Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2022 április 17, vasárnap | 15. hét | Rudolf, Izidóra
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » DOKUMENTUMOK » Írások » Életképek » Motoros emlékek NDK-ból

Motoros emlékek NDK-ból

Erfurtban dolgoztam 1972-75-ig a VEB Umformtechnik vállalatnál esztergályosként. Álmaim közt szerepelt természetesen egy igazi "nagy motor" megvétele is. 1974-ben vettem meg a motoromat, egy 250 cm3-es MZ ES típust egy Ilmenauban dolgozó magyar fiútól, még új állapotban. A próbaút során tapasztaltam, hogy ez a motor már nem a robogó kategória, ez már egyéb aljasságokra is képes. Előtte még Magyarországon a bátyám 125 cm3-es Trophy-ját hajtottam, természetesen csak akkor, amikor azt tőle megkaptam.

Hogy is kerültem én Ilmenauba? 1973 októberében jöttek új fiatalok Erfurtba és Ilmenauba is. Mi, akik már egy éve kint dolgoztunk, ki lettünk vezényelve az állomásra, az "újak" fogadására. Itt láttam azt, hogy az ilmenaui csoportban főleg lányok, "új húsok" érkeztek. Ez adta az apropót, hogy a következő hétvégeinket Ilmenauban töltsük. Erfurtban is voltak lányok, de a távolabbi csajokhoz motorozni is kellett. És lám mi lett a vége, itt "kapott el a gépszíj", ami a későbbi sorsomat meghatározta. Éva azóta is velem van, életem párja lett.

Tehát a motorvétel után, Évával egy Ilmenau körüli túrára indultunk. A túraút során az egyik faluban egy útelágazóban váratlan fékezés vetett véget a szépnek induló kirándulásnak. A fékezés közben az utasom (Éva) le akart ugrani a motorról. Ez a mozdulata úgy lefékezte a motorunkat, hogy a balra dőlő motorunk, mégis jobbra dőlt. Mi meg mint a békák elterültünk az apró kaviccsal leszórt úttesten.

Megdöbbenve, megrémülve, lélekjelen-létünket összeszedve konstatáltuk, hogy életben vagyunk. Évának vérzett a lába, de a sötétben nem láttuk pontosan a sérülés fokát. A falu lakói közül a szomszédos háztól jöttek ki emberek, akik segítettek rajtunk. Évát bevittük a házhoz és a vérzéscsillapítást nyomó-kötéssel elláttuk. Közben megérkezett a rendőrségi kocsi, a Polizist kiszállt és megkérdezte, hogy nincs-e bajunk. Eldadogtam, hogy nekem nincs bajom, de az utasomnak annál nagyobb, ugyanis valami elvágta a lábát. Azt is mondtam a rendőrnek, hogy nem találom a barátnőm cipőjét. Ő nagyon megértően segített keresni. Hozta a lámpáját és mindent átkutattunk a környéken, hogy megtaláljuk a cipőt. Sajnos nem lett meg.

A motoromat felállítottam és láttam, hogy ezzel már nem tudok továbbmenni. A motor felállítása már nagy nehézségbe ütközött, mert a medencetájéki fájdalmaimat akkor kezdtem érezni, és a motor hátsó kereke is nagyon szorult. Kértem a "biztos urat" világítson a hátsó kerékhez. A lámpa fényében láttam meg az elveszettnek hitt cipőt a kerék és a sárvédő közé szorulva. A döbbenet most váltott pánikra, mert a tényt felismerve belém villámlott, hogy a hátsó kerék akár levághatta volna a barátnőm lábfejét.

Időközben megérkezett a mentő, ami a barátnőmet az ilmenaui kórházba szállította. Én nem mehettem vele, mert még a hatóság rendelkezésére kellett álljak. Felvettük a balesetről a tényszerű adatokat, fékutat méregettünk, anyám nevét hat példányban stb. Mire végeztünk a papírozással, annyira rosszul lettem, hogy kértem a hatósági segítséget. A motoromat elhelyeztük a szomszéd háznál. Én a Polizeiwagen utasaként az ilmenaui kórházba taxiztattam magam.

Mire beértem a sebészetre, Évát már ellátták marhaszérumnyi tetanusszal és a lábfejét is visszavarrták, engem meg a röntgen alá nyomtak és megvizsgálták a medencecsontjaimat. Szerencsére csak kisebb zúzódások voltak. Így fél bénán szállított a mentő bennünket haza.

A baleset súlyossága nem volt elég, az esetet bonyolította az a tény is, hogy a motor nem volt még a nevemre írva. Pár kört még ez ügyben is futni kellett a rendőrségen. A baleset után még motoroztunk talán egy fél évig, de rám egyre nagyobb nyomással bírt a kedvesem, hogy inkább adjuk el a motort, mint reszketésben éljen mellettem. Én vacilláltam egy kicsit, de inkább Őt választottam, és még az esküvőnk előtt eladtam a motoromat.

Paks, 2009. április 15.

Szerző: Zelfel István (zelfeli), Erfurt
Közzétéve: 2009.06.05.
Az írás a lellei NDK-s találkozóhoz kapcsolódó "Életképek" pályázatra küldték be.



This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/