Régi NDK-sok új találkozóhelye
  Belépés:
2022 április 17, vasárnap | 15. hét | Rudolf, Izidóra
Legyen ez a kezdőlapom ezen a portálon Személyes üzenetek Keresés home » DOKUMENTUMOK » Írások » Életképek » NDK életképek

NDK életképek

1. történet

Freibergben sajnos csak egy taxi volt, azt mindig a bahnhof előtt lehetett megtalálni, de mivel kerülő lett volna, másik úton indultam a magyarház felé. Jól bevásároltam a városban, otthonkákat meg tigrisplédet meg egy porszívót is, mivel készültem haza szabadságra. Nagyon nehéz volt a csomagom, egyszer csak látom, jön a rendőrautó, pillanatok alatt forgott az agyam és kiálltam az útra integetni. Addigra már zokogtam, kézzel-lábbal elmagyaráztam, meg kevés német tudással, hogy eltévedtem, nem találok haza, természetesen betessékeltek az autóba és a wohnheimig szállítottak. Otthon jót nevettünk, mikor elmeséltem a lányoknak.

2. történet

1973 májusában Berlinbe mentünk egy hónapra a NARVA központi gyárába, kb. 20-25-en lehettünk. Egy UCKLEI nevű kis faluban, a NARVA üdülőjében voltunk elszállásolva. Ez egy pár faházból állt, meg egy központi helyiségből, ahol természetesen volt egy zenegép. Munka után ott múlattuk az időt, híre ment a faluban, hogy magyar lányok vannak az üdülőben, természetesen az összes falubeli fiú kijárt. Táncoltattak bennünket, küldözgették a kirschwiskit. Nem nagyon tudtam még németül, hiszen előtte szeptemberben mentem ki, úgyhogy ne kelljen elköszönni a sráctól, aki táncoltatott, gondoltam majd lelépek. Megvártam, míg kimegy a mosdóba, és akkor usgyi futás a kis faházig, ahol aludtam. Alig jártam félúton, valaki kiabál utánam: „Hééééééééé, vohin gehs du”, én meg, mint akit nyúznak, elkezdtem sikítani, erre az egyik házból kiszól egy lány: Hagyd magad, előbb szabadulsz, másnap a fiú azt mondta, egyszer tél vagy, egyszer meg nyár, akkor még ezt nem értettem.

3. történet

Még mindig Berlin, lámpagyártó soron dolgoztunk. Fűztük a fejet a lámpára, a sor végén volt egy 45-50 év közötti férfi, Toni volt a neve. Férfias kinézetű volt, férfiruha volt rajta. Ki kellett mennem a wc- re. Ahogy belépek a női mellékhelyiségbe, Toni akkor jön ki az egyik fülkéből, leesett az állam, mit keres a női retyón. Mikor visszamentem, mondom a német kollégáknak, a Toni a női wc-n volt. Mosolyognak, kuncognak, majd elmagyarázták, hogy a Toni az nem férfi, hanem nő, nem akartam elhinni, én addig olyat még csak nem is hallottam, állandóan figyeltem, van-e melle, de nem látszott semmi. Majd a búcsúzásnál kaptunk egy emléklapot is, úgy írta alá, hogy Antonia, akkor már elhittem. Még valami: megtanítottam a német lányoknak az „Adide a didi” című dalt és az egész sor azt énekelte munka közben, zengett a terem a vidám nótaszótól.

4. történet

Ez a történet 1977-ben történt, az NDK emberek becsületességéről szól. 1977 dec. 23-án lett volna az esküvőnk, 20-án Freibergben felszálltunk a gyorsvonatra, ami Dresdába ment, du fél 3 körül indult volna a vonatunk Budapestre. Miután felszálltunk a vonatra, akkor vettük észre, hogy egy nagy sport táska hiányzik. Szólok a kalauznak, mit lehetne tenni. Mondja, hogy a dresdai forgalmi irodában majd jelentsem be. Mire odaértünk ebédidő lett, nem engedtek be. Egy ötlettől vezérelve beugrottam egy taxiba, elmondtam a sofőrnek, hogy mi történt, és még vissza kell érni a pesti vonat indulásáig. Nyomta a gázt padlóig, visszaértünk a freibergi állomásra, táska sehol. Na, most hol keressem? Bemegyek az első épületbe, amit meglátok, az én utazó táskám. Elmondom, hogy az enyém. Kérték, hogy igazoljam valamivel. Akkor ijedtem csak meg igazán, benne volt a retikülöm is, és abban meg a magyar személyigazolványom, nem lett volna esküvő, személyi nélkül lefújhattuk volna az egészet. Magyarországon biztos nem adták volna le, és még a vonatot is elértem.

Szerző: Labusch Éva (labuscheva), Freiberg
Közzétéve: 2009.06.05.
Az írás a lellei NDK-s találkozóhoz kapcsolódó "Életképek" pályázatra küldték be.



This webpage powered by TP98s CMS system # http://thomas98.hu/cms/