Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2021 április 11, vasárnap | 14. hét | Leó, Szaniszló, Glória
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Régi emlékek /Ilmenau, Neuhaus am Rennweg/

Régi emlékek /Ilmenau, Neuhaus am Rennweg/

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2021. március 26, péntek 11:11
Régi emlékek /Ilmenau, Neuhaus am Rennweg/

2014. január 2.-án, hajnali 9 órakor, mikor a „Már megint öregebb lettem egy évvel, de a sírhelyet még mindig nem néztem ki” féle sokkot próbáltam magamtól egy kávéval elhessegetni, megszólalt a mobilom. Egy német számot jelzett ki. Kisebbfajta szentségtörés zavarni az embert az év második-, de nekem még nem munkanapján. Azért felvettem.

A hívás Ilmenauból jött. És sikeres boldog újévet kívánt nekem egy férfihang. Meg aztán reményét fejezte ki, hogy jól vagyok. Persze én tudtam, hogy népszerűségem a szélrózsa minden irányában, a távoli nagy vizeken túl is méltán elterjedt. De most olyan helyről érdeklődtek hogylétem felől, ahol még sosem jártam. Aztán megemlítette az illető, hogy megtudták, a konkurenciájuk, az egyik komoly technológiát gyártó német nagyvállalat, melynek cégem a magyarországi képviseletét 20 évig látta el, felvásárlódott egy multi által. Ennek meg van budapesti csapata, irodája, így nekem kénytelenek voltak felmondani. Mégpedig december 31.-i hatállyal. Mivel most véletlenül már január eleje van – mondta tovább a hang - akkor szabad vagyok, és itt a hatalmas lehetőség. Mármint, hogy dolgozzak velük. Ha igen, döntsek gyorsan. Pontban január 21.-én, kedden 9 órakor várnak. A konkrét napi programot, a szerződéstervezettel együtt, e-mailban éppen most küldték át. Kérnek sürgős visszaigazolást. Ezen kívül meg foglaljanak nekem szobát, vagy a hotelt magam intézem?

Na, még két gyors korty a kávémból, és mi van???

Majd lassan beugrik a dolog. Frankfurtban a vásáron, valóban beszélgettem ezzel a céggel is bizonyos lehetőségekről. Úgy látszik, érdeklődésemet komolyan vették, és leinformáltak. Erre már barátságosabb lettem én is és válaszoltam: - Köszönöm, én is viszont kívánom a felvezetett mindenféle jókat, és megnyitom a mailt, elolvasom, és megy rá a válasz.

Hát gyorsan visszapofozódtam a valóságba. Sírhelykeresés ideje eltolva. Úgy tűnik, van még idefent is dolgom. Itt a lehetőség, építsük fel újra karrierünket. Én, aki akkoriban már faltam otthoni, rosszabb napokra felhalmozott hosszú szavatosságú konzerveimet, mert mit lehet tudni? Most meg egy hosszú távú elkötelezettségbe menjek bele, amiből a kérdéses első haszon, majd csak egy-két év múlva realizálható. Na, mindegy! Vágjunk bele!

Szeretek csúszkálni jégen, de inkább csak az NDK-ból származó 50 éve személyesen importált sárga-fekete színű hokikorimmal. De semmi esetre sem négy keréken. Így voltak ellenérzéseim a téli 900 km-es havas autózásokkal szemben.

Ilmenauban, - ahova az eddigi tapasztalatok szerint szinte hónapra pontosan 61 és fél évente látogatok el, és az első alkalom éppen akkorra esett - szerencsére nem várt igazán kemény német tél. Viszont egy feltörekvő, de még nálunk nem ismert cég, kemény tárgyalópartnerei, igen. Volt idő, amikor még ennél sokkal komolyabb társaságok alkalmaztak, de most ezen vállalat technológiáját kellene értékesítenem. Mégpedig a korábban Magyarországon általam is elterjesztett, és két évtizeden keresztül sikeresen alkalmazott technológia ellenében. Így akkor gyakorlatilag zászlócsere történik részemről, amit nehezen éltem meg. Szerencsére fizikai lehetetlenség szemen köpni saját magamat. De majd megteszi ezt a piac - gondoltam. Mégis elvállaltam. Valamiből élni kell. Meg ehhez már értek. Van piacismeretem és kapcsolatrendszerem is. Meg különben is, a suszter maradjon annál a fánál, amelyiket kapta! Így a szerződés ott helyben megköttetett!

----

Más:
Ezen utazásom alatt – mivel magam ura voltam - ki tudtam szorítani magamnak egy fölös fél napot. Meg néhány tízkilométeres kitérőt. Így valami őrült ötlettől vezérelve (na, ez itt nagyon rosszul hangzik! Inkább a neuhausi NDK-s társak előtti főhajtás jeléül – így jobb, mi?), felhúztam 800 m-re tengerszint fölé, hogy megnézzem Neuhaus am Rennweg települést. Vaj hol dolgoztak, éltek ők? Hiszen olvastam már egyet-mást tőlük. Hogy a környéken fejlett volt az üveg-, és a porcelángyártás, láttam TGYP feltett képeit e tárgyakról, olvastam Admin Tibitől, hogy októbertől márciusig hó szok itt vanni. Meg ez egy csodás hegyi üdülőhely. Az útikönyv szerint „ein Zentrum voll mit Sehenswürdigkeiten”.

Ez mind biztos így is van. Nos, én havat akkor nem láttam. Igaz, mást sem. Egy valami nagyobb kőszerűségre - aminek egyik oldalán abbahagyódott az erdő, a másik oldalán meg kezdődni illett volna a településnek - ki volt írva, hogy Neuhaus am Rennweg. És azután hírtelen lehúzták a felhőt. 10 métert nem látva vakon tapogatództam az autómmal. Ekkora köd a matematika szigorlatomon vett utoljára kőrbe. Olvastam, hogy a település nevezetessége a Geisslerhaus. Gyerekek, én még egy Normálhaust sem láttam itt! Néha felvillant egy – két szép fekete pikkellyel oldalba fedett valami. De, hogy mit borítottak, az rejtély maradt számomra. Gondolom palaborítású házak lehettek. Én meg csak támolyogtam autómmal, lehúzott ablakon kihajolva, az út felfestését mereven követve, egy megdöbbentően hosszúnak tűnő főút végéig. Itt, mikor visszapattantam a ködfalról, megfordultam. Kiszállni nem mertem, mert hanglokátorral sem találtam volna a kocsimhoz vissza. Meg kutyaugatást hallva arra gondoltam, hogy váratlanul rám villanhat egy hatalmas kóbor kutya szeme. Amitől a foga sincs túl messze. Csak abba reménykedhettem, hogy a rossz látási viszonyok miatt, a feltételezett kutya mellém harap.
Innen csókoltatom azt, aki tévedésből ezt írta az útikönyvbe: „Neuhaus ist mit seinen herrlichen Fernsichten über die Thüringer Berge……” Nem idézem tovább. Na, szóval biztos jó lehetett itt a természet közepén 3 évet lehúzni, de azért egy téli ködös fél órát eltölteni, az azért sok(k). Pedig higgyétek el, én ezt a települést akkor úgy akartam látni! De viszont nem ÍGY…

Nehéz szívvel, de visszabotorkáltam az autópályára és folytattam utamat.

----

Na, most irány vissza írásom elejéhez! De már a jelenbe.
Ismert tézis, hogy a történelem ismétli önmagát. Ugyanis ezt az új partnercégemet is felvásárolja most egy multi. Így hét év sikeres együttműködés után, most elköszönőben vannak tőlem. Nem ragozták agyon a dolgot, de nyilvánvaló, hogy ebben nem az eddigi eredményeim - mert azok azért voltak - hanem a korom játszik szerepet. Nekik fiatal mérnökök kellenek, hosszú távú perspektívákkal. De hát igaz a mondás, hogy az ember néha szélvédő, máskor pedig bogár. Mondják, hogy az öregkort nem megérni, hanem elviselni művészet. De legalább felpörgethetem most ezt a sírhelyprojektet...
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
3 hozzászólás
.:: Ilmenau,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2021. március 31. 14:18
kalucsni
wo ist der Himmel immer blau - ez volt a mondóka. Egyébként ez nem igaz, mert sokszor volt kemény a tél, a szél szinte mindig fújt és a közeli bányató vize nyáron sem melegedett fel. Az időjárásról csak ilyen emlékeim vannak. A felvásárlásról meg annyi, hogy a porcelángyárat, ahol dolgoztunk, a 82-es első bezárás óta többször megvette valaki és újranyitotta, míg végül végleg nem akadt új próbálkozó és most már csak az enyészeté. Az irodát az egyetem használja archívumnak, a csarnokok üresek, düledeznek, jobb nem megnézni. Az egyesületi faültetéskor még volt ott egy üzlet az egykori ebédlő helyén, ahol vásárolhattunk, de már az is bezárt.
Zsolt, az üveggyár még aktív? Te talán tudsz róla valamit.

Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline - 2021. március 31. 17:18
Zsolt52
Ez maradt meg, illetve lett belőle.

A NORMAG céget képviseltem Magyarországon hét évig, amíg a Pfaudler konszern fel nem vásárolta. Kiváló ipari üveg termékei, kolonnái, csőköteges üveg hűtői, üveg hőcserélői, vagy akár duplafalú üveg reaktorai voltak, amit itthon a gyógyszeriparban, vegyiparban (BorsodChem, Nitrogénművek, Nitrokémia, stb.) értékesítettem. Oda használják ezeket, ahol már a rozsdamentes acél korrozív szempontból nem felel meg. (Magas koncentrátumú lúgok és savak feldolgozásánál.)
Tehát ilyen formában működnek továbbra is.

http://www.normag-glas.de/en/

.:: Ránéztem a honlapra,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2021. április 01. 07:44
kalucsni
lám az üveggyár címe Auf dem Steine, szóval a realitások talaján van, igazodik a környékhez. Meg is maradt. Ezzel szemben a Porzellanfabrik lakótelepe a Deutsch-polnische Freundschaft névre hallgatott, ami - lássuk be - egy merő antagonizmus. El is bukott a porcelángyártás.
Persze ez egy minden tudományos alapot nélkülöző magánmagyarázat, de hát ráérek hülye lenni.

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/