Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2021 október 20, szerda | 42. hét | Vendel, Irén, Kleopátra
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » DOKUMENTUMOK » Sajtó » Freundschaftslinde gesetzt

Sajtó visszhangok:


Freundschaftslinde gesetzt

Freies Wort 2012.05.21.

Eine Linde als Freundschaftsbaum zwischen Ungarn und Deutschland steht seit Freitag am Rande der ehemaligen Postkreutzung.

Von Norbert Kleinteich


Bürgermeisterin Marianne Reichelt begrüßte die Gäste aus Ungarn und alle Anwesenden. Die Ansprache wurde in Ungarisch übersetzt. Fotos (2): Kleinteich

Neuhaus am Rennweg - Bunte Fähnchen, die die Völkerfreundschaft dokumentieren, flatterten dazu in den Händen der 28 ehemaligen Jugendlichen, die am 1971 aus Ungarn an den Rennsteig kamen und hier im damaligen VEB Mikroelektronik "Anna Seghers" Neuhaus bis 1980 arbeiteten. Nach 40 und mehr Jahren pflanzten sie nun einen Baum der daran erinnern soll, dass Ungarn hier gearbeitet haben und einige auch noch hier leben.

Die Neuhauser Bürgermeisterin Marianne Reichelt begrüßte die Anwesenden, die teilweise aus ihrer Heimat angereist waren, auf das Herzlichste. Aus früheren Zeitungsberichten hatte sie Informationen zusammengetragen, mit denen sie alte Zeiten aufleben ließ. Beginnend von einem Wohnheimbau bis zu Bereitstellung von Arbeitsmitteln und Versorgung habe es damals viel zu tun gegeben. Und wie von den Anwesenden zu hören war, gaben sie der Bürgermeisterin Recht, dass das, was man erlebt habe, in den herzen weiterlebe. In gewisser Weise wurde das auch zur 400-Jahr-Feier von Nuehaus am Rennweg dokumentierte, an der die Ungarn teilnahmen. Reichelt fand das eine tolle Aktion und hofft, dass man vielleicht in 40 Jahren wieder einen Baum für die Weiterführung dieser Beziehungen pflanzt. Wie sich herausstellte, hatte Reichelts Vater Helmut Schmidt einen ganz besonderen Draht zu den Ungarn, denn er war der erste Wohnheimleiter und ihn haben die Ungarn in guter Erinnerung behalten.

Mundartdichterin Martha Schneider brachte aus aktuellem Anlass eine eigene Dichtung dar, diesmal in Hochdeutsch, mit der sie diese wahre Völkerfreundschaft beschrieb. Sie selbst hatte dazu von einer Begebenheit berichtet, die sie selbst erlebte. Bei ihr hatte sich einmal ein Paar eingemietet, von dem sich herausstellte, dass der ungarische Mann in Neuhaus geboren wurde. Für ihn machte sie die Geburtsdaten ausfindig und gestalte ihm eine Urkunde. Leider weiß sie heute seinen Namen nicht mehr.


Die neu gepflanzte Linde wurde mit Bändern in den landesfarben geschmückt.

Auch das Kind von Attila Keszthelyi (64) von Diosd wurde in Neuhaus geboren. Seine Frau, die ebenso wie er mit 400 Ungarn nach Neuhaus kam, lernte er hier kennen und lieben. Sein Sohn kam 1974 in Neuhaus zur Welt. Wie andere denkt auch er gern an alles, was sie hier erlebt haben, zurück. Die Veränderungen in Neuhaus nahm er erfreut zur Kentniss und findet, dass die Stadt wunderschön geworden sei.

Eine Paralelle dazu berichtet Rácz Aladár (60). Mit der ersten Gruppe kam er 1971 an den Rennsteig, lernte hier seine ungarische Frau kennen, die ihm einen Sohn senkte. Dieser sollte aber in Ungarn auf die Welt kommen, was Rácz aber nicht wollte. So half ihm damals ein Arzt, der auf schriftlichem Weg erreichte, dass seine Frau aus gesundheitlichem Gründen nicht in ihre Heimat zurück musste. Er erinnert sich, wie auch andere, dass man in Neuhaus damals immer in der Gruppe unterwegs war und man Beispielsweise in der Thomas-Mann-Straße neugierig hinter den Gardienen auf die Ungarn schaute.

Man habe damals hier die Grundlagen für das spätere Leben gebildet. Ernst einmal musste man sich in der Fremde eingewöhnen. Für viele sei das eine Prüfung gewesen und diese habe sie auch geprägt. Für Elisabeth Wenzel, die ihren Mann in Neuhaus fand, sollten es drei Jahre in Neuhaus werden, aber schließlich ging sie nicht mehr zurück. Wie Edit Zerbs und Agota Sesselmann kann sie sich nocht gut erinnern, wie sie einst in Neuhaus "landeten". Man wusste nicht einmal, wo Neuhaus liegt. So kam man in Sommerkleidung an und stand bis über die Knöchel im Schnee. "Ich wollte gleich wieder nach Hause", hatte sich Elisabeth damals gewünscht.

Die Werbindung nach Ungarn hatte im Laufe der Zeit auch noch einige positive Aspekte, sowohl die Neuhäser Kollegen, als auch die Ungarn. Zur damaligen Zeit als Ungarn noch als der "kleine Westen" galt, blühte vorwiegend der Handel mit Produkten aus Westdeutschland. Die Hiesigen kamen in den Genuss der Produkte und die Ungarn besserte dadurch ihre Kasse auf. Seife, Pullover, ungarische Salami und vieles andere fand den Weg von Ungarn in die DDR. "Wir hatten immer jede Menge Bestellungen von unseren Freunden" wieß noch Racz Aladar, der zwar wieder nach Ungarn zurüch ging, aber trutzden jeden Tag siene Zeit in Neuhaus denkt. Viel aus ihrer Zeit in der einst höchstgelegenen Kreisstadt der DDR erzählte Eva Bobjak (62) ihren Kindern (30 und 33). Sie begleiteten ihren Mutter in den Thüringer Wald um der Baumpflanzaktion beizuwohnen und die Region kennen zu lernen.
Übrigens wurden von 1971 bis 1980 insgesamt 53 Ehe geschlossen.

Forrás:
Freies Wort (2012.05.21.)

Fordításban magyarul:

Barátság-hársfát ültettek

Freies Wort 2012.05.21.

A magyarok és németek közötti barátság jelképeként péntek óta egy hárs áll a valamikori posta melletti kereszteződés peremén.

Norbert Kleinteichtól


Marianne Reichelt polgármester asszony üdvözölte a Magyarországról érkezett vendégeket és az összes jelenlévőt. A beszéd magyarul is elhangzott. Fotók (2): Kleinteich

Neuhaus am Rennweg - a népek barátságát dokumentáló színes zászlócskák lobogtak annak a 28 egykor fiatalnak a kezében, akik 1971-ben Magyarországról a Rennsteig-ra jöttek és itt 1980-ig a VEB Mikroelektronik "Anna Seghers" Neuhaus cégnél dolgoztak. Most 40-nél több év után egy fát ültettek, mely arra hivatott emlékeztetni, hogy itt egykor magyarok dolgoztak és néhányuk még ma is itt él.

Neuhaus polgármester asszonya, Marianne Reichelt szívélyesen üdvözölte a vendégeket, akik részben hazájukból utaztak ide. Korábbi újságcikkekből a régi időket felélesztő információkat gyűjtött össze. A szállás építésétől kezdve egészen a munkaeszközök és az ellátás biztosításáig sok tennivaló akadt annak idején. És mint azt a jelenlevőktől hallhattuk, igazat adtak a polgármester asszonynak abban, hogy az, amit megéltek a szívekben tovább él. Ezt bizonyos módon Neuhaus 400 éves ünnepe is dokumentálta, melyen a magyarok részt vettek. Reichelt asszony ezt nagyszerű akciónak tartja és reméli, hogy talán 40 év múlva a kapcsolatok továbbvitele érdekében egy újabb fát fognak elültetni. Mint kiderült, Reichelt asszony édesapja Helmut Schmidt egészen különleges kapcsolatban állt a magyarokkal, mivel ő volt az első szállásvezető és a magyarok megtartották őt jó emlékezetükben.

Martha Schneider tájnyelvi költő az aktuális alkalomból saját költeményét adta elő – ezúttal irodalmi németben - melyben a valódi népek barátságát írta le. Ő maga egy általa megélt esetről számolt be. Egy pár lakott nála, akikről kiderült, hogy a magyar férfi Neuhausban született. Őróla kiderítette a születési adatokat és készített neki egy oklevelet – a nevét sajnos már nem tudja.


Az újonnan ültetett fácskát nemzetiszínű szalagokkal díszítették.

A diósdi Keszthelyi Attila (64) gyermeke is Neuhausban született. Feleségét, aki szintén a 400 magyarral érkezett Neuhausba itt ismerte és szerette meg. Fia 1974-ben Neuhausban jött a világra. Mint sokan mások, úgy ő is szívesen gondol vissza mindenre, amit itt megéltek. Neuhaus változásait örömmel konstatálta és úgy találta, hogy a város csodaszép lett.

Ezzel párhuzamos történetről számol be Rácz Aladár (60). Az első csoporttal érkezett 1971-ben a Rennsteig-ra, itt ismerte meg magyar feleségét, aki egy fiúval ajándékozta meg. Neki viszont Magyarországon kellett volna megszületnie, amit Rácz nem szeretett volna. Így egy orvos segített neki, aki egy orvosi igazolással elérte, hogy feleségének egészségi okokból ne kelljen hazájába visszatérnie. Mint sokan mások is, emlékszik arra, hogy Neuhausban mindig csoportosan voltak úton és például a Thomas Mann utcában az emberek a függöny mögül lesték kíváncsian a magyarokat.

Sokan itt teremtették meg későbbi életük alapjait. Legelőször bele kellett szokni az idegen környezetbe. Ez sokaknak nagy próbatétel volt és nyomokat hagyott maga után. Elisabeth Wenzel számára, aki férjét Neuhausban találta meg ez három évet jelentett Neuhausban, de végül is nem tért többé vissza. Hasonlóan Zerbs Edithez és Sesselmann Ágotához ő is jól emlékszik arra, hogyan "landoltak" egykor Neuhausban. Így például nyári ruhában érkeztek és egyszercsak bokáig érő hóban álltak. "Azonnal haza akartam menni" kívánta annak idején Elisabeth.

A kapcsolat Magyarországgal az idők folyamán még jó néhány pozitív aspektust teremtett, úgy a neuhausi kollégák, mint a magyarok számára. Annak idején, amikor Magyarország "kis nyugat"-nak számított főként a Nyugatnémetországból származó termékekkel folytatott kereskedelem virágzott. A helyiek hozzájutottak a termékekhez, a magyarok pedig ezzel javították fel kasszájukat. Szappan, pulóver, magyar szalámi és sok más dolog talált utat Magyarországról az NDK-ba. "Mindig minden mennyiségű rendelésünk volt barátainktól" emlékszik még Rácz Aladár, aki visszatért ugyan Magyarországra, mégis minden nap gondol a Neuhausban töltött időkre. Bobják Éva sok dolgot mesélt gyermekeinek (30 és 33) az NDK valamikor legmagasabban fekvő járási székhelyéről. Ők elkísérték édesanyjukat a türingiai erdőbe hogy részt vehessenek a faültetésen és jobban megismerhessék a környéket.
Az 1971 és 1980 közötti időben egyébként összesen 53 házasság köttetett.

Forrás:
Freies Wort (2012.05.21.)


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/