Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2022 január 26, szerda | 04. hét | Vanda, Paula, Timóteusz
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Újévi köszöntő helyett

Újévi köszöntő helyett

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2021. december 31, péntek 19:20
Újévi köszöntő helyett Újévi köszöntő helyett ...

KEDVES SZEMÉLYESEN ISMERT, ILLETVE CSAK ITT OLVASOTT NDK-S BARÁTAIM! AZOK IS, AKIK MELLETT AZ O.T.-N ELMENTEM, VIDÁMAN BICCENTETTÜNK EGYMÁSNAK, MAJD UTÁNA MAGUNKBAN KONSTATÁLTUK, HOGY FOGALMUNK SINCS RÓLA KI IS A MÁSIK.

Évekkel ezelőtt regisztráltam erre a honlapra, és nem bántam meg. Még mostanra sem, amikor elérkeztünk ennek a bonyolult évnek az ő végére.

Megpróbálok gondolatokat összeszedni az elmúlt évről. Fogadjátok ezt szeretettel! Hálát nem várok érte, bár némi - és nem csak jelképes összegű - pénzbeni támogatás még éppen ráfér a számlámra.

Szétszálazhatnánk a 2021-es történéseket jó és rossz dolgokra. Például jó, hogy a szokásos külföldi nyaralás árát már két éve teljesen megspórolhattuk. Aztán általában többet vagyunk otthon, több időnk van szeretteinkre, sőt mindenre, és így kapkodás nélkül élhetünk. Egyesek, akik a sors kifürkészhetetlen akaratából még dolgoznak, esetleg otthonról is tehetik. A kerti lehullott leveleket is volt időnk idén ősszel összegyűjteni.

De jellemhibám nem engedi, hogy teret adjak a felhőtlen örömöknek és kéj tölti el belsőmet, ha kihangsúlyozhatom a helyzet rossz oldalait is! Mert nekünk, még elfogadható egészségi és szellemi állapotban lévő másodjára fiataloknak, nem jó ez a járványos időszak. Egyik hátránya, hogy nagyon bekorlátoz bennünket. Meggyőződésem, hogy ha az ember hirtelen felhagy azzal, amit négy évtizedig rendszeresen csinált, akkor ez a kényelmes változás hamar ront az állapotán. Ez a két éves vírus miatti kényszerpihenő bizony majdnem mindenkiben hagyott nyomot.

Saját példámmal érvelnék. Szinte magamnak is észrevehetetlenül, lassan ellustulok. Járásomat újabban a leglojálisabb ivócimborák sem nevezhetik rugalmasnak. De valami medveszerű báj azért van benne.

Ezzel párhuzamosan viszont több időm van – eddig is meglévő, de mostanáig idő hiányában ezekkel nem foglalkozó – nyavalyáimnak elemezgetésére. Mert eddig az egészségem, csak úgy érdekelt, mint a szabadesés. Ahogy esik, úgy puffan! Most meg már kékre tapogatom magam, ha valamim fáj, és szinte főorvossá képeztem ki magam a netről. Továbbá megállapítottam, hogy a fejtetőm fényes jövő előtt áll. Ugyanis kopaszodom. Na, aztán meg a tükör! Régebben csak kapkodó borotválkozás után vetettem bele egy pillantást. Hogy pontosan hova ragasszam vérző arcomra a tapaszt. Most meg van időm nézelődni. És fancsali ábrázattal állapítom meg, hogy úgy nézek ki, mintha rólam készítették volna az első barlangrajzot. És ezen már a ránc elleni krémek is csak akkor segítenének, ha azokat vastagon a tükörre kenném.

Az sem jó hír, hogy korábban sem Adonisznak aposztrofált testemet további komoly kilókkal terheltem meg. Hirtelen feltűnt, hogy manapság a tánctermek ajtaját meglehetősen keskenyre méretezik. És hiába préselem át magam rajtuk, ha az oxigénmolekulákat egyenként kell tánc közben kivadásznom a tüdőm számára. Sajnos meg kell állapítanom, hogy köztes állapotba kerültem. Már öreg vagyok a rock and rollhoz, de még fiatal a tolószékhez.

Tartásom is romlik. Nejem néha rám szól, hogy „Hogy állsz ott? Hátad egyenesítsd ki, hasad húzd be!” Most keserítsem el azzal, hogy ez már be van húzva? És ilyenkor magamban sajnálattal állapítom meg, hogy én sem fogok már többet fellendülni a mérleghinta legtetejére. Ugyanakkor visszatérő kérdés reggelente, hogy az elhízás elleni teát négy, vagy öt cukorral igyam-e? Meg aztán sajnos szaporodnak a köveink is. Van akinek a vesekő, másnak esetleg az epekő. Csak egyfajta csökken: a fogkő! Mert ahhoz fog kő.

Mostanában gyakran elgondolkodom a régi szép időkön. Mert nekem is - mint mindenkinek - vannak kedvenc gyerekkori emlékeim. Például az, hogy nem fájt a nyakam, meg a hátam. Meg reggelenként nem úgy ébredtem, mintha egy utcazenész hegedűtokjában aludtam volna. Azután meg nálam állandó program, hogy hosszasan elmélkedem a délelőtti téblábolásom után, hogy mi a fenétől lett már megint koradélután? (Édesapám mondta annak idején, hogy a nyugdíjasnak csak 18 órából áll a napja. Szerintem túlszámolta!)

Napjaim meg gyorsan telnek. Állítólag meg is vannak valahol már számlálva. Közben meg egyszer az ideggyilkos egyhangúság untat, máskor meg a képzeletfárasztó változatosság idegesít.

Szórakozásként esténként rendszeresen bekapcsolom a TV-t. Közben a csatornákat állandóan váltogatom. De előtte még a híradóban megcsodálom az aznapi politikust, aki erkölcsileg lenullázta magát, de olyan mértékben, hogy a nullák végül is mind a bankszámláján kötöttek ki. (Ezt mástól loptam, de találó!) És a politikán kívül mindenhol csak celebek vannak. De annyian, hogy velük Dunát lehetne - s kellene is! - rekeszteni.

De a TV néha az aktuális problémákra is felhívja a figyelmet. Például minap vendég volt Zacher Gábor, a ,,Nemzet Toxikológusa''. Tudod, aki a szemüvege felett lát csak. És így hangzik az új Schimpfwort vele kapcsolatban, hogy: „Hajoljon föléd a Zacher!” Na, szóval ő volt az alanya a riportnak, bár sok állítmány is elhangzott tőle. Például az, hogy az átlag szülő hét percet beszél a gyerekével naponta. Azt is néha rántáskeverés közben. Viszont átlag négy órát nevelődik az ifjú a TV-n!! De nevelés-kiegészítésként, péntek este a gyerek buliba indulása előtt, lenyom a szülő neki egy tömörített fájlt az alkohol, a drogok és a felelőtlen sex veszélyeiről. Egyébként nincs közük egymáshoz. Ilyen nevelés mellett ne csodálkozzunk, ha a gyerek bajba kerül. Mert az ilyen gyerek a buliban tök egyedül van amikor döntési helyzetbe kerül. Mármint sokan vannak körülötte akik hülyeségre csábítják. De akkor pont nincs ott a szülő. (Mondjuk az neki teljes főbelövést és a haverok előtti abszolút lenullázást is jelentené.) Így neki ott egyedül kell döntenie, hogy beszedi-e azt a drogot amit a jófejek szívnak, vagy lefekszik-e azzal a lánnyal, aki már mindenkinek megvolt?

Aztán mire végiglépegetek a közel száz TV-csatornámon, melynek műsorszerkesztése olyan, hogy csak az egy bites üzenetek értelmezésére képes nézőt tudja lekötni, elálmosodom. Kis esti olvasás, aztán alvás. De ha így folytatom, akkor tavaszra olyan kövér leszek, mint a kínai telefonkönyv.

Másik fontos hírforrásom a Facebook. De ezzel is csak a baj van! Nagyon alacsony a belépési küszöb. Bárki kifejtheti véleményét. És sajnos ki is fejti! Ráadásul sok témakőrben két megingathatatlan, jól képzett, több általánost is végzett ellentábor van. Rengeteg állítólagos elől-hátul-doktor nyilatkozatával alátámasztva. És bizony sokan szaladnak a hülyék után. A másik csoport meg a kritikus elemző fajta, akik szerint rajta kívül mindenki bolond. Csak ő egyedül a harci helikopter. Aztán ott van az ilyen egyszerűbb magamfajta, aki csak estin szerezte a diplomáját, nem tartozik igazából egyik táborhoz sem, és billeg a botor vélemények között, mint szarka a dögön.

Például itt volt ez az orosz oltás. Azt mondják, védettség szempontjából nem rossz. De nem utazhatsz vele tisztességes helyekre. És vitatkoznak a működési mechanizmusán is. Egy biztos: a legbeváltabb orosz termékek mégis csak a vodka és a Matrjoska. Mindkettő ugyanazon az elven alapszik. Kibontasz egyet, aztán még egyet, majd még egyet...

Fentiek ellenére elégedett vagyok az életemmel. A helyemen vagyok.
Mert én tudok még örülni a kisebb dolgoknak is. Annak, ha a hot dogomban a virsli majdnem lenyúlik a kifli aljáig. És közben a ketchup nem hagy nyomot a pulóveremen. Igaz, az műszálas, és könnyen mosható. De azzal meg az a baj, hogy a természetben később fog lebomlani, mint én.

És tudomásul veszem, hogy a régi idők, amikről néha még álmodozom, úgy eltűntek már, mint temetés után a nagyapa arany zsebórája. Megtanultam, hogy nem érdemes a legújabb drága okostelefonra sem kicserélni régi készülékemet, mert azon is ugyan azok az idióták hívnak majd fel, mint a régin. Előnye viszont, hogy este elég kikapcsolnom ahhoz, hogy még mindig utolérhetetlen legyek az ágyban.

Alapjában véve optimista vagyok. Mondják ugyan, hogy nekünk már a lemez "B" oldala forog, de reménykedem abban, hogy azon is lesznek még nekem nagyon tetsző számok. Nyáron hiszek abban, hogy a zöld légy a konyhában döngés közben nem a húst, hanem a kijáratot keresi. Persze gyakran aztán rá kell ébrednem, hogy tévedek, és ha tényleg jónak látom a dolgokat, akkor valami fölött elsiklottam. Mert az élet időnként nem is olyan vidám. De legalább a nyugdíjunk nevetséges.

Most már azonban személyeteket nem terhelem tovább terheltségemmel.

Helyette KÍVÁNOK MINDENKINEK VIDÁMABB, NYUGODTABB ÉS VÍRUSMENTESEBB 2022-ES ÉVET!
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

időben növekszik időben csökken
2 hozzászólás
.:: Hát Zsolti,
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak kalucsni offline - 2022. január 05. 09:21
kalucsni
ehhez nem sokat tudok hozzátenni, jól összefoglaltad korosztályunk gondolatait. Mondjuk most törhetem a fejem, hogy a facebookon melyik csoporthoz tartozom, de mindegy.
A vége a lényeg: legyünk nekünk vírusmentes a 2022.

.:: Zsolt!
Privát üzenet küldése Felhasználó profilja
ercsilakó offline - 2022. január 06. 09:47
ercsilakó
Én mindig bírtam, bírom az írásaidat! Most is briliáns voltál!
Mélyen szántó magvas gondolatok.

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/