Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2022 április 17, vasárnap | 15. hét | Rudolf, Izidóra
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » DOKUMENTUMOK » Írások » Életképek » Különvonatnál

Különvonatnál

Pirna 1976-os különvonat, hazafelé. Itt szálltak a fel a Karl-Marx-Stadt-i különítmény "öregjei". Hatalmas élmény volt. Ki motorral, ki a vállalati busszal, ki taxival érkezett. Sok rendőr mindenfelé. Hatalmas tömeg, akik búcsúztatni jöttek, és hát az utazók elég nagy létszáma... a peronra csak a magyarokat engedték föl. Az egész állomást és környékét, de főleg a peront, vastagon borította az évek alatt összegyűjtött egy pfennigesek hatalmas mennyisége. Hogy ki is találta ki ezt a dolgot, azt nem tudom, de mikor mi már kiérkeztünk, ez egy olyan hagyományféle volt, aztán mi is szorgalmasan rakosgattuk félre az 1 Pfennigeket.

Az első "élmény" az volt, hogy egy öregebb ember söpörgette össze ezeket a pénzdarabokat, és egy dobozba rakosgatta. Hogyan sikerült följönnie, azt nem tudom. Valamelyik kapatos elutazó egy határozott mozdulattal kirúgta a kezéből a dobozt... a többiek együttes erővel csitítgatták, hogy ezt miért is kellett csinálnia. Azt mondta, legalább várná meg, míg elmegyünk.

Azt a kavalkádot, azt át kellett élni... a különvonatnak amúgy is egy külön fillingje volt... pláne a búcsúzkodásnak. Csak két személyes élményemre emlékszem, tisztán.

Laci - nagyon jó baráti viszony alakult ki közöttünk, pedig nem is egy cégnél dolgoztunk, sőt nem is egy kolónián laktunk -, akivel már a vonatablakon keresztül beszélgettünk. Kihajolt és fölhúzott magához:

"Gyere Tomikám" - és kétoldalról megcsókolt... -"Vigyázz magadra, és ne felejts el". (Vigyáztam magamra, nem is felejtettem el, szégyenlem, de a nevére már nem emlékezem.) Mikor újra a földön voltam ott éreztem, hogy nedves az arcom... a könnyeitől.

Gyula, aki, nálunk dolgozott igen népszerű volt a német lányok körében, most ott állt a vonatablakban kicsit elárvultan, és szorította a kapaszkodót... "Hogy lehettek ilyen hülyék, itt bőgtök, mint az óvodások"... pár perccel később, mikor megindult a vonat, ugyanott állt, egyre csak szorította a kapaszkodót és egy-egy könnycsepp indult el az orcáján lefelé, majd hirtelen bement a cupéba.

A csigalassúsággal elinduló vonat mellett valaki elkezdte énekelni a himnuszt... többen követték, a kerekek ütemes csattogása nyomta el a sok-sok összegyűlt érzelem hangjait.

Szerző: Tamás Ferenc (Tomiferi), Karl-Marx-Stadt
Közzétéve: 2009.06.05.
Az írás a lellei NDK-s találkozóhoz kapcsolódó "Életképek" pályázatra küldték be.



This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/