Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2018 október 21, vasárnap | 42. hét | Orsolya, Zsolt
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Rolóhúzó evezőstúra

Rolóhúzó evezőstúra

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2018. szeptember 25, kedd 18:28
Rolóhúzó evezőstúra

Elrohant velünk ez a nyár! A hétvégét még kihasználandó, péntek délután lehúztam a fiammal Gemencre egy búcsú evezőstúrára. A korábbi nyárias idő erre sikeresen elfintorította magát. Ennek ellenére vagy kéttucatnyian így is összejöttünk. Szállásunk eléggé visszafogott egykori kollégium féle volt, mely nem csak nyomokban őrizte a szocializmus letűnt kényelmetlenségeit. Büféje ugyanakkor az egykori westerfilmek szellemét idézte. De mi nem vagyunk ilyenkor igényesek. Csak úgy, mint a manapság nagyon elszaporodott zöld vándorpoloskák, melyek szívesen menekültek a szobáinkba és hozzákezdtek áttelelésükhöz a függönyökön. Hogy némi tudományt is vigyek az írásomba, a Wikipédia szerint: „ (Nezara viridula) növényi nedvekkel táplálkozó kártevő rovar, inváziós faj. Hazánkban 2002-ben figyelték meg először, azóta egész Magyarországon elterjedt és jelentős kárt okoz kertészeti és szántóföldi kultúrákban, de az utcai fákon is megél.”

Tervünkben szerepelt az úgynevezett gemenci Vén-Dunán az iszap felkavarása. Hiszen ilyen kis vízállás mellett nagy reményeink azért nem voltak. Meg hát a szarvasok is ilyenkor bőgnek, így gondoltuk, hogy a csökkentett fizikai élményt akusztikaiakkal egészítjük ki.

A programot színesítendő, egy hajnali, vízről történő napfelkelte-nézést is 50 százalékig abszolváltunk. Mert mi hajnalban fel is keltünk, de a nap meg nem. Pontosabban vízre szálltunk még sötétben 5.45-kor és a Duna közepét vettük célba. Hat óra után a komoly didergést egy gyér derengés váltotta fel. Mikor már a köd is köddé foszlott, egyes felhők peremén kőrben enyhe pír jelent meg és visszatükröződött a vízben is. Mondjuk csúnya éppen nem volt. De a meleg ágyban történő fekvés még szebb lett volna. Ilyenkor eszembe jut, hogy fiatalon még három órás alvás is elég volt, /főleg egy szemre számítva/, ma meg már dioptriánként kellene ennyi.

Viszonylag hamar visszatértünk szállásunkra. Reggeliztünk, majd mikor az idő már annyira felmelegedett, hogy egy kényes eszkimó is simán elhagyhatta volna az igluját, akkor főprogramként újra vízre szálltunk. Klasszat eveztünk a második jobbkanyarig. Viszont itt elfogyott a víz. De mivel előrébb további víztükör látszódott, hát pár száz méteren átcipeltük a kenukat, majd eveztünk tovább. Közben vártuk a beígért vízre inni lejáró szarvasokat. Persze ez kettős érzést keltett bennem, mert ha még azt a kicsit is kiisszák… De ők meg szerintem arra vártak, hogy mi tovább evezzünk. Így aztán kölcsönösen nem háborgattuk egymást.

Egy idő után azonban tényleg elzárták teljesen a csapot. A meder olyan hosszú finom-homokos országúttá változott, hogy ha mondjuk a kanyarban feltűnt volna egy tevekaraván, őket sem éreztem volna itt testidegennek. Így aztán evezésünk idő előtt elnyerte az ő befejezését. Visszafelé megismételtük a korábbi gyötrelmeket, de a már időközben megjelent orkánszerű szembeszélben. A szél alanyi tulajdonsága, hogy a vízen mindig szembe jön. A leírt eseménysorral le is záródott számomra az éves evezős szezon.

Még szerencse, hogy evezős körökben ismert, hogy a vízhiányt este alkohollal elég rendesen lehet pótolni. De azért óvakodtunk túl sokat inni, mert még az éjszakai szarvasbőgés meghallgatása előttünk volt. Este kilenc óra körül fejlámpákkal felszerelkezve, bevetettük magunkat az erdőbe. Hosszabb várakozás után felhangzottak az elnyújtott mély hörgésszerű morgások. Néha ugatásszerűbe csaptak át. Látni semmit nem láttunk, de érdekes volt hallani, ahogy az egyik irányból felbőg az egyik, majd egy kilométerről jön rá a válasz.

Végül nem is az evezés fáradalmaitól, hanem az emelt szintű maligánfoktól és a kialvatlanságtól kovályogva tértünk nyugovóra szobánkban, mely annyira volt csak kényelmes, mint egy utcazenész hegedűtokja.

Vasárnap kisvasútazásra és gyalogtúrára váltottunk. Ez már hozta a várakozásainkat. Pörbölyből indultunk, az idei nagy vadásztrófea, a hatalmas pörbölyi bika januári kilövésének közeléből. Agancsa páratlan 22-es volt és a jobb száron 11, a bal száron 9 ággal rendelkezett. Az erdő még nem őszies, nem tarka, de már rajtra kész. Láttunk néhány vaddisznót közelről. Szép szarvasbikát távolról. A program végén meg hazaútban belazultunk a Paksi Halászcsárdába. A vegyes-halászlé minősége kiváló, mennyisége kielégítő volt. Különösen úgy, hogy én még jelentős belsőséggel is megvadíttattam.

Szóval így vetettem véget az idei vizes szezonnak. Most már csak kibírom valahogy nyárelejéig.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
3 hozzászólás
.:: Zsolti, bazmeg!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2018. október 01. 10:15
bubuka
Ez egyszerűen zseniális. Nem menné vissza, és azt is megírnád?
Hihetetlen figura vagy.
Bearanyoztad a napom.
Elmentem ezt az írást, és nehezebb napokon felolvasom magamnak.
Gratulálok, és köszönöm.

.:: Kedves Bubuka!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2018. október 01. 15:51
Zsolt52
Szívet melengető, mikor egy szakértő méltatja írásomat! Olyan ez számomra, mint mikor a viharos égből a villám egy pillanatra még jobban megvilágítja a már amúgy is fényes világítótornyot. Hálámként az öröklét italát már szedem is ki a hűtőből és bontogatom a Te egészségedre.

Mit mondjak? Most is frenetikus eufóriába kerültem. Ilyenkor úgy érzem, hogy szinte vizelde számomra az egész világ. És ez ebben a korban már egy másfél kielégülés. Azt a két jelet írásod végén, meg egyenesen úgy fogadom, mint a muzsik csókját.

Pedig hányan mondták már nekem műveimet olvasva, hogy öreg, te ezt az írást jól elszabtad. Csak két mássalhangzót felcserélve…

Egyben el is érzékenyültem véleményed olvasása közben. Kapkodtam csak megilletődésemben a levegőt, és az oxigénmolekulákat egyenként kellett kivadásznom belőle a tüdőm számára. Mert hozzászólásaid tartalma mindig ütős, mindig olyan erős, hogy azonnal beszűkül az ember szemhéja tőle. Én mindig szeretem ha itt vagy! De nincs belőled fél adag?

Igazából mindig tiszteltem én is munkásságodat. Annak fordulatokban bővelkedő, de mégis életszerű gondolatmenetét. Amilyen világosan Te látod a világot, Neked sosem kellett megtorpannod gondolkodni, hogy melyik irányba csavarj be egy csavart.

Eddig csak rémálmos éjszakákon mertem gondolni rá, de most megerősítetted lelkemet abban, amit már régóta tervezek. Mármint itteni írásaim közül a frenetikusabbakat beválogattatni az „Irodalom mélypontjai„ című antológiába.

De, hogy a Te írásaidat is elismerjem, illetve fenti megalapozott dícséretedért ne maradjak adós, most új ötletben gondolkodom. Közös műveinkből megjelentethetnénk egy meghatározó irodalmi kötetet „Nincs már lejjebb” címmel. Lelki szemeimmel látom már, ahogy érettségizők ezrei szidnak majd, mikor az irodalmi tételüket kibontják. Kell ennél vonzóbb perspektíva?

.:: Sipos Józsit tudnám idézni:
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak bubuka offline - 2018. október 02. 18:02
bubuka
"Heee! Ne szo...juk mán egymás f...át!
Az utolsó bekezdésedre viszont reagálnék.
Az ötlet nem rossz, de nekem már nincsenek ilyen jellegű ambícióim, ugyanis voltam már korábban tananyag, nem nagy cucc.
Igaz csupán a helyi ipari iskola esti lakatos képzésén - ahol a közben befutott, volt lakatos kollégám, akiből gyakorlati oktató vált - engem citált a kis nebulóknak, miszerint: "Ha nem így csináljátok, úgy jártok, mint a hülye Csillag Béni, aki '75 -be beleköszörült a saját térdibe."
Valóban megtörtént, akkor nem volt az annyira vicces, mivel a csont is kilátszott. Majd egyszer lehet elmesélem.
Ami viszont élénken megmaradt, és amit ma már még elképzelni is elég nehéz, a kórházban Kecskeméten, demonstrációs eszközzé váltam. Mivel nem kelhettem fel néhány napig a műtét után, egy délelőtt meglepett a főnővér vagy 8 - 10 nővértanonccal, és ha hiszitek, ha nem, rajtam gyakorolták, hogyan kell az ágyban fekvő beteg haját úgy megmosni, hogy ne legyen vizes se párna, se paplan, se matrac.
Óriási buli kerekedett belőle.
A vége az lett, hogy szem sem maradt szárazon, meg se párna, se paplan, se matrac.
Mindenki fetrengett a röhögéstől, kivéve a főnővért, ő csak a sarokban kuncogott.
Szóval érted már miért nincsenek ilyen jellegű ambícióim?

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/