Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2021 október 20, szerda | 42. hét | Vendel, Irén, Kleopátra

Levél haza, avagy minden elévül egyszer
Történetek az NDK-ból

Kedves öcsém! Múltkori levelemben megírtam a kijövetelkor mi várt bennünket, na az sem volt semmi, azóta a csótányokat kiirtották, meg kiharcoltuk, hogy hetente legyen tisztacsere. Mert ha csak egy lepedőt adnak két hétre, azt egyből nekiadhatják az iskolának földrajztérképhez. Petőfi után szabadon: hegy-völgyet benne lelsz. De vannak új történések.

Az egész a lengyel klubban kezdődött. Nem is tudtam, mekkora testvérek ezek a lengyelek, nagyon egyetértünk velük mindenben, csak néha különbözünk össze azon, melyikünk utálja jobban a ruszkikat, mert mi váltig azt állítjuk, hogy mi, ők meg azt, hogy ők. Aztán eldőlt. Rajtunk 150 évig a török volt, rajtuk a ruszki. Így hát elismertük az ő elsőbbségüket. Különben is az alkohol gyorsan összemossa az eltérő véleményeket. Egyszer bejön egy hülye bolgár, ott döngette a mellét hogy: bulgarszki, bulgarszki. Be volt tépve rendesen. Jól van jól, mondtuk neki, csak álljon már le. Egy vadiúj öltöny volt rajta és azon mórikált, hogy rajta hagyta az árcédulát. rettentően tetszett neki és járkált le, föl. Jóska, a szobatársam, meg odament hozzá, megfogta a lógó cetlit, és megkérdezte, leszedheti-e ezt a vackot, mert azért csak ne csinálja már itt a hülye formáját. A bolgár bólogatott, erre a haver letépte. Na ekkor, a bolgár nekiugrott aztán már kint is voltak a klub előtt a sárban. Igaz, hogy a bolgár nagydarab állat volt, de Józsi Makóról jött, a Honvéd-telepről, azt meg a bolgár nem tudhatta. Egy szó, mint száz, a vadiúj öltönyről gyorsan lekerültek a gombok, a gallér és a zakó egyik ujja, de mi a fenének fityegtette azt a szar árcédulát. Az egésznek az oka az volt. De nagyon tetszett, hogy a lengyelek végig Józsinak drukkoltak, pedig hát ők is csak szlávok. Viszont a bolgárok nem utálják a ruszkikat és ez ugye sokat nyom a latban ide. Arról meg igazán nem tudhattunk, hogy a bulgároknál a fejbólogatás a nemet jelenti.

Hát kérdezted, milyenek a németek. Nem is tudom. Múltkor odajön az abtájlungszlájter, ez itt egy nagykutya, nekem esik, mint bolond tehén az anyja fiának és vakkangat nekem, aztán üvölt, mint a fába szorult féreg, hogy cakk, cakk, lósz an dí árbájt. Na, mondom már meg is utáltam a németeket. Hát másnap meg odajön a siktlájter, ez egy kisebb kutya, az meg aszongya: Péter, niksz zo snell, immer langzám, ruhig, ví dí dojcse kolégen. Hát erre meg rögtön megszerettem a németeket. A fene sem tud ezeken eligazodni. Észnél kell itt lenni, most már forog a fejem mint a szemafór, ha meglátom a rákképűt hajtok, mert akkor dicsér, mindig mondja: szízte, vasz zagte is? Són fíl pesszar. Hogy ez mit jelent, a fene tudja, majd megtanulom ezt is. Lehet hogy azt mondja, dolgozzunk csak beszarásig? Mindent meg lehet tanulni. Mint a gombócevést az üzemi konyhán. Na az aztán. Még egész elmenne, de mindig nyakon öntik valami rohadék barna lottyal, amitől egész pocsék lesz. Józsi a múltkor visszalottyintotta az osztó tyúknak a az ablakon, na volt ám kajabálás, ugráltak szét meg sivalkodtak valamit, hogy zovász, zovász. Na, akkor bár figyelmeztették Józsit, de azóta nem kapunk lottyot a gombócra. Ennyit meg megért az a kis cirkusz.

Na de a lengyel klubnál tartottunk és egész jól belevodkáztunk az éjszakába, hát haza kellett menni, mert reggel sikta van. Józsi még maradt, de Marcival elhatároztuk, megyünk. De csak mentünk volna, mert az utolsó busz is elment. Na, mitévők legyünk, de egy kis magyar fifikáért nem megyünk a szomszédba, pláne nem gyalogolunk 6 kilométert. A lakótelepen a földszinti lakásoknak is volt erkélye, azok alatt tartották a németek a motorokat. Így csináltuk mi is a kolónián. Nosza, vegyünk kölcsön egyet, mert mi szigorúan tartottuk ám az erkölcsöt, hogy lopni tilos. Csendben kitoltuk az útra, mert bolondok lettünk volna ott beindítani. A lakásunk biztonsági zár kulcsa egész jól fordult és már égett a 125-ös Trofin a zöld lámpa. Na, tíz perc múlva otthon voltunk. A motort a kolónia előtt az erdőbe kicsit betoltuk egy dűlőn és otthagytuk. Na nem véletlen néztük mi a Derikket az aerdén, szépen mindent letörülgettünk, amihez nyúltunk. A kolónián még ment a magyar klub, hát még egy kicsit lementünk oda is. Ott egyből kérdezgette D Géza, egy vásárhelyi srác, mivel jöttünk, mert hát a busz. Mondtuk, motorral. Milyennel, mert ugye, nekünk olyan nincsen. De ha már lett, akkor hol van? Mondtuk. Vérszemet kapott, mert neki is pont olyan volt, egy hete vette 100 márkáért és jól le volt rohadva. Na, letudtuk a másnapi siktát, hát most tényleg immer langzám volt, mert olyan másnaposak voltunk. Szerencsére nem volt bent a rákképű nagykutya. Megyünk haza, hát nem ki van írva a faliújságra: Kisz taggyűlés. Megjelenés kötelező, mert szeminárium is lesz. Na, a guga vesse fel. Ott voltunk. Gondoltuk, elszunyókálunk a hátsó sorban, hát erre nem bejön az otthonvezető tirádát tartani. Aszongya: elvtársak, panaszt hallottam, hogy maguk letokosozzák a kollágáikat a gyárban. Vegyék tudomásul, hogy az ő megnevezésük: német elvtársak. Akit meghallok, hogy tokosozik, megfenyíttetem. Na erre feláll egy fazon, és beszól, hogy a tokosok meg úgy hívnak minket, hogy sájzungárn, meg így cigájner, meg úgy cigájner. Persze kitört a botrány, ment a szöveg oda-vissza, mi meg Józsival átmentünk a klubba addig sörözni, búcsúzzanak csak nyugodtan egymás haján. Pedig még maradhattunk volna a klubban, mert mikor visszaértünk, hát nem rám mutat a kisz titkár, hogyaszongya: Tóth elvtárs énekelje csak velem a Vencerémost!? És már be is intett, hogy Desde el hondo crisol de la patria, se levanta el clamorpopular. Hát erre összeszorult a seggem, de mit volt mit tenni. Na, súgom , Józsinak, el kellene innen sunnyogni, de a titkár nem hagyott békét, meg akkor már az agitpropos is hangosan elkezdett dicsérni, hogy milyen jó hangom van. Aztán meg jöttek a jelszavak: éljen a német magyar barátság, de akkor már tanuljuk meg kívülről is: esz lébe dí feszte und uncerstörbáre brúderbund cvísen der dédéer, und mit der ungárise folkszrepublik. Na ahogy átestünk ezen is, mint bolondgyurka a tyúkudvarba, jött a viva csíle, meg éljen a párt, a KISZ, az FDJ, valaki bekiabálta, éljen az FKK, ez itt a nudit jelenti, na ezt éljenezték meg a legjobban. Aztán gyakorolni kellett a május elsejei jelszavakat, hogy le az imperializmussal, le a vietnámi háborúval, egy tag azt kiabálta: le a berlini fallal! Na azt rögtön kiküldték hogy nézze meg, megérkezett-e már a kerületi párttitkár elvtárs Erfurtból.
Azután már lehangoló volt, mert szétagitálják az agyunkat, kibeszélték az anyjából a bornyút, hogy szervezzük meg a szombati vietnámi műszakot. Ez betette a kaput, mert sondersiktezést vállaltunk szombatra, hisz azért 25 márkát fizetnek kápé. Nem baj, mondta a kisz titkár, azt fel lehet ajánlani Vietnámnak. Meg anyád lóháton, gondoltam.

De egyszer csak vége lett ennek is, ódalgunk kifelé, hát nem ott van két fazon, megállítanak mindenkit, hogy auszvájszen zí zis! Ennek fele se tréfa, kiderült, hogy két nyomozó volt, mert állítólag megtalálták nem messze egy MZ-nek a csontvázát a bekötő út mellett, amit tán tegnap loptak el a Stollenen egy házból. Még ilyet! Hogy van a pofáján bőr az ilyen nyomorult tolvajoknak? Aztán még kérdezték, van-e motorunk, mondtuk, hogy is volna, még jogosítványunk sincs, azt sem tudjuk, hogy kell motorozni, bár már nagyon szeretnénk megtanulni! Nem azért jöttek, hogy megszervezzék a tanfolyamot? Ekkor békén hagytak, biztosan tök hülyének néztek minket és elindultak azokhoz, akiknek motorjuk volt. Nem tudom, mit erőlködtek, mert náluk sem találtak semmit, csak egy rakás alkatrészt, amiben meg ugye nincsen gyári szám, és amúgy is az egész vásárhelyi lakás egyként tanúsította, hogy Géza a motorral együtt vette az alkatrészeket is.

Na ma sikta után bementünk a városba, jöttek csajok is a kolóniáról, megállok az utcán, rágyújtok. Megkínálom a csajt is, kérsz-e, hát kér. Erre odajön egy öreg spiné, megáll a csaj előtt és azt mondja neki: du hure! Nem értettem mire föl hurrázik, tán azért, mert magyarokat lát, vigyorogtam egyet és én is azt mondtam, hogy jó, akkor hurrá. Erre kikapja a csaj szájából a cigit, aztán megint elkezd hurrázni. Na, mondom, ez biztos bolond, ekkor otthagytuk, mert nem tudtunk vele mit kezdeni. Hogy miért köpött ki utánunk, nem értem. Előbb hurrázik, azután meg köpköd. Nem értem én ezeket.

Na, bementünk a Parkkaféba, te, itt ezek mondom, nem normálisak. Ezek nem az ajtón kopogtatnak, ha bejönnek, hanem az asztalon. Aki meg ott van, az is kopog. Elmegy az agyam, mik vannak. Szóval bementünk, rendeltük a sört. Megittuk, mondtuk, hogy cálen - mert ezt már kitudtuk, hogy mondják. Jön a csálinger, odaadom a lóvét, 4 márka volt adtam ötöt. Mondom danke. Erre kiszámol a nyavalyás 1 márkát, ide akarja adni, mondom mégegyszer: danke. Hát nem érti a boha farkának sem. Fogtam a márkát beleraktam a zsebébe. Erre megrémül és elkezd gajdolni, hogy nájn, nájn! Na ez se hülyül már meg, mondom, de berágtam, otthagytam a márkát az asztalon. Máig nem értem mit kezdett el hadonászni az orra előtt, mint aki legyet hesseget, és az hajtogatja, hogy fógel, fógel. De majd kitudom ezt is, hogy mit jelent.

Te Öcskös! Te tudod-e, mikor hozta otthon az országgyűlés azt a törvényt, hogy minden mondat elé oda kell mondani, hogy bammeg? Mert itt már egész divat lett a kolónián, azok közt, akik most jöttek ki. Már két cimborám is családi köteléket akart velem létesíteni. Aszongya a magyar gyerek: Bammeg a húgom levelet írt. Csak nézek. Mért kellene nekem a te húgodat? Mert levelet írt? Erre másnap a másik gyerek: bammeg a nővérem jön ki a jövő héten. Várjunk már, mondom, legalább jól néz ki? Erre megkérdi, miért? Mert ha már meg kell, akkor tudjam. Na az meg végképp betette a kaput, hogy az új szobatárs meg mindjárt az apjává akart fogadni: aszongya nekem a konyhában főzéskor: TE, -...meg, az anyám egész másként csinálja a bablevest. Apám, eszem-...szom megáll! Hát, hogy mért kell nekem az ő anyjával? Mert másképp csinálja a bablevest?

Na, nem értem én ezt az új itthoni módit. Tény, hogy a bablevesről tudtam, hogy fokhagymás rántással kell csinálni. Vettem is két fej fokhagymát, kipréseltem a nyomón, oszt berántottam. Na, elég nehezen ment le a vécén a leves, mert el volt dugulva az előző napi kelkáposztától, amit Józsi csinált, mert azt is be kellett rántani. Ahhoz liszt is kellett, de azt talált a kredenc aljában és azzal pedig szépen be is rántotta. Csak nem tudta, mitől keményedett bele a fazék aljába, gondolta hátha romlott volt a liszt, a zacskóra meg akkor nézi, rá van írva: stukatúr gips. Na, aznap megint szoljankát ettünk a Lőwenben. De szerintem, nincs is más étel ezeknél, amit meg lehet enni, csak a szoljanka, meg a sniccel. Már azzal álmodok, közben motyogom magamban: májne líbe szoljanka!

Te, hogy itt mi van! Amikor múltkor otthon voltam, azt tudod, hoztam azt a nagy görögdinnyét. Na leszállok Lipcsében a hálószatyor dinnyével, körbeállnak itt a németek, mutogatnak, azt úgy megcsudáltak, mint a kétfejű gyereket a bonctanon, a dunsztosüvegben. Te, ezek még nem láttak dinnyét. Aszongya egy fazon, 20 márka verkaufen? Nane, nem azért cipeltem itt nyolcszáz kilométert, hogy egy húszasért odaadjam. Képzeld, múltkor már tolmácskodtam is. Hát megtanultam egypár szót, ezzel itt jól meg tudok élni. Azt mondja az egyik makói gyerek: kísérjem már el a doktor Micskéhez, mert 2 napja nem tud vizelni, ha meg tud, akkor marja neki mintha erős paprikába lógatta volna. Erre a másik gyerek is rögtön becsatlakozik, azzal, hogy neki meg piszkosul viszket. Én meg már milyen jól beszélem a nyelvet, fizetik az esti betevő sörömet, ha elmegyek tolmácskodni. Na mondom, ki vagyok veletek! De azért elmentünk, mert az a sör nem mindegy. Ott meg kérdi az orvos, hogy vasz iszt. Én mondom, ik nix, hanem a májn kolléga. Na, vasz hat er? Mondom: vájsz nix, klájne, und langzám spacíren. Hát öcsém, tényleg az volt, ami olyan lassan mozog, na mit mondtam! A másik meg egy nagy spricnit kapott a seggébe. Ugye, egész jól elmondtam a diagnózist? Már egész kikúpálódok nyelvileg.

Na kedves öcsém, már szétírtam az agyam, de ami még fontos: küldöm a csomagot is, 10 damaszt ágyneműhuzatot, 40 asztalterítőt, 15 melltartót. De csak nagyméretű van, mint egy kempingsátor. Na meg ötven tucat kotont, mert az itt rohadt olcsó. Bár mindenki használná, mert már a fél kolónia a doktor Micskéhez jár. Majd eladod otthon az egyetemistáknak. Tigrisplédet most csak ötöt küldök, mert a piszok magyarok a környék összes városában felvásárolták mindet, ami raktáron volt. Vigyázz, az aljába beletekertem két KOMET, meg két BEBOSER villanyborotvát, annak próbáld meg ötszázért elsózni darabját. Ja, ha mentek Jugóba, hozzatok vagy 20 Trevira pulcsit, meg Szuper Rifle farmert, mert itt viszik, aranyáron, mint a cukrot. Az én farmeremet már lehúzták rólam a diszkóban, úgy mentem haza fürdőgatyában. De 200 márka az csak 200 márka.

Csókol szerető bátyád: Gyuri

Szerző: Tóth György (TóthGyuriPeti), Ilmenau
Közzétéve: 2010.11.03.
Az írás a 2010-es földvári NDK-s találkozóhoz kapcsolódó "Életképek" pályázatra küldték be.
« előző ^ tartalom ^  


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/