Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2022 április 17, vasárnap | 15. hét | Rudolf, Izidóra
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » DOKUMENTUMOK » Írások » Életképek » Hétköznapi történet NDK-ban

Hétköznapi történet NDK-ban

Mivel nagyon hamar meg akartam tanulni németül, duplán jártam nyelvtanfolyamra, egyik nap a kezdőkhöz, másik nap a haladókhoz. Örültem, hogy szép gyorsan haladok, nyelvtudásom hatalmas ütemben gyarapodott. Némi hátrányom is származott ebből, mivel egyre gyakrabban hívtak tolmácsolni (persze minden ellenszolgáltatás nélkül) üzemekbe, orvosi rendelésekre, magán jellegűre stb. Sok mindenre kell ám ilyenkor figyelni, és felelősségteljes ez a szerep. De szeretek segíteni társaimnak, ha nincs túlzásban a dolog.

Egy ilyen esetet szeretnék most elmesélni.

Egy szép nyári, péntek délután ballagtam a szállásunk felé munka után. Szembe jött velem egy ismerős magyar lány, aki köztudomásúan kerülte a nyelvtanfolyamok óráit.

Nagyon megörült nekem, először én is neki, majd kissé lelombozódtam, mivel arra kért, hogy segítsek venni neki a hét végére húsz deka disznóhúst, mivel nagy erőfeszítésébe telne megértetni magát németül.

A legközelebbi húsüzletben 5-6 vevő állt sorban. Odaálltunk mi is, hamar ránk is került a sor. Okos srác lévén, tudtam, hogy a németek nem dekát, hanem grammot mondanak, csak éppen az értéket felejtettem el átszámolni. Teljes német helyességgel és kiejtéssel szóltam a középkorú eladóhoz:

- Bitte, geben Sie mir Zwanzig Gramm Schweinefleisch. - Ez ugyebár 2 dekagramm, de ekkor ez még nem derült ki, kissé gyanús is volt nekem az eladó ingerült viselkedése, gondoltam ballábbal kelt fel. Kimeredt szemekkel nézett rám, majd tagoltan kérdezte:

- Was möchten Sie?

Elismételtem a mondatot, közben kontrolláltam magam, mindent jól mondtam-e, de úgy éreztem, ezzel semmi baj.
Ezután a hátunk mögött álló német úr rászólt az eladóra, ne tartsa fel a sort, ha én 20 grammot kérek, adjon hát 20 grammot. Én fejbiccentéssel helyeseltem is indítványát.

Az eladó fogta a kést, és akarta levágni a húst, amikor is a kis magyar barátnőm közbeszólt, hogy kérjem szeletekben, mire én:

- Bitte im Scheiben!
- Wass? Zwanzig Gramm im Scheiben? – és számomra érthetetlen módon az asztalhoz csapta a kést mérgében.

A kislány sem értette, miért ez a felháborodás, majd megkért, kérdezzem meg, nincs-e szebb hús, ez ugyanis nem néz ki jól.
Kérdésemre elutasító választ kaptam, mire a lány közölte, inkább másutt próbálkozzunk szebb disznóhúsvásárlással.

Órákon keresztül elemezgettem, mi lehetett a baj, ok nélkül talán mégsem lehettek így felháborodva.

Elalvás előtt végre beugrott az ok! Akkorát röhögtem, hogy a lakótársaim azonnal berohantak a szobámba. Elmeséltem a történetet a haveroknak, olyan jót mulattunk, hogy észre sem vettük, hány üveg sör fogyott hajnalig, - mivel mindegyiknek volt jópofa története - míg végre nyugovóra tértünk.

1969 Erfurt, valamelyik nap

Szerző: Eged Béla Péter (petyaboy46), Erfurt
Közzétéve: 2009.06.05.
Az írás a lellei NDK-s találkozóhoz kapcsolódó "Életképek" pályázatra küldték be.



This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/