Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2021 szeptember 18, szombat | 37. hét | Diána, József
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Tánc

Tánc

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2021. május 07, péntek 09:59
Koronavírus

Egy kedves ismerősöm érdeklődött a napokban a tánc iránti viszonyomról és küldött két rövidfilmet, ahol csinos koreai lányok ropják – bűbájosan.
Erről eszembe jutott pár dolog, megosztom veletek.

1.
Kb. 10 évvel ezelőtt eljutottam Kínába egy üzleti delegációval. Reggel fél 6-kor érkeztünk Pekingbe, a reptérről egy óra múlva már úton voltunk a városba. Bámultunk a buszablakból, egy egészen más világ tárult elénk. Az idegenvezető elmondta, hogy mivel még nagyon korán van, megállunk egy parkban, mert vasárnap van és ha ott sétálunk egyet, meglátjuk hogyan él az átlagkínai. Már az úton tapasztaltuk, hogy ahol volt szabad néhány négyzetméter, ott tömegével tajcsiztak, ugyanazt a mozdulatsort, ugyanazt a gyakorlatot végezték kicsik, nagyok, öregek, nők, férfiak vegyesen. A parkban aztán jöttek a további újdonságok. Az első egy sportpark volt – csak öregeknek! Meghatározhatatlan korú nők, férfiak – de rengetegen - nyújtóztak, kerekeztek, gyűrűn gyakorlatoztak, felemás korlátot használtak és fene tudja mi minden herkentyűn tornáztak. Nekem a legjobban a fekvőtámaszban versenyző bácsik tetszettek.
Aztán jöttek az éneklők. Játszott egy nagy zenekar és köréje sereglettek az emberek, lelkesen énekelve számunkra teljesen érthetetlen dalokat, de a hangulatból indulókra lehetett következtetni. Úgy spontán ötszázan lehettek. Láttunk tollasozókat, opearénekeseket, nádsíposokat, kézimunkázókat, birkózókat, mindenki csinált valamit – aktívan. Mondom vasárnap reggel hétkor. Aztán egyszer csak valami más zene hangzott fel, mert valaki letett a földre egy sima szalagos magnót és vagy ötven nő egyszerre kezdett táncolni. Az ismeretlen koreográfus alapos munkát végzett: jól átmozgatta őket, de közben megmaradt az a tipikus ázsiai légies mozgása a nőknek. Csak álltunk ott és bámultuk őket és le voltunk nyűgözve. Belém égett az a kép, sokszor eszembe jut.
2.
Az történt, hogy el akartunk menni táncolni tanulni. A szomszéd faluban salsa tanfolyamot hirdettek ötven felettieknek, hát nosza, menjünk. Az első óra jó hangulatban telik, megtanuljuk az alaplépést és az alapforgást. A tanárnő lelkesen és hosszan mesél a tánc eredetéről, elmagyarázza, hogy ez egy abszolút férfi-irányítású tánc, nincs beszéd, csak finom mozdulatok, test a testhez simul , a nő alárendelt szerepet játszik és a férfi apró kis mozdulatokkal jelzi, hogy mi következik. Ok, megértettük. Indítja a zenét és azt mondja, hogy ő most nem utasít, az elmondottak szellemében táncoljunk és akkor forogjunk, amikor azt a pár férfitagja akarja. Mi is táncolni kezdünk. Alaplépés. Alaplépés, alaplépés. Várom az irányítást a páromtól, de semmi nem történik. Körülöttünk mindenki forog, mi csak ropjuk az alapot, már a tanárnő is érdeklődve figyel ránk. Majd megszólal az én drága párom, de jó hangosan: na, most figyelj!! A tanerő (is) sírt a nevetéstől. És mi oda többet nem mentünk…
3.
Pár éve meglátogattuk az Olaszországban élő barátnőmet. Ildivel együtt voltunk Ilmenauban, együtt jártunk főiskolára, sőt egy időben még dolgoztunk is egy helyen, de aztán ő Olaszhonba ment férjhez, kint él több, mint 30 éve. A kapcsolatot tartjuk, sokat levelezünk, kicseréljük a világgal kapcsolatos gondolatainkat, megosztjuk gondjainkat és olykor találkozunk is. Most mi mentünk hozzájuk, Rómától 150 km-re laknak a tengerparton. Várnak a reptéren, találkozás, nagy örömködés, gyors beszámolók, programtervezés, megyünk velük Pescarába. Ildi már korábban is beszélt valami táncklubról, meg tánctanárnőről, de nem vettem komolyan, mert ő mindig is hajlamos volt egy-egy dologba hirtelen belekapni, majd elereszteni. De most újra felhozta és elmondta, hogy holnap este két másik táncklubbal lesz találkozó és foglaltak helyet az étteremben nekünk is, megyünk, ugye jó? Jó. Mindegy nekünk hol vacsorázunk. Másnap este a tengerparti étterembe érkezve már gyanakszom, hogy itt más is lesz, mint vacsora, mert túl nagy a hely, de nincs idő semmit kérdezni, mert olaszok, nyüzsögnek, hangosak, lelkesen üdvözölnek minket, a külföldieket, etetnek, itatnak, alakul a jó hangulat. Majd hirtelen a mikrofonhoz lép valaki, felkonferál valamit és a tömeg lelkesen tapsol, kiabál. Aztán megszólal a zene és mindenki (!!!) feláll és kimegy a táncparkettre táncolni. Ugyanazt a koreográfiát ropja többszáz ember, férfi, nő, fiatal, öreg, béna, sánta, láthatóan nagy élvezettel és nagy gyakorlattal. (Ildi barátnőm kitűnik kecses mozgásával, meglátszik, hogy anno tagja volt a KISZ Központi Táncegyüttesének.) Az első számot második, harmadik, sokadik követi. Különféle stílus, van rock, rumba, cha-cha-cha, keringő, stb. és mindenki tudj, ugyanazt a mozgássort végzi, tökéletes összhangban. Csodálattal bámuljuk őket, csak mi ülünk, mindenki más táncol. Mikor vége az első blokknak és Ildi visszajön Peppinoval az asztalhoz, elkezdem kifaggatni. Kiderül, hogy ez egy új olasz mozgalom, egy tánctanár találta ki, ő írja a koreográfiát. Kialakult egy országos hálózat, a városokban vannak tánctanárok, akik megveszik a koreográfiát és betanítják a klubba járó tagoknak. Nincs ingyen, fizetnek 20-30 € díjat havonta, de hetente kétszer 2-3 órás edzés van és időnként „össztánc”. Ezt láttuk mi. Megint csak az tudom mondani, mint Kínában: le voltunk nyűgözve! Micsoda óriási gondolat! Garantált a jó hangulat és az egészség. Láttam, hogy egy agyvérzés utáni félig béna nő is táncolt! Sokáig dédelgettem magamban a gondolatot, hogy meg kellene valósítani itthon is, de az első magyaros reakciók után feladtam. Marad az irigykedés.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
« A coronavírus és az én lelkem ^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
2 hozzászólás
.:: Bizony
Email küldése Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak öregszünk offline - 2021. május 07. 11:16
öregszünk
nekem nagyon hiànyzik, majdnem minden hèten, az NDK-s idöben egy héten háromszor volt rèszem benne.

Az egyesülès utàn, azon kìvül, hogy a nagy rèsze a nèpnek áthùzott nyugatra, el is adtàk egy berlini pacáknak az egész létesìtményt,befürödtek vele, mint annyi minden keletnèmet èpítménnyel.
KZ / Kazett volt a neve, nem a haláltáborokra hajazva, hanem Kultúrzentrum-ra èrtve .
Lebontották, most èpül a helyère az ùj uszoda, tàn müködtetnek majd benne màst is.

Ha nem lennènek ezek is bezàrva, ide járnèk :
www.sonnenblick-schwabthal.de www.tanzalm.de

Èppen tegnap nèztem, nem-e nyitottak ki, de nem àm, ide teljesen kevert nèp jár, csak a tánc kedvèèrt, a Tanzalm szerdàkon csak a tàncot, ismerkedést szolgàlja, ugyanez érvènyes csütörtökön a Sonnenblick-ben

De nem èrtettem mi indult be ezzel *na most figyelj* ?????

.:: Melinda,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2021. május 08. 10:14
kalucsni
nincs beszéd! A férfi finom mozdulatokkal irányít, nem pofázik. Főleg nem üvöltve... Így már érted?

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/