - jól mondom-e vagy sem, már nem tudom, a kb - dihidrogénoxidnak nevezett vegyületről.
Ez az ország telis-tele van csodálatra méltó látványossággal, amelyek egy részét meg is mutatják a tv-s felvételekben a Tours de France során. Ámulni és bámulni lehet a mostani 'garnitúrát' sok-sok évvel, évszázadokkal megelőző korszakokban élt embereinek keze munkáját, remekműveit. Várak, kastélyok, paloták és máig megmaradt egykoron épült települések százainak gyönyörűségei valóban lenyűgözőek.
Ezt kapták örökül a maiak, akikről a történelem már nem fog tudni ódákat zengedezni úgy, mint a múltbéli, méltán dicsőített elődeik hagyatékáról tesszük ma.
A mai francia már csak a nevében francia. Megalkuvó korcsokká váltak az egykoron előnyükre szolgáló hódításaiknak, rablásaiknak kötelezően előírt következményeiként.
Ami a jövőjüket illeti ? Mivel üveggömböm nincs, és a kártyavetéshez sem értek, csak a mostani időkben szerzett tapasztalataimra hagyatkozhatok. Erről már többször szóltam a siket és vak, valamint a nacionalizmusuktól elvakult, együgyű - mellesleg rettenetesen tanulatlan - kollégáimnak, de a válaszuk az érveik mindegyike arról szólt, hogy: Tibi, te nem szereted a franciákat.
BINGÓ !

.:: Te Tibi,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2018. július 23. 08:11
kalucsni
te nagyon nem szereted ezeket, hogy kerültél tulajdonképpen oda? Akkor még jobb volt és csak mostanában van ennyire tele a hócipőd? Vagy most az hozta ki belőled, hogy döntened kell, maradsz, vagy hazajössz?
Bocs, semmi közöm hozzá, csak mintha mostanában gyakrabban lennél kritikus a franciákkal. De vigasztalásul elmondom: a horvátok sem ünnepeltek sokkal kulturáltabban. Ott is volt őrjöngés, gyújtogatás, ráadásul nem is ők győztek...

.:: Évike !
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. július 23. 21:02
rigotibi
(Kókusz)dióhéjban az ittlétem története:
A nővérem feleségül ment egy született francia palihoz, aki Vietnámban látott napvilágot, Amerikában is tanult, onnan hazajőve, illetve Európába visszatérve begyűjtött három diplomát a Sorbonne-on, majd Svájcban dolgozott tanárként.
Abban az időben kalandos autóstoppolással - négy napig voltam úton - jutottam ki hozzájuk, s maradtam velük hat éven át. Amikor lebuktam - feketén melóztam - nem volt mit tennem, átgurultam Olaszországba, s ott is 'elfeketéztem' két évig. Egy éjszakai bárban - nevezzük kuplerájnak - nappali tagozatosként láttam el a karbantartói és a takarítási feladatokat. /Micsoda világ volt !/
Amikor a kócerájt eladta a főnököm - eladatta vele a konkurencia, a kurvás maffia az erősebb kutya b...zik elv szerint - lapátra kerültem.
Hazamentem, s egy éven keresztül csak őrlődtem, kínlódtam. Házat vettünk, de a helyemet nem találtam, elkallódtam...
Egyszer csak csengett a telefonunk - nem mobil - a svájci sógorom érdeklődött: ugyan lenne-e kedvem Franciaországba jönni, mert ő, mint a hazájához hű francia, vett egy házat a svájci-francia határtól mintegy ötven km-re, s mivel továbbra is a helvéteknél dolgozik, így a ház a hét napból ötön üresen, őrizetlenül van.
Aha ! Gondnok lehetek, avagy házőrző egy olyan helyen, ahol értem a helybéliek nyelvét.
Svájcban Lausanne volt a 'főhadiszállásom', ahol felcsipkedtem a francia nyelv morzsáit.
Igent mondtam s három nap eltelte után már itt cseverésztem a sógorommal, aki akkorra már elvált a nővéremtől.
Ime, így szól a történet, de ennyire rövidre fogva kötelező jelleggel hiányzik belőle a 'fűszer', a részletek érdekessége, csavaros fordulatai, pikantériája.
Nem tudtam, nem hagytak akklimatizálódni ebbe a környezetbe a kollégáim, mert
ad 1: semmit, de semmit nem tudtak rólam, mégis úgy tekintettek rám, mint egy Mars-lakóra. /Néhányuk, de tényleg csak néhányuk kivételével még azt sem tudták, mi fán terem Magyarország./
Másik - s egyúttal a legerősebb - ellenfelemnek az számított, hogy addig, de azóta is egyedül voltam, s vagyok is nem 'őshonos' ebben a társaságban. Óriási bűn itt egy ily kicsi faluban nem franciának lenni, préda azoknak, akik a világért sem látnák, látják a világot, csakis a 'trikolór' színeiben.
Azon ismerőseim,barátaim, akikkel szót tudtam érteni, - mint mondtam már, nem sokan voltak, vannak - a végletekig segítettek, s a mai napig sem hagynak magamra. Például Suzanne, aki a cég nagy tudású könyvelője volt - ma már nyugdíjas - 'A'- tól 'Z'-ig minden ügyemet a nyakába vett, és veszi most is. Néki köszönhetem a nyugdíjazásom kálváriájából való kimaradásomat. Leveleket ír, telefonon intézi a búmat s bajomat, időpontokat és adatokat egyeztet, hurcol engem mindenhová, ahol egyedül kevés lennék s vagyok a hivatali nyelv megértésében. A párja - Jean-Francois - is kiveszi a részét a pátyolgatásomban. Ő vitt el a kórházba, s hozott onnan haza, amikor nem úszhattam meg a gyógyulást, csak egy műtéttel.
Victor, Jean-Pierre és a felesége Catherine, valamint az ideérkezésemkor még aprócska, csemetelányaik, David, aki négy óra hosszán át - telefonálva - lehelt életet az otthonról hozott számítógépembe, Cyrille és Sandrine, a trafikos házaspár, Alain, a tejes srácom - tőle vettem az aludttejnek, túrónak valót - ők, ŐK mind mind a szívem csücskeinek bitorlói.
Kevesen vannak, kiket a szívembe zártam, mondhatnám. Mondhatjátok Ti is, és akár azt is, hogy ehhez - ezen kevesekhez - én is kellettem...
A bőréből ki tud bújni bárki is ? Alig hiszem. Aki pedig mégis, az nem önmagát adja, csak a látszat kedvéért képes a metamorfózisra.
Haza fogok menni. Ez az itteni világ nem nékem teremtetett.

Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2018. július 24. 09:28
kalucsni
Adja neked az ég Tibi, hogy tényleg otthonra lelj. Mindenhol meg lehet találni azokat, akiket pátyolgathatunk és akik minket pátyolgatnak. Néha váratlanul maguktól megváltoznak a viszonyok.
Példa: A szembeszomszédunkkal éveken keresztül udvarias, de távolságtartó kapcsolatunk volt. Aztán egy éve kb. meghalt a férj, aki mellesleg ismert színművész volt és mi becsengettünk a feleséghez, hogy részvétünket nyilvánítsuk és megkérdezzük, tudunk-e bármit segíteni. Sírtunk egyet a kapuban állva. Azóta jóban vagyunk. Nem járunk össze, de kisegítjük egymást kisebb-nagyobb dolgokban. Átvesszük a csomagot egymásnak a futártól, állatorvost egyszerre hívunk, mi viszünk neki a kerti túltermelés gyümölcseiből, ő szól, ha nyitva maradt a garázskapu, stb. Nem nagy dolgok ezek, de jó érzés tudni, hogy számíthatunk a másikra.

.:: Összeszámoltam
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2018. július 24. 10:26
bubuka
Szerencsés Ember vagy Tibi.
Fölsoroltál itt 9 derék Franciát, akik téged segítenek, segítettek.
Nem elég?
Kíváncsi lennék, ha itthon maradtál volna, hány derék Magyart tudnál ebben a kategóriában felsorolni. Attól tartok nem érnék el a Franciák darabszámát, még csak megközelítőleg sem...

.:: Megijedtem, amikor megláttam az első
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. július 24. 22:12
rigotibi
szavadat - Évike - s mögötte (utána) a kérdőjelet.
Ezerrel pörgött bennem az első gondolat: ebből nem fogok jól kijönni! Még, hogy én haza akarok menni? Haza? Hová akarsz te jönni ?
Zűr támadt a fejemben. Első olvasatra a számonkérés fogalma - a vétkesekkel szemben alkalmazandó, büntetéshez is vezethető procedúra - jutott eszembe, de a fél-, illetve az egyik szememmel már láttam is a bevezető mondatodat, s akkor megnyugodtam.Tehettem volna jóval előtte is,sőt fel sem merülhetett volna bennem ez a kétely, ha csak egy icinyke -picinykét is több figyelmet fordítottam volna az avatárodra, az írás megjelenítőjére, akivel több húron - ha nem is mindegyiken - együtt pendülünk.
Nem szégyellem, nem sajnálom az elhamarkodott gondolatrohamomat, hisz - ahogyan írtam - első blikkre nem Téged láttalak, éreztelek mind emögött.
Eldöntöttem: hazatérek. Oda, ahonnan huszonkettő éven át - igazoltan, vagy igazolatlanul - távol voltam.
Oda, abba az országba, ahol a járdán, egy magasra épített ház nyitott ablaka előtt, alatt ballagva hallom, s értem is az onnan éppen csak kiszűrődő hangokat, melyekből számomra kiderül: a ház asszonya tyúkanyó módjára tereli egybe a csemetéit, s a párját is. Megálltam, s csak méláztam, bámultam. Egy boldog család vacsora előtti idilljének részesévé válhattam úgy az ő, mint az én akaratomon kívül.

Szinte megmerevedtem azon pillanatban, mert hasonló helyzetbe már rég nem kerültem hisz már évek hosszú sora óta nem voltam otthon, csak szabadságaim alkalmával.
Nincs olyan hely Magyarországon, és a kevés, magyarok által lakott területeken kívül, ahol ugyanez, ugyanígy megtörténhetett volna. Nemcsak velem, senki mással sem!
Érteni a magyar szavakat, érezni azok ízét, a kimondott szavak hanglejtése minden más anyanyelvű számára kiismerhetetlen lényegét, mondandóját, a beszédhang ércességét, finoman simogató bársonyosságát, netán közömbösségét, egyszóval a hangulatát, a nyelvünkben rejlő, de bennünk élő s minket éltető világot.
Vágyok a minket a franciákétól távol álló s megkülönböztethető hétköznapok világára, amelybe születtem.
Kell-e, s fogok-e csalódni reményeimben ?
Bízom benne, mert született optimista vagyok,azonban látva, ismerve és tudva a mostani, otthoni galádságokat, már nem érzem az eufória legkisebb jelét sem.
Egymásra - a velünk egy alomból valókra, a magyarok erejére, élni akarására - számítok ezután is.
A siratófalból néhány napja kiesett egy kő...

.:: Te Tibi tényleg haza?
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Nándi51 offline - 2018. július 24. 23:17
Nándi51
Kivánom hogy sikerüljön a hazatérésed,és érezd magad Magyarországon otthon.Remélem jól meggondoltad,és mindent jól elökészítettél.Nekem három ismerösöm tért több évtizedes távollét után "haza".Ketten már újra Németországban vannak,a harmadik egy hölgy aki 37 évet töltött Hollandiában.A férje már régen meghalt,ö meg tavaly nyugdíjas lett.Már semmi nem kötötte Hollandiához gondolta ö,mivel egyetlen lányuk Ausztráliába költözött.Eladta a házat Amsterdam külvárosában,és kérvényezte a magyar állampolgárságot.Vásárolt Györ mellett egy nagyon szép új házat és haza költözött.Egy új férfi is lett gyorsan,egy ideig ment minden mint a karika csapás.Havonta jött a félmilliós holland nyugdíj,minden hétvégén elökelö vendéglökben törzsvendégek voltak, új Audi A6,és még sem érezte magát jól.Most mindent megtesz,hogy vissza tudjon Hollandiába települni.Hiányzik neki a megszokott gondtalan szabad élet,a barátságos segítökész emberek.Magyarország és a magyar emberek már nem azok amit mi a 60-as évek végén és a 70-es évek elején ott hagytunk.Nekem már két hét után igazi nagy honvágyam van visszatérni Németországba.

.:: Nándi igazad van !
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
-newyork- offline - 2018. július 25. 07:48
-newyork-
Azt gondolom igen. Nagyon sok tekintetben is " kaland " az élet .A kaland szót rossz értelemben írom. Ha ehhez még az anyagi nehézségeket is hozzávesszük azoknál akik nem nyugati nyugdíjból élnek. Ezt nem panaszból írom. Az ember idős, akkor bizony rászorulna orvosi ellátásra egyre jobban. Az is kaland itthon . Szomorú lehajtott fejű emberek . Lehajtjuk a fejünket kétszeresen is, hogy lássuk a lyukakat a flaszteren , és a gondok miatt is. Kint sem kolbászból van a kerítés én ezt tudom , én mégis azt látom itthon élni nagy challenge.

.:: Húh, de nehéz témába fogtunk itt.
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2018. július 25. 09:31
kalucsni
Nem hiszem, hogy Tibit akár rá, akár lebeszélni tudnánk a hazatérésről, de gondolkozni tudunk együtt, igaz? Amit Nándi mond, azt minden további nélkül elhiszem, amit meg Aranka, azt meg naponta tapasztalom. Pedig még négy évig nem leszek nyugdíjas.
Van olyan barátunk - aki pár éves német családos tartózkodás után, amikoris anyagilag teljesen rendbe jött korábbi kétségbeejtő helyzetéből, hazatelepült. Vett egy házat, kifelé kiegyensúlyozottnak mutatja magát, bár már a harmadik munkába fog bele, de biztosan tudom, hogy minden nap azon rágja magát, jól döntött-e. De az ő helyzete más volt: várta itthon két majdnem felnőtt gyerek, az anyósék, még megvoltak a barátai, munkahelyi kapcsolatai, a társadalombiztosítása, stb.
Ha én most valami nyugdíj utáni váltásra készülnék, biztos figyelembe venném, hogy kifelé megyek az életből. Pénzt már kevésbé fogok keresni, abból kell meglennem, amit eddig termeltem. Az egészségem nyilván romlani fog, ahhoz itthon pénz kell, különben maradok az árok szélén. Segítségre lesz szükségem. Ha van gyerekem, családtagom, ismerősöm, akire számíthatok, aki közel van, akkor hurrá. Ha nincs, akkor meg kell "venni" a támaszt. Ezek mind meggondolandók és eldöntendők és szerintem biztos jó döntés nincs. Mindenki maga tudja, hogy számára mi a fontosabb, mi az a negatívum, amit eléggé elnyom valami pozitív, amitől mégis ott lesz jobb...
Egyébként épp most hallottam a masszőrtől egy magyar nyugdíjas házaspárról, akik belefáradtak nagy házuk és kertjük fenntartásába. Eladták jó áron és befizettek egy nyugdíjas otthon apartmanjába. Ott mindenről gondoskodnak. Nincs villanyszámla, nem kell vásárolni, mosnak, főznek, takarítanak rájuk, de közben függetlenek. Az autót megtartották, jönnek-mennek szabadon, nyaralnak, gyereket látogatnak, stb.
Egyáltalán merre tartasz Tibi Magyarországon? Valami kis akáclombos helyre, vagy városba?

.:: A fentiekhez
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2018. július 25. 10:36
Zsolt52
Írtam ide témanyitónak egy még tőlem is szokatlanul gyenge blogbejegyzést. Tulajdonképpen, nem is nagyon átgondolva, csak a pillanatnyi hangulatom letükrözésére. Amit a VB döntő hozott ki belőlem. Írásom nem is volt több, mint egy lomtárban elfelejtetésre ítélt Word dokumentum. Ahogy számítottam, sokáig nem is jött egy reakció sem rá.

Aztán Tibor jóvoltából beindult itt valami. Mondhatni komolyabb értelemet nyert az oldal. Tibor élettörténetét – ha nem is ilyen részletesen – de ismertem már korábbról, tőle. Érdekes volt olvasni dilemáját a hazatérés ellen, illetve mellette.
Bubuka hozzáfűzött megjegyzése ismét elgondolkodtató volt számomra. Bubukát nem szeretem, mert folyton meggondolkodtat.
Viszont igazából Nándi észrevételén elmélkedtem kicsit el.
Hogy Évát sem hagyjam ki, másik blogbejegyzésében írta, hogy: „Nincs a zsebemben a bölcsek köve.” Aki csak innen ismer engem, az tudja, hogy ilyenkor zsigerből vágom rá, hogy, nem is lehet nálad, mert azt én őrzöm!

De a dolgok súlya miatt ezen esetben inkább nem poénizálok, hanem elmondom gondolataimat.

Én kétszer kerültem életemben ilyen irányú döntési helyzetbe. A három éves NDK-s szerződésem – mint a többieké is - itt közismert. A kimenetelem életem egyik legjobb döntése volt! A kint töltött idő jól telt. Többnyire szép, de főleg nagyon hasznos volt. Viszont két kerek év elég is volt belőle. Ekkor átgondoltam, hogy mit nyújt még nekem a további kinttartózkodás és úgy éreztem, most billen át a mérleg nyelve a negatív irányba. Mint általában, akkor is gyors döntést hoztam, szerződést bontottam és egy hónapon belül - rendezett körülmények között - itthon voltam. Azt gondolom, senkiben nem maradt emiatt szálka. Viszont kinti létem alatt egy pillanatig sem gondoltam, hogy esetleg a végén nem fogok hazatérni. Ez nem volt nálam opció!!

A második döntési helyzet 1987-ben, még a rendszerváltozás előtt két évvel következett be. Akkor még senki nem számolt az 1989-es változásokkal. Tényleg nagy szerencse, és némi saját képességek eredményeként alkalmazott egy hannoveri kutatóintézet egy speciális feladatra. Akkor a nyugati munkavállalás még nagyon másként ment. Szerencsémre a munkahelyem támogatott, mert hasznot remélt belőle, a német cég meg személyemet akarta különböző okok miatt. De ez nem lett volna elég. Végül Kapolyi László ipari miniszter külön engedélyére volt szükség, hogy hosszabb időre kiutazhassak. Miután a témakőr amiben kint dolgozhattam, COCOM-listás technológia volt, ő ezt támogatta.

Ugrom. Kint meglehetősen jó körülmények között dolgozhattam, ha nem is a nyugat-német átlagbérért. De én elégedett voltam vele. A szerződésem ideje kötött volt. Komoly formában felmerült, hogy lejárta után a jó munkakőrben, jó helyen kint maradhatok. Bennem viszont ez fel sem merült. Hazajöttem a régi munkahelyemre. Nem mondom, hogy nem volt minden szempontból nagy visszalépés. De egy évre rá jött a rendszerváltozás, ami új lehetőséget adott. Persze nekem sem volt egyszerű, mert én is munkanélküli kényszervállalkozóként kezdtem, mint annyian mások. És csak magamra számíthattam. De nem volt okom megbánni, hogy hazajöttem. Mondjuk ez mentalitás kérdése is. Valószínűleg ezt tükrözi, hogy 66 évesen még mindig főállásban dolgozom.

További két megjegyzés:
Plagizálok a Firkafalról, a mi Adminunktól: „Nekem is lett volna lehetőségem anno végleg Németországba költözni, akkor ma is ott élhetnék. Vélhetően jelentős anyagi gondok nélkül. … Találkoztam mostanában sokakkal, akik évtizedek óta kint élnek. Egy részük beágyazódott a kinti környezetbe, ők már félig magyarnak, félig németnek érzik magukat (talán fordított sorrendben). Másik részük azóta is idegenül, gyökértelenül érzi magát kint, nem találta meg a helyét.” Érdekes meglátás és sok mindenre rávilágít.

Viszont – és itt a lényeg – Nándinak igazat kell adnom! Hosszabb külföldi életvitel után valószínűleg nagyon nehéz az itthoni viszonyokhoz hozzászokni. Én múlt héten csak egy hetet voltam Ausztriában, ahol sok minden történt velem. Volt összehasonlítási alapom különböző dolgokban. Nos, állítom, itthon lényegesen nehezebb az élet, legalább is az általam most megtapasztalt területeken. És nem biztos, hogy a nyugati nyugdíj itteni magasabb reálértéke ezt felejtetni tudja.

Tehát legyen mindenkinek a saját zsebében a bölcsek köve, hogy a maga szempontjából helyesen döntsön…

.:: Most olvastam Éva bejegyzését:
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2018. július 25. 10:55
Zsolt52
„Mindenki maga tudja, hogy számára mi a fontosabb, mi az a negatívum, amit eléggé elnyom valami pozitív, amitől mégis ott lesz jobb...”

Igazából egybevág az általam elmondottakkal. Viszont komoly mankót ezzel nem adtunk a döntés előtt állóknak.


A nyugdíjas otthonnal kapcsolatban vannak fenntartásaim. Amit leírtál szép. Ugyanakkor az éremnek rengeteg oldala van. De akkor már kockának hívjuk. Idő és érdeklődésetek hiányában nem szolgálok itt most negatív ellenpéldákkal. Pedig közelről megélt eseteket sorolhatnék.

.:: Köszönöm mindnyájatoknak azért,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. július 25. 22:49
rigotibi
hogy ezt a Zsolti által kinyitott könyvet - amely a fociról szóló cikkel kezdődött - továbblapoztátok.
Emlékeztek még ugye - hiszem, hogy igen, azaz naná/!/ - a régi időkben a Kincses Kalendárium című, akkoriban évenként megjelent kiadványokra, és az azokban olvasottakra?
Volt akkor s azokban minden, ami a szemeknek, szájaknak - s most mondok egy, a napjainkban istentelennek tűnőt - a gondolkodó emberek számára a mannával felérő írások sokasága, egyszerű magyarok millióinak örömére.
/Napjainkban én épp Zsoltit 'vádolom' ennek az akkor le nem védett találmánynak az ellopásáért. Elektronikus változatát hozta össze a mi körünkben az "OCSÚ"-jaival - mindenki mondhatta, mondhatja a magáét - mit sem törődve a NER paradigmáival.
Bravó Öregem ezért az ötletedért, s újfent bravó !
Most bajban lennék, eleve vesztésre állnék, ha összehasonlítási kísérletbe merészkednék a Te gabonahulladékaid - az 'OCSÚID' - és ezen a poszton eddig előkerült véleménynyilvánítások összehasonlításakor.Nem is teszem, hisz az 'OCSÚ'-id mindegyike egyedi, lemásolhatatlan, ergo megismételhetetlen!
Amire felfigyeltem: a nyílt, simogatás-, és dörgölőzésmentes hozzászólások szerzői nem abból a körből kerültek elő, váltak értékessé a szememben, akiket a falusi búcsúk attrakciói, a cirkuszok parádés szemfényvesztői, s nem is az úton-útfélen bennünket megállító hittérítők /stb/ nyomulásainak engedtek, akár egy tyúklépésnyit is.
Minden szavatokat éhhel, s bizodalommal olvastam, s tettem az archívumomba.
Nagyszerűek vagytok!
/Milyen jó, hogy most - ritka véletlen - hogy az eddigi társalgásunkba nem ütötte bele az orrát senki, aki csak a szót szaporítaná, s pazarolná az oktondiságaival úgy a saját, mint a mi időnket.
Tartalékban van, hagyok helyet a pixisemben azoknak - személyeknek, véleményeknek - akiket vagy amiket első nekiszaladásból, hirtelenkedésből, megbocsáthatatlanul tévesen lajstromoznék.
Itt és most nincs kivel s mivel ellenkeznem, hisz ahogy tudjátok, a bölcsek kövét - majd megírják, ha megírják a történelemkönyvek következő kiadásaiban - az én zsebemben tényleg nincs.
Köszi a figyelmetekért lányok - Évi és Aranka - és a srácoknak is. Zsoltinak, a druszámnak, Nándinak és Beni cimborámnak.
PS: talán az önzésem vezérli a következő, befejező sorokat, de hátha nem, na?!
Mivel most az én sorsom következő, lehetséges lépéseiről, fejleményeiről, következményeiről diskuráltunk - és többnyire csak erről - akarva vagy sem, a fókuszba kerültem a nyugdíjazásom kapcsán. Semmit nem tettem e kor megéréséhez azon kívül - s amit a javamra írhatnátok - csupán betartottam az aranyszabályt, miszerint nem szabad abbahagyni a lélegzést.






Egy

A népszer

.:: Ha már itt vagyok
Email küldése Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak öregszünk offline - 2018. július 26. 11:14
öregszünk
beleütöm az orrom, de csak röviden, a lakásomban most majdnem 11 óra 30 ° van, ha eltehetnék belöle egy párat télre

Beleülök a Schleichersee-be úgy fogom magam hüteni, tegnap a Saale (Jéna folyója) mellett rostokoltam olvasva, de idetaláltak az arabok is, felàllították a grillt, sütögettek, heverèsztek, az adófizetök pénzéböl, az enyémböl is, mert nem volt elég a negyvennéhány év adózásra, a nyögdíjasok is adóznak, ezek azok, akik szaporítják az ország lakóit, nègerek itt még nem voltak tegnap, de csak idö kèrdèse

Tudom Franciában még sz@rabb a helyzet, csak menjél haza, az a jó döntés, gondolom még megvan a kedvesed, ha nem lenne meg, van egy csomó fiatal egyedülállò nö, a fiúk ùgyis korán halnak, Ti tök jó helyzetben vagytok, találnál másikat, nem úgy mint én, pedig nèha, nem mindig, jó lenne egy támasz / társ, de nincs
Itt úgy mondják *nicht stationär, nur ambulant* !

Engem ideköt a családom, nem helyettesítenék öket az otthoni rokonok, nem làtnàm az unokáimat felnöni, így se fogom megérni, míg házasodnak , de lèlegzek, ez van

.:: Szervusztok ,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak RSándor offline - 2018. július 26. 20:51
RSándor
Elnézést kérek amiért a nagyok dolgába belekottyogok , de nemtudom megállni Rigó Tibi által lekezdett kis társalgás szónélkül hagyását .
Magam csak Nándinak tudok igazat adni mert szerintem nekünk "öregeknek" akik 30-50 évet tlltöttek valahol "Hazájuktól" távol más országban nagyon nehéz lenne megint megszokni az "Otthoni" környezetett . Az igaz , hogy szivem szerint inkább már tegnap költöztem volna haz mintsem ma , de értelmem aztmondja , hogy az nemlenne egészséges !
Ennek több oka is van igy cssak egyett - ketött emlitenék meg , mi már inkább egy "rozsaszinü" szemüvegen át látnánk mindent , értsd keresnék azt ami már rég nincsen , az ifjuságunkat ! A régi barátokat , szorakozóhelyeket , kirándulokat és kapjuk az eggyik taslit a másik utan , hiszen lassan talán a "bandából" egyedül maradunk , a régi Klubbok bezártak vagy lebontották öket . A volt kirándulóhelyek vagy romok vagy az új tulajdonos más irányu használatba vette . NA ez lenne a legkevesebb , de aztán itt jönn a De ! Magam már nemtudnék megint a "Gerö féle" paraszolvenciát elfogadni értékelni mégha itt Németországban nem is magán vagy állami alkalmazottak biztositását élvezem ! Aztán nehogy azt higgyétek ám , hogy mindenki több ezer€-t kap nyugdijként ! A legujabb Média jellentésekszerint a nyugdijasok majd a fele kevesebbet kap nyögdijként mint az ugynevezett létminimum !! és az ugy 1000€ körül mozog a legtöbb nyögdij meg ugy 800 és 1000 körül . Tudom átszámitva huuu de sok ! Igen ám , de ebböl itt kell megélni !

.:: Jól tettétek mindketten, Melinda és Sanyi,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. július 26. 23:32
rigotibi
Hogy továbbgörgettétek az itt hömpölygő véleménygombolyagot, amiről már azt hittem, hogy az utolsó bejegyzésemmel mintegy befejezettnek, lezárandónak tekintettem, kívántam /volna/.
Szó sincs róla, hisz - mint ahogyan látszott, s látszik - mindig akadnak újabb, megfontolandó, eddig ki nem vesézett - szempontok.
Ki nem merném mondani egyikőtök igazát sem, ahogyan az ellenkezőjét sem. Valamennyiünk jövőbeni sorsa azon a döntésén múlik, amit a legoptimálisabbnak tartva hoz meg.
A döntésének meghozatalában vezérszerepet játszó okok, motívumok nem lehetnek szabványosíthatóak, ergo senkire nem erőltethetőek.
Még mielőtt ebbe a társalgásba fogtunk, én már kiépített, alaposan megfontoltnak hitt döntésemen túl voltam.
Haza fogok menni oszt kíísz, mert...
Aztán jöttetek Ti a maradjak, vagy menjek mellett, vagy épp az ellen szóló példáitokkal, érveitekkel. Ki-ki a meglátása szerint - minden bizonnyal nemcsak az irántam érzett jóindulatából, hanem szerzett tapasztalataiból eredeztetettjeiből - írta ide a rám nem tukmálandó igazát.
Ezért - engedelmetekkel - én az utóbbi idők egyik legkorrektebb, talán a leginkább korrekt, őszinte megszólalások gyűjteményének az általatok leírtakat.
Voltak pillanataim, amikor az érveiteket olvasván - pro és kontra - menten a fejemet fogtam, s bólintottam: jól mondod.
De a választásom, a döntésem végére - önzően, s talán fafejűekre is jellemző módon - nem változtattam, változtatom meg.
Nem érzem reménytelennek a helyzetemet, ami az otthoni barátaim, az irántam jóindulatú, segítő szándékkal megáldott emberek számát illeti.Az igaz, hogy amíg csak egyszer-egyszer futottam velük össze - az évenként kétszeri szabijaim alkalmával - s tudták rólam, hogy 'külföldi' vagyok, 'különleges bánásmódban' volt részem. A maflák és az ostobák úgy néztek - nem jól mondom, bámultak /!/ - rám, ahogyan a legelvakultabb hívők sem teszik az imádott istenük előttük megjelenése láttán.
Svájcország - így nevezték a 'híveim', a magukat alattvalónak érzők - a mindenek teteje volt az ő tudatukban, a létező Mennyország.
Hiába mutattam a nyeles szerszámoktól és a légkalapács gyakori használatától kérges, durva tapintású tenyereimet, igazolva remélvén, hogy nem tökvakarással töltöm ott az időmet, egyre csak azt mondták: rejtegeted a millióidat, s most meg bennünket etetsz.
A kevésbé 'súlyos esetekkel' sem volt sokkal könnyebb dolgom.Ők - azok a látszólag nem bunkók - azt mondták: a hülyéket etetheted, de minket nem. Van zsozsód dögivel, mert Svájc nem Jászberény.
Nem többen, mint ketten voltak, akik értelmére számítva elmondtam ugyanúgy a valót, mint ahogyan a léhűtőknek.
Az egyikük egy kocsmáros srác volt, aki addig már nemcsak látott, de olvasott is könyveket, a másikójuk pedig a fogorvos-szájsebész barátom, aki rendbe tette az ábrázatom kirakati részét. Ők ketten értették a csíziót.
Mit fog dobni a gép nekem, ha hazaköltözök ? Több kocsmárosi és fogorvosi ésszel, felfogással bíró ismerőst, vagy már annyit sem, mint régen ?
A kockát elvetettem. Hogy melyik oldalát fogja felül mutatni, ki nem találhatom.
Csendes, horgászvíz közeli helyre vágyom, ahová nem hallik az az őrült csatazaj és ocsmányság, ami az országunk házában, a Parlamentben tombol.

Sok mindenen, s az életem, az időm nagy részén is túl vagyok már.
Érhetnek még engem nagy meglepetések ?

.:: Érhetnek ám,
Email küldése Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak öregszünk offline - 2018. július 27. 10:00
öregszünk
nem fogod a napjaidat horgászással tölteni, tudvalevö, a halak csendesek, az ember társas lèny

Talán benevezel az *utasok* közé, minèl több a jelentkezö, annál olcsòbb

Talán abból fakad ez a gondolkodás, minden idegenbe szakadt hazánkfia gazdag kell, hogy legyen, mert a kanadaiak küldték a rokonoknak a $-t, csak akkor még tányérmosogatásból is milliomosokká válhattak ott, ma már ehhez túl sok tányérra lenne szükség, több a mosogató, mint a tányér.

Èn is hiába mondom, hogy a nyögdíjam nagyobb részét elviszi a lakbér, hiába lakom a fiam házában, ha neki törleszteni kell, adó, elektromossàg, víz, stb. támogatás semmi !

Az egyik osztálytársam öccse mondta legutóbb, ha nem lenne pènzed, nem jàrnál ilyen autóval, nekem annyi se marad, hogy megcsináltassam a fogam, olyan a vérnyomása, hogy az anyja temetésére, a temetö fent van a hegyen, alig tudott feltántorogni, az anyja viszont 98 évet élt .

De vele ki is halt, akiket leginkább ismertem gyerekkorom óta, a bátyám volt anyósa a szomszédom 6 ève halt meg 92 évesen, az egész utcában alig ismerem a népet, az 50 év alatt mióta eljöttem kicserèlödött a lakossàg .

.:: Mint régi, egykori piacozó, vásározó,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. július 27. 23:18
rigotibi
minden otthonlétemkor sokat lebzselek a jászberényi piacon azon néhány, még ma is ott 'árulkodó' kofatársaim között. Mind a napig úgy hínnak, neveznek, ahogyan akkor elkereszteltek engem és a társamat, Móczó Jancsit: 'halas komák'nak, kofák helyett./Érthető, hisz a kofák csak lányok, nők lehettek, s mi ketten pedig igazi jó barátok, komák voltunk.Ott a piacon sündörögve már régebben megismerkedtem az új piacos generáció néhány tagjával, akikkel ma is 'bótolok'. Egy-egy apróságot adok nékik ajándékba - többnyire innen hazavitt sajttal- s ezért a cillagot is lehozzák az égről nekem.
Jó, jó, persze, hogy túlzok, mert a csillagokból nem hogy gyűjteményem, de egyetlen darabom sincs. Ezzel azt akarom mondani, hogy a régi mondásunk máig is igaz: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten is.
Nem környékezem meg még egy jó szóval sem a rongyokat áruló bodzaszedőket - dögivel vannak ott - de pl. a savanyúságokat készítők és árulók kemény és szorgos munkájának eredményeit, a finomnál is finomabb ecetes kisdinnyéikért, céklájukért és a csippantós paprikaféleségeikért /stb/ odaadnám az itt kapha tó valamennyi Bonduelle-t, a menők menői között a legmenőbb konzervgyártó s itt arató összes portékájáért.
Amit értésetekre kívántam adni, ha nem voltam eléggé szájbarágós: az a miliő, amibe születtem s amelyben éltem, ki nem töröltetett az otthonomtól távol leélt több, mint két évtized alatt.
Továbbra is mondom - állva a szavamat - hogy mindegyikőtök érveit, lett légyen az akár pro, akár kontra, megértem és elfogadom, de egyszerre a kettő nem megy.
Mert ugye nem ugyanazt sugallja a lélek, mint a racionális gondolkodásra teremtett emberi agy.
Én a 'majd csak megélek valahogy otthon a halálomig' című játékot választottam, mert ahogy látom az itteni, mostani történéseket /a Benalla féle őrületet pl/ plusz a már eddig bennem is felgyülemlett, a franciák mentalitása, viselkedése elleni rühelletem - így a legpontosabb - szóval nem maradok itt.
Ja, még valami. Az indulattól fűtött verbális csatákon kívül - amelyek egészen a kocsmai hangulatúakká fajulhatnak - soha el nem hangzik egyetlen, érvekkel megtámogatott bíráló szó sem, már mint szemtől szembe. A nem jelenlévők nyírása itt tömegsport, köznépi mulatság. Egy, csupán egyetlen egy srác van a bandában, aki a véleményét soha sem mandínerből tudatta velem, hanem rákoppintott az orromra. Na ő még az, aki a múltkori felsorolásomból kimaradt.
Amikor idekerültem, s belecseppentem ebbe az addig nem ismert galeribe, hónapokon keresztül csak azt duruzsolták a fülembe, hogy majd megtudom, mi a pokol, ha Bebert-rel fogok dolgozni. Oszt miért is no, kérdeztem. Majd meglátod. Minél később, annál jobb lesz neked, így ők. Addig-addig faggatóztam róla, míg nem kibökték: az egy állat. Ordít, őrjöng, s hajt mindenkit állatias módon, ha kell, ha nem. Mondanom sem kell ugye, hogy nem vágytam a vele való munkavégzésre. Ami késett, el nem múlt, beosztottak mellé melózni de úgy, hogy csak ketten voltunk, azaz minden - állítólagos - mérgét, dühét és hangerejét egyedül rám zúdíthatta. Morcos, szótlan fickó, konstatáltam útban a melóhely felé menet első perceiben. Beindult nálam a 'zabszem akció', s látni, érezni véltem a közelgő véget, az enyémet. Nem volt ínyemre, óhajomra a közelgő élve eltemettetésem, így az akkor még nyeszlettebb /még most is nyeszlett/ francia-tudásomat megerőszakoltam, s előállottam a farbával: tudom a többiektől, hogy te vagy itt mindenkinek a mumusa. Rám nézett az orrára biggyesztett szemüvege fölött - no még azt a pofát látni, egy életre szóló emlékemmé vált - s kérdezte, mi a kínom. Elregéltem a róla hallottjaimat, ám mielőtt a végére értem volna, így szólt: én még senki szájából nem hallottam ezt így sz.rok is rá. Nem érdekelnek a fusiban barkácsolt f.szfejek rikácsolása. /Itt népszerűbb és komolyabban veendő a seg..yuk helyi megfelelője, csak a hangulat kedvéért írtam a magyar változatát./
Kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy tényleg egy nagyvaddal nézek farkasszemet.
Magam sem tudom, mi volt annak a gondolatomnak az inspirálója, aminek folyományaként a következőket mondtam neki: van egy orvosi, pecsétes igazolásom, ami arról szól, hogy én a hangos beszéd hatására kiszámíthatatlan viselkedési anomáliákat vált ki.
No, nem így szó szerint, de amit akartam, elértem. Egy mukk - ami nem sok ugye - annyi sem hagyta el a száját egész nap az emberi hang decibelben mérhető határértékén, a tűréshatáron túl.
Megismertük egymást, s mondhatom, az utolsó pillanatig betartotta az általam felvázolt játékszabályokat.
Valahányszor, amikor őt rendelték ki egy k

.:: Csalóka a karakterszámláló, Druszám.
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak rigotibi offline - 2018. július 27. 23:24
rigotibi
Engem most becsapott. Közel kétszáz pöttyentést engedélyezett volna még a kijelző, amikor az így is csonkán maradt jegyzetemet befejeztem.
Mit kell figyelnem, mit rontottam el ?

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/