Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2021 október 20, szerda | 42. hét | Vendel, Irén, Kleopátra
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » DOKUMENTUMOK » Sajtó » Volt egyszer egy egyezmény

Sajtó visszhangok:


Volt egyszer egy egyezmény

Berlini Híradó - 2008. 12.

Magyarország a 60-as évek közepétől a gazdaság belső átalakítására készült: a mennyiségi bővítés helyett a termelékenység növelésére kívánta helyezni a súlypontot. Ezt nevezték új gazdasági mechanizmusnak. A prognózis szerint kevesebb, de intenzívebben dolgozó munkaerőre van szükség, ráadásul az 50-es évek elején születettek – az ún. Ratkó-korszak gyermekei – egyre nagyobb számban léptek a termelésbe: munkaerőfölösleg volt várható. A Német Demokratikus Köztársaság a háború utáni gazdasági fellendülésben a további bővítéshez nem rendelkezett szabad munkaerővel – nem tudta a Németországi Szövetségi Köztársasághoz hasonlóan határain túlról, döntően Törökországból, Jugoszláviából – biztosítani a szükséges munkáskezeket.

Alighanem ez állt az 1967 májusában megkötött NDK–magyar államközi szerződés egyik háttéregyezményében, amely a munkaerőcserére, a képzésre és a kölcsönösségre helyezte a hangsúlyt. A viharos gyorsasággal megkötött Egyezmény keretében már októberben elindultak a magyar fiatalok az NDK vállalataihoz. A toborzás sajátos volt: alighanem ellenkezett volna a vállalatok érdekeivel, ha kapuin belülre engedi a toborzókat, így az esetlegesség, a véletlen nagy szerepet játszott: ismerőstől, baráttól hallottak róla. Ismertem olyan lakóotthoni nevelőt , aki utánakérdezett, hogy mi volt az a szerelvény, amely tele volt éneklő, „vidám” fiatallal, aztán maga is jelentkezett. Voltak – alakultak? – vállalatközi kapcsolatok, ilyen volt pl. a Szikra Nyomda és a Neues Deutschland közötti szerződés, amikor a telepítendő technikához képeztettek gépmestereket.

Nagyon valószínű, hogy az első években jobban képzett, magasabb életkorú fiatalok jutottak ki, azután egyre inkább szinte az iskolapadokból kerültek első munkahelyükre. Az utolsó csoport 1980-ban indult, hazatérésükkel 1983-ban az államközi egyezmény ezen része megszűnt.

Két-hároméves szerződésüket 30 ezren töltötték ki, körülbelül ugyanennyien dolgoztak jelentősebb időt a foglalkoztató vállalatnál, de családi vagy személyi okok miatt szerződést bontottak. Közülük sokan családot alapítottak, letelepedtek, állampolgárságot váltottak. A Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége az 1945, majd 1956 utáni legjelentősebb magyar diaszpórának tartja az egykori „egyezményeseket”, Drezdában tíz éve 1000 magyar állampolgárságú személyt tartottak nyilván. Most már az utolsó kint dolgozó csoportok tagjai is átléptek ötvenedik életévükön. Körülményeik döntően konszolidáltak, a környező világ politikai és technikai óriásléptei komoly nyomot hagytak életükön. Ilyenkor értékelődik fel az emberben fiatalkora.

Találkozókat sokan szerveznek. Vannak olyanok, akik zárt körben jönnek össze, és igényt sem tartanak a nyilvánosságra. Mások évenként, többévenként szerveznek találkozót, de a legtöbben nem elérhetők: címük megváltozott és maguk sem aktívak e kapcsolatok keresésében.

A hagyományos találkozók mellett az informatika, a világháló jelentett újszerű kapcsolatteremtési, -tartási lehetőséget: az iwiw. Virágzó fórumot működtettek az egykori erfurti Umformtechnik fiataljai, a Funkwerkes lányok, vagy a rathenowiak. Drezda, Karl-Marx-Stadt, Lipcse, mint jelentős foglalkoztató helyek alig mutattak életjelet, bár utóbbinak egy 69-ben induló csapata (a Buchbindermaschinenwerk, a BUBIMA egykori dolgozói) ez alól kivétel. Ez ugyanúgy működik, mint az élet más területén szokott: egy mozgolódó személy és néhány vagy több segítőtárs, akik köré szerveződhetnek a többiek. Ugyanúgy, mint az egykori kolóniákon.

2002-ben kristályosodott ki bennem a gondolat, hogy a birtokomban lévő, a korábbi NDK-s foglalkoztatással összefüggő dokumentumokat közzétegyem. Mégpedig azért,
– mert a szekrény-polc-fiók-doboz elrendezés a szobámban magamnak sem tárta fel a dokumentumok igazi tartalmát;
– mert nem csak engem érdekelhet, hisz nem azért fényképeztem annyit, hogy csak magam nézegessem;
– akkorra „tanultam meg” az internet nyelvét;
– egyre inkább terjedt az internetezés.
Beindult a www.ndk.hu, amely azután 2007-ben új web-es technológiákkal, interaktív szolgáltatási lehetőségekkel az iwiw-en már kialakult és alakuló önszerveződő közösségeket, érdelődő egyéneket „elcsábította”.

Az alakuló új platformon vetődött fel egy országos találkozó rendezésének ötlete, amely aztán 2008 szeptemberében valósult meg Balinkán, a Székesfehérvártól északra fekvő falu 60-as években létesült ifjúsági táborában.

A jelentkezés a www.ndk.hu-n keresztül történt, a minimálisan szükséges 200-as létszámot átlépve a programszervezés, az „esőnapi” alternatívák kidolgozása került előtérbe.

Péntektől hirdettük meg a találkozót, és nemcsak szervezők, de a résztvevők is folyamatosan növekvő számban jelentek meg, és kivették a részüket a teremrendezésből, előkészítésből. Az időjárás nem volt kegyes hozzánk: késő nyár helyett inkább késő őszinek éreztük, a hangulatra mégsem ez nyomta rá a bélyegét. Ahogyan az jó társaságban lenni szokott, a résztvevők hamar föltalálták magukat, a fedett helyeken nézegették egymás fényképalbumait, és együtt örültek a felismert régi ismerősöknek, mesélték életútjukat. Aznapra nem volt igazi program tervezve, az erfurtiak tábortüzet raktak és köré gyűltek, mások szalonnazsíros-vöröshagymás kenyeret gyártottak nagy mennyiségben. És énekeltek, viccelődtek, nevettek, mintha csak néhány napja búcsúztak volna el egymástól, pedig sokan 30-35 éve nem találkoztak.

Szombaton folytatódott a gyülekezés, a létszám végül megközelítette a négyszázat, pedig pl. ugyanazon a napon találkoztak Tatán a rathenowiak, és előző este Budapesten a ludwigsfeldeiek is.

Zászlófelvonással nyitottuk a tábort: a magyar zászló mellett az egykori NDK-st, valamint az ndk.hu csapatáét vontuk fel az unokák segítségével. Kozma Sándor (Hennigsdorf) köszöntötte az egybegyűlteket és olvasta fel Horváth Vincének, a Munkaügyi Osztály egykori vezetőjének köszöntő sorait. Az érkezők a részvételi díj fejében kaptak egy pólót a rendezvény emblémájával, valamint megkapták az erfurti nosztalgiaútról készült film dvd-változatát.

A tábor nagytermének egyik sarkában Aszalós Edit vezetésével beszélgettek arról, hogy életükben mit tudtak hasznosítani a korábbi tapasztalatokból, a terem másik részében a régi fényképek nagyításai voltak megtekinthetők. Egy másik eremben retro-kiállítás volt a résztvevők által hozott tárgyakból, amelyen a tigrisplédtől a „Jugendaktivist” kitüntetésig százféle használati tárgy szerepelt. A vetítőteremben meg lehetett nézni az erfurtiak 2008. áprilisi nosztalgiaútjáról és a Magyar Televízió 1975-ben az egyezményes fiatalokról készült tv-filmjét, valamint a Berlinben dolgozó fiatalok életéről szóló diasorozatot.

A vendégkönyv mellett nyitottunk egy kondoleáló könyvet is, amelyben elhunyt egykori társainkról lehetett megemlékezni és mécsest gyújtani az emlékükre. Mindkét könyv bejegyzéseit olvasni lehet a www.ndk.hu oldalon.

Nagy siker volt a tombola, ahol a fődíjakat résztvevők szponzorálták: az egyik fődíj pl. egy háromnapos, két személyre szóló beutaló volt egy hajdúszoboszlói panzióba.

A különféle bevételekből befolyt és megmaradt összeget az ndk.hu honlap működtetésére és a további rendezvényekre fordítjuk.

Szombat este Dinnyés Jóska régi és új dalaival teremtett hidat az akkor és a most között, majd nosztalgiadiszkó zárta az estét. Sokan voltak, akik csöndesen beszélgettek a régi eseményekről, ismerősökről, és néhányan a késő őszi időjárás miatt el is hagyták a rendezvényt.

A vasárnapi zászlólevonás után a résztvevők tapssal jutalmazták a szervezők munkáját és azt kívánták, hogy a rendezvény hagyománnyá váljék, így azzal búcsúztunk, hogy viszontlátásra.

A szervezők azóta „teljesítették” az elvárást, így lehet pontosítani: „Viszontlátásra 2009. június 5-6-7-én Balantonlellén!”.

Forrás:
Berlini Híradó (a cikk már nem érhető el online)
 

« vissza a sajtó visszhangokhoz




This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/