Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2021 április 11, vasárnap | 14. hét | Leó, Szaniszló, Glória
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » OCSÚ-15 helyett

OCSÚ-15 helyett

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2021. január 01, péntek 10:46
OCSÚ-15 helyett

KEDVES ISMERT ÉS ISMERETLEN NDK-S BARÁTAIM!

Elérkeztünk egy bonyolult évnek az ő végére. Évekkel ezelőtt rászoktam, hogy újévi köszöntőként rendszeresen felteszem ide egy-egy Ocsú művésznevű írásomat. Amihez aztán az év folyamán bárki, mindenféle máshova nem illő témát beírhat. Például a 2015 évi Ocsú-5-höz fél év alatt 254 hozzászólás, és - ha hinni lehet a számlálónak, akkor - 57528 olvasás született. Azért nem több, mert már ujjzsibbasztó volt az aljára tekerni, így újat nyitottam helyette. Ezennel érdeklődés hiányában ezt tovább nem teszem.

Viszont most főleg azoknak, akik ezeket olvasták (de a többi egykori NDK-snak is) megpróbáltam gondolatokat összeszedni az elmúlt évről. Fogadjátok ezt szeretettel! Hálát nem várok érte, bár némi - és nem csak jelképes összegű - pénzbeni támogatás még éppen ráfér a számlámra. Igazából itt most nem tettem mást, mint az általam ismert latin betűkből tetemes mennyiséget majdnem random sorrendben egymás mögé helyeztem, ezeket megspékeltem szóközökkel, és megfűszereztem írásjelekkel. Alapjában véve a Nobel-díjas írások is ilyen módszerrel készülnek. Csak nekik szerencsésebb sorrendet dobott ki a random. Nos, aki még nem aludt el rajta, annak most következik a lényeg.

A vírus miatt többnyire korlátozva vagyunk és így megváltozik az életünk. Szétszálazhatnánk a történéseket jó és rossz dolgokra. Például jó lehetne, hogy több időnk van mindenre, családon belül egymásra is, és kapkodás nélkül, nyugodtabban élhetünk, többen otthonról dolgozhatnak, stb…

De jellemhibám nem engedi, hogy teret adjak a felhőtlen örömöknek és kéj tölti el belsőmet, ha kihangsúlyozhatom a helyzet rossz oldalait is! Mert nekünk, még elfogadható egészségi és szellemi állapotban lévő másodjára fiataloknak, nem jó ez a járványos időszak. Egyik hátránya, hogy nagyon bekorlátoz. Meggyőződésem, hogy ha az ember hirtelen felhagy azzal, amit négy évtizedig rendszeresen csinált, akkor a kényelmes változás hamar ront az állapotán.

Saját példámmal érvelnék. Mert hát hogy is néz ki mostanában egy napom? Kezdem a reggellel. Például én, aki hetente ötször időben felkeltem és csak hétvégén adatott meg nekem, hogy egy kicsit tovább ágyban maradjak, most idővel, szinte magamnak is észrevehetetlenül, lassan ellustulok. Ezzel párhuzamosan viszont több időm van – eddig is meglévő, de mostanáig idő hiányában ezekkel nem foglalkozó – nyavalyáimnak elemezgetésére. Mert eddig az egészségem, csak úgy érdekelt, mint a szabadesés. Ahogy esik, úgy puffan! Most meg már kékre tapogatom magam, ha valamim fáj, és szinte főorvossá képeztem ki magam a netről. Ezért tehát már eleve rosszabbul indul a napom, mint az aktív időszakomban. Na, aztán meg a tükör! Régebben csak kapkodó borotválkozás közben vetettem bele egy pillantást. Hogy pontosan hova ragasszam vérző arcomra a tapaszt. Most meg van időm nézelődni. És fancsali ábrázattal állapítom meg, hogy úgy nézek ki, mintha rólam készítették volna az első barlangrajzot. És ezen már a ránc elleni krémek is csak akkor segítenének, ha azokat vastagon a tükörre kenném. Hiába, meg kell állapítanom, hogy köztes állapotba kerültem. Már öreg vagyok a rock and rollhoz, de még fiatal a tolószékhez.

Tartásom is romlik. Nejem néha rám szól, hogy hogy állsz ott? Hátad egyenesítsd ki, hasad húzd be! Most keserítsem el azzal, hogy ez már be van húzva? Észrevettem azt is, hogy romlik az erőnlétem! Tavaly még fára másztam. Igaz, hogy egy nagyobb kutya inspirált rá, de most már nem merek leülni egy alacsonyabb sezlonra sem, mert fél napig tart, amíg felállok róla. Ilyenkor gyakran elgondolkodom a régi szép időkön. Mert nekem is, mint mindenkinek, vannak kedvenc gyerekkori emlékeim. Például az, hogy nem fájt a nyakam, meg a hátam. Meg reggelenként nem úgy ébredtem, mintha egy utcazenész hegedűtokjában aludtam volna.

Minimális rendszerességet meghagytam azért most is az életemben. Például, ha kell, ha nem, reggelente megmosdom. Különben olyan illatom lenne, hogy a közelemben még Poirot felügyelő is szívesen lemondana híres szimatáról. Mivel nem kell rohannom dolgozni, így a reggelim meglehetősen elnyúlik. Visszatérő kérdés ilyenkor, hogy az elhízás elleni teát négy, vagy öt cukorral igyam-e? De hát mi egyéb reggeli problémája legyen egy bőven 60 feletti embernek, ha már éppen túl van a vérnyomása mérésen, a derékfájás meg ma valahogy nem kínozza? Mondjuk nálam állandó program, hogy hosszasan elgondolkodom a délelőtti téblábolásom után, hogy mi a fenétől lett már megint koradélután? (Édesapám mondta annak idején, hogy a nyugdíjasnak csak 18 órából áll a napja. Szerintem túlszámolta!) Néha azt hiszem, úgy rohan el az időm, hogy semmi hasznosat nem hajtok már végre a napjaim során. De aztán azzal nyugtatom magam, hogy nyugdíjas éveimben is több mázsa széndioxidot lélegzem ki a növények javára.
Aztán gyorsan elérkezik az ebédidő, utána meg itt a jól megérdemelt szieszta ideje, amihez a szomszédból mulatós zene dallamai teszik eklektikussá a szimultán zenei kínálatot.

Esténként rendszeresen bekapcsolom a TV-t. Közben a csatornákat állandóan váltogatom. Mert utálom, mikor az izgalmas reklámokat megszakítják unalmas filmrészletekkel. Meg celebekkel, akikkel Dunát lehetne, s kellene is rekeszteni. A híradóban megcsodálom az aznapi politikust, aki erkölcsileg lenullázta magát, de olyan mértékben, hogy a nullák végül is mind a bankszámláján kötöttek ki. (Ezt mástól hallottam, de találó!) Mire végiglépegetek a közel száz csatornámon, melynek műsorszerkesztése olyan, hogy csak az egy bites üzenetek értelmezésére képes nézőt tudja lekötni, elálmosodom. Kis esti olvasás, aztán alvás. De ha így folytatom, akkor tavaszra olyan kövér leszek, mint a kínai telefonkönyv.

Persze lennének azért komoly teendőim, de azokhoz meg nincs kedvem. Minap is szóltak itthon, hogy vissza kellene szerelnem a falba a nemrég (persze nem általam végzett) porszívózás közben kirántott konnektort. De ebben a történetben egy kitűnő drámai bonyodalom magva van elhintve. Mert én nem szeretem, ha kéretlenül osztják ki rám a hősi szerepeket. Meg nagyon óvatosan és szakszerűen kell eljárni az ilyen munkákkal. Hiszen a munkahelyemen többször is dicsértek, hogy jó vezető vagyok. Erről eszembe jutott egy favicc: - Mi az, drót végén van és fekete? - Kezdő villanyszerelő. Nos, ez a humorfaktor az, ami gyakran segít nekem átvészelni a kellemetlen helyzeteket. Néha meg az, hogy leülök ide a gép elé, és megírom őket. (Egyébként írásaim sorra jelennek meg az „unalmas.hu” portálon, melyet gyakran a „szanalmas.com” is átvesz.) A kiesett konnektorral közben meg úgy vagyok, hogy úgysem szalad el vele senki. Bár reménykedem…

Egyébként hallottam a minap a rádióban, hogy ma Magyarországon, a mai 60 éves férfiak még várható átlagos életkora + 18 év. A nőké viszont + 22 év.
Ez azt jelenti, hogy az átlag szerint nekem még pont 10 évem van hátra. Most az a dilemmám, hogy ha esetleg átoperáltatnám magam később nővé, akkor még további + 4 évet élhetnék. Azt kell viszont súlyoznom, hogy milyen minőségben tudnék 78 – 82 éves hölgyként tovább élni itt köztetek. Még gondolkodnom kell az ügyön…

DE ADDIG IS KÍVÁNOK MINDENKINEK VIDÁMABB, NYUGODTABB ÉS VÍRUSMENTES 2021-ES ÉVET!
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
4 hozzászólás
.:: Mindenkinek
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Ferkó offline - 2021. január 02. 09:44
Ferkó
azt kivánom,hogy még sokáig éljünk.Én már a 77-diket taposom és még van nekem legalább 10-20 évem.Nem adom vissza a nyugdijamat ezeknek a ficsuróknak.Zsoltinak üzenem,hogy 60 után még sok sok évünk van,az átlag nem mindig érvényes.íkivétel erősiti a szabályt tartja a mondás is.Még az ndk-ban megalapoztuk az életünket - én oda is nösültem és még ma is együtt vagyunk 53 év után is - és sokáig akarjuk élvezni az életet.Gondolom sokan vannak hasonlóképpen!2021 adja meg nekünk az egészséges hosszú életet!

.:: Zsolt!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ercsilakó offline - 2021. január 02. 12:46
ercsilakó

.:: Beledumálok a "Nagyok" dolgába.
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Leipzig6871 offline - 2021. február 05. 14:44
Leipzig6871
Ép jókor léptem bele. Azért egy -két dolgot, / 1-2 / dolgot
megmagyaráznék. Lehet hogy te öreg vagy a rock' and rollhoz. Jéé!! Te hova jártál. Mert hogy én híztam egy cseppet, olyan 14-15 kilót tavaly március óta, de ez a hiány mozgás okozta. Hogy meddig élünk 1 x-Ű. Kiírtam a kocsim hátuljára, hogy nyugger vagyok, és jelenleg költöm az örökösök pénzét tehát szándékom van lenullázni a kontómat és eszembe jutott az is, hogy adósságot is lehet örökölni.Maradok üdvözlettel az eredeti : Kokó









.:: Te Eredeti Kokó!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2021. február 05. 21:41
Zsolt52
Az nem jó hír, hogy a 60 évvel ezelőtti adonisz testedet további komoly kilókkal terhelted meg. Gondolj arra, hogy manapság a tánctermek ajtaját meglehetősen keskenyre méretezik. És hiába megy még neked a rock' and roll, - tehát tudnál még gurulni a táncparketten szamovár testalkatú hölgyekkel - ha nem tudsz bejutni oda. De tartok tőle, hogy ha mégis bepréseled valahogy magad, akkor meg az oxigénmolekulákat egyenként kell majd kivadásznod a tüdőd számára.

Mondjuk értelek én téged, hogy a vírus majdnem mindenkinél csökkentette a mozgást. Én sem fogok már felkerülni a mérleghinta legtetejére. Tulajdonképpen nem is baj, mert mostanában úgyis csak szédültem odafent.

Viszont mit vágsz fel itt a kocsidra kiírtakkal? Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod egyáltalán a kocsidat a parkolóban. Mert ha nem, akkor újra "kimaradsz éjszakára”, mint annak idején. De számodra ez most azt jelenti, hogy a kertben alszol. Meg különben is vigyázz a vezetéssel, mert elérkezhetsz oda, mikor a legpocsékabb zambiai sofőr is közlekedésbiztonsági szakértő már hozzád képest. Tehát ne a kiírások számát növeld a kocsidon, ezzel a kilátást is csökkentve, hanem próbálj csak egyszerűen boldog lenni! És örülj már annak is, ha a hot dogban a virsli majdnem lenyúlik a kifli aljáig. És a ketchup nem hagy nyomot a pulóvereden.

Mert amiről te meg én álmodozunk, azok az idők úgy eltűntek már, mint temetés után a nagyapa arany zsebórája. Számunkra már a kupleráj spalettái rég zárva vannak, hiába van még a szívünk kitárva. Ezzel szemben viszont vizelde számunkra az egész világ. És bele kell nyugodnunk, hogy a hölgyek már nem bámulják meg egykor széles vállainkat, dagadó mellizmainkat. De egy kiadós böfögést szinte már el is várnak tőlünk.

Én benned viszont még mindig azt az optimistát látom, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi. Pedig ha javulni látod a dolgokat, akkor valami fölött elsiklottál! És hidd el, ha eleged van mindenből, és változtatni akarsz - például veszel egy új telefont - azon is ugyan azok az idióták hívnak majd. Előnye viszont, ahhoz, hogy megint utolérhetetlen legyél az ágyban, elég azt csak kikapcsolnod.

Visszatérve a fentebb általad írtakra, az időzítésre nagyon figyelj! Nehogy előbb nullázd le magad, mint a bankszámládat!

De személyedet nem terhelem tovább terheltségemmel.

Üdvözül Téged az eredeti Zsolt52


Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/