Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2022 április 17, vasárnap | 15. hét | Rudolf, Izidóra
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » Amikor a farkak fordítva sülnek el

Amikor a farkak fordítva sülnek el

Szerző: ellenőrzött tag, adatai biztosan valósak Zsolt52 offline Privát üzenet küldése Felhasználó profilja 2022. május 13, péntek 16:12
Amikor a farkak fordítva sülnek el

Előre bocsájtom, hogy e témának semmi köze az NDK-hoz, tehát akik meg szokták jegyezni, hogy egyes írásaim nem ide valók, azoktól előre is elnézést kérek. Sajnos az „idevalókból” már kifogytam. Itt viszont két – időben egymástól nagyon eltérő - történetet próbálok egy beírásban összefésülni. De talán így is érdekel valakit.

Több mint négy évtizede már, hogy kitört a történelem első „szocialista háborúja”. A megtámadott fél Vietnám volt. Ez már jóval az után történt, hogy az amerikaiak rájöttek baklövésükre és vereséggel felérő kivonulást produkáltak. Most viszont, 1979-ben a kínaiak próbálkoztak az ország É-i határa mentén. Azt büntették, hogy Hanoi katonai segítséget nyújtott a népirtó kambodzsai Pol-Pot rezsim megdöntéséhez. A háború aktív szakasza talán ha egy hónapot tartott és főleg az északi határ mintegy 30 kilométeres övezetében folyt. A kínai hadsereg létszámban jelentősen felülmúlta a vietnamiakét, de nagyrészt harcedzett, komoly tapasztalatokkal rendelkező tisztek vezették az amerikaiakon edződött vietnámi állományt. Így a parti közelről sem volt előre lezsírozva.

Történt, hogy én az idő tájt éppen Hanoi környékén tartózkodtam. Hivatalos kiküldetésben egy vakcina üzem felépítésével kapcsolatban. Izgalmunk nem volt kicsi. Egyrészt a munkálatok nem úgy folytak, mint a Tisza Szegednél. Illetve akadoztak és kifolytak az idő medréből, mint a folyó az 1879-es nagy szegedi árvíznél. Félő volt, hogy hazautazásunk nem a tervezett időpontra fog esni. A kínaiak meg lőttek fent északon rendesen. Állítólag tőlünk 150 – 200 km-re. Éjszakánként hallani véltünk távoli robbanásokat is. Hotelunk közben megtelt oroszul beszélő férfiakkal. Megjelenésük okáról mélyen hallgattak. Csak annyi terjedt el róluk, hogy „szakértők”. Aztán továbbutaztak észak felé. Szakérteni. De azért ez sem nyugtatott meg minket.


Dolgunk végeztével mégis csak hazakerültünk. De azért nem olyan egyszerűen. Hogy egy konkrét példát említsek, volt velünk egy izgága mérnökkolléga is, aki minden áron haza akart vinni egy üveg valódi vietnámi kígyópálinkát. Mert, hogy ott keleten az egy rém híres dolog. Mondjuk nem világosították fel előtte, hogy az a ”kelet” egy rohadt nagy kiterjedésű dolog. Sok különféle országgal. És hogy a kígyópálinka Kínából ered és azon kívül elsősorban Koreában autentikus. Lehet, hogy máshol is van, de ahol mi voltunk, ott nem ismerték. Az épülő intézet leendő igazgatóját megkörnyékezte munkatársunk, hogy neki ilyen okvetlen kell a komfortérzetéhez. Az illető vietnámi egykoron Budapesten doktorált, elfogadhatóan beszélt magyarul, de mégis hivatalos tolmácsot hivatott, hogy megértse, hogy mi van??

A dolog részemről feledésbe is merült. Hülyeségeket nem szoktam megjegyezni. Viszont hazafelé a Hanoi-i reptéren az igazgató titokzatosan félrehívta a kollégát és széles mosollyal átadott neki egy csomagot. Ő kibontja és egy 5 literes dunsztosüvegben egy olyan jó méteres kígyó volt belehajtogatva valami gyanús löttybe. A pali persze majdnem elájult, hogy ő nem ilyesmire számított és ezt ő most hogy vigye fel a gépre? Végül is megköszönte, majd elbúcsúztak. A megajándékozott meg ott állt szorongva. Na, most mi legyen? Ezzel nem szállhat fel a repülőre. Ráadásul akkortájt még több átszállással repültünk haza. Akkor éppen Karachin és Berlinen keresztül. Végül is bevonult a mellékhelyiségbe, ahol beöntötte az üveg tartalmát a WC-csészébe és lehúzta a tartály láncát. Az alkohol le is ment ott valamelyest. A kígyó meg nem. Mit tehet ilyenkor egy hazánkfia? Mint aki jól végezte dolgát – ami WC-ben egyébként is méltán elvárt – kijött és elmesélte nekünk a szitut. Azonnal tág teret adott képzeletünknek a folytatás és gyorsan vizionáltuk, amint a következő erős szükségtől hajtott berohanó delikvens a helyzetet próbálja megoldani.



Összesen ötször jártam Vietnámban. Az első három alkalommal dolog volt, így keveset láttam ebből a tényleg csodálatos országból. Ezért még két alkalommal – időben több évtizedes eltérésekkel - magánszervezésben visszamentem, amikor is sikerült az országot jobban bejárni. É-D irányban összesen olyan 1300 km távolságot utaztam be. Azóta is minden onnan érkező hírre fogékony vagyok. A minap olvastam egy régi történetet, melyet itt most lerövidítve közreadok.


Az 1800-as évek vége felé a franciák gyarmatosították Laoszt, Kambodzsát és Vietnámot, Francia-Indokína elnevezés alatt, Hanoi központtal. A várost tengeri kikötővé akarták tenni, mivel az azt érintő Vörös-folyó hajózható volt a Dél-kínai-tengerig. Az Eiffel iroda tervezésében megépítették a Long Bien hidat, melyen még ma is vasúti és gépkocsi forgalom üzemel. Francia iskolarendszert vezettek be, illetve csatornázást építettek ki Hanoi egyes területein. Tehát a franciák erősen megvetették a lábukat. De rajtuk kívül sajnos a patkányok is, a tengeri hajózás, illetve az új csatornarendszer kiépítésének melléktermékeként. A városban annyira elszaporodtak ezek az állatok, hogy egyes városrészek élhetetlenné váltak. Ugyanakkor a pestis kitörésétől is tartani lehetett.

Indokína kormányzója, Paul Doumer /később a Francia Köztársaság elnöke/ egy nagyszabású patkányirtást rendelt el az egész városra kiterjedően. A siker érdekében patkányfarkonként egy centet fizetett. Egy darabig naponta több ezer patkányfarkat szolgáltattak be. Úgy tűnt, a kampány sikeres, mert százezres nagyságrendű patkány pusztult el.

Doumer egyszer a város egyik szegényebb negyedében sétált és megdöbbenésére rengeteg patkánnyal találkozott. Melyeknek nem volt farkuk. Ugyanis a vietnámiak csak az elfogott állat farkát vágták le, de utána elengedték és hagyták szaporodni, mivel a gyorsan születő utódok újabb pénzt jelentettek számukra. Sőt, még máshonnan is csempésztek a városba patkányokat a nagyobb haszon érdekében. Állítólag Hanoi külterületein kimondott patkánytenyésztés is zajlott. A francia kormány erre gyorsan megszüntette a programot. 1906-ban ki is tört egy pestisjárvány, sok halottal.

Ugyanakkor a tengeri hajókon sokfelé elterjedtek ezek az állatok. Genetikailag igazolták, hogy például a mai New Yorkban, egyes egyedek ezen Hanoiból származó patkányok leszármazottai.

Doumer később visszatért Franciaországba. Széles körben ismerté vált kiemelkedő infrastrukturális fejlesztéseiről. 1931-ben elnökké választották. A vietnámi patkánykudarca feledésbe merült.
  Megosztás
Facebook:
Iwiw:
Egyéb:
^ lista ^
A Te véleményed: - érdektelen gyenge közepes jó nagyon jó +
Tetszésindex: nincs szavazat

Nincs hozzászólás.

Nincs jogosultság hozzászólás írásához.

.:: Keresés a blog-post:


This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/